Tükör

 

N

aomi úgy látja tovább kell lépni, és ezt meg is teszi. Segíti menyét, aki vállalta őt a nehéz pillanatokban, és vele maradt (Ruth 3,1-18).  Ruth idegenben van, de megtapasztalja az élő Isten hatalmát és oltalmát. Isten munkálkodik az életében, terve van vele. Mindezt még Ruth nem látja, de érzékeli, hogy itt nem csak rajta múlnak a dolgok.  Isten hívta őt, és ő válaszolt, ott hagyott mindent és elindult Isten népe földjére.  Talán azt is meglátta, hogy több az élet, mint a táplálék, hiszen a biztosat hagyta el a bizonytalanért. Nem tudta milyen lehetőségek várnak rá, de abban bizonyos lehetett, hogy a  kezdet nehéz lesz. Ő azonban Istenre tekintett. És ez példa számunkra. Aki keresi az Urat, akinek mindennél fontosabb az élő Isten ismerete, az megtapasztalja Őt. Az éli át az Úr közelségét, és kegyelmét, aki kész érte mindent elhagyni.  Ruthot Isten hívogatta? Hogyan? Anyósa bizonyságtétele által. Mindazon keresztül, amit ő elmondott Istenről neki, és amit látott az életében. És Ruth kész volt mindent otthagyni és elindulni Isten országába. Nem félt. Nem mondta, de hát miért menjek, te is azét érkeztél Moábba, mert nehéz gazdasági helyzetbe kerültetek.  Nem megbízható ott az élet.  És ő nem ezekre a hangokra figyelt, hanem Isten hangjára. Az Úr ma is így munkálkodik, egyszer csak megszólít igéje, vagy egy igehirdetés, egy bizonyságtétel által, és azt mondja: Jöjj és kövess engem. Mit teszek? Elindulok úgy, mint Ruth?

Isten közben munkálkodik Boáz életében is. Mert nem elég, Naomi lépése. Nem elég, hogy van terve, Boáznak is meg kell látnia Isten akaratát.  Így van ez ma is, Isten akaratát meg kell látnunk. Időnként ilyen apró lépéseken keresztül, mint ebben a történetben is.  Boáz rádöbbent, hogy közeli rokon, és lépnie kell, és ezt a lépést ő is megtette.  Isten országában az Úr munkálkodik, de vannak lépések, amiket meg kell tennünk.  Néha ilyen apró, jelentéktelennek tűnő események által nyitogatja az Úr a szemünket és jelzi, változás jön.

Boáz eddigi megszokott élete,  meg fog változni. Minden más lesz, mint eddig, ha megteszi Isten akaratát. Azon is múlik, mennyire csontosodott meg a szívünk, mennyire merevedtünk bele az életbe? Akarok-e változni, vagy azt mondom, eltelt az idő, kialakultak a szokásaim, letelepedtem, nincs már kedvem mozdulni, fáradni, új dolgokat és helyzeteket megtanulni.  Boáz igent mondott a változásra. Isten nagy dolgai akkor valósulnak meg, ha akarok változni, ha igent mondok Neki. Boáz is Ruth is Istenre bízták ügyüket. Boáz megteszi, amit meg kell tennie, és a többit Isten kezébe helyezi. Tudja, ha ez Isten akarata, a többi elrendeződik.  Nem Boáz hozta el Ruthot ősei földjéről, hanem az Úr.  És ő a további életútját is megszervezte. Isten nem pusztulásra, hanem életre hívta el ezt a moábi nőt.  És ő hit által ismeri fel ezeket, lépésről, lépésre. Meg fogja tapasztalni, hogy Isten törődik vele.

Mai igaszakaszunkon nagyon el kell gondolkodnunk, hiszen zsidókról, vagyis Bibliát ismerő hívőkről szól az apostol (Rm 2,17-29). Így azután, mint Bibliát ismerő hívők, nekünk is szól, amit mond. Bele kell tekintenünk a tükörbe, hogy világosan lássuk magunkat. És amikor ezt tesszük ne rekedjünk meg a felszínnél, ne álljunk meg a külsőnél.  Ne elégedjünk meg a formalitásokkal, egyházi szervezetünk működésével. Ne engedjük magunkat megtéveszteni azzal, ha rendben vannak az épületeink, az adminisztrációnk, ha folynak a megszokott alkalmak, minden rendben, élet van. Mindez a személyes életünkre is igaz, vizsgáljuk meg, az ige fényében, hogy valóban hívők vagyunk-e? 

Pál apostol nagyon súlyos dolgot vetett papírra, miattatok káromolják Isten nevét a pogányok, a nem zsidók, a nem hívők között. Kik miatt? A zsidók, a magukat Isten népének vallók miatt. És így már kemény mondat ez.  De nem távolíthatjuk el, ott van a római levélben, és épp mára esik.  Ne tegyünk úgy, mintha nem olvasnánk, vagy most épp nem nekünk szólna. Mert megtehetjük, hogy ebből a szakaszból egy másik verset ragadunk ki, és azt mondjuk, most ez szól hozzám, ez aktuális. Mert ahhoz értünk, hogyan tereljük el figyelmünket Isten üzentéről.  Tehát ne tegyünk így, hanem mondjuk ki, igen nekem szól. Miattam káromolják Isten nevét a nem hívők. Miattunk káromolják.  Nem a pogányok miatt gyalázzák Istent, hanem mindig a hívők, az egyház élete miatt. Persze azonnal védekezünk, ilyen Isten ellenes a világ, nagy a liberalizmus. Ez igaz. De legyünk őszinték, a mi életünk, az egyház tevékenysége miatt utasítják el sokan Istent.  Nem látnak különbséget a saját életük és a hívők élete között. Ugyanolyan, vagy időnként még durvább bűnök is jelen vannak az egyház életében, mint a világban. Átvesszük tőlük szokásaikat, és már nincs bűn, és nincs fegyelem sem.

A hívők élete lámpás ebben a világban, utat mutat, mégpedig a keskenyt, ami életre visz. Bizonyságtétellé válunk, amikor az életünk megegyezik azzal, amit hirdetünk. Urunk azt akarja, hogy életünk által az Ő neve ragyogjon fel az emberek előtt.  Azt akarja, hogy amit tanítunk, az a gyakorlattá is váljon. Nem elméleti, hanem gyakorlati az élő Istenbe vetett hit. Az Úr Jézus feltámadt, és ma is ugyanaz, mint földi élete idején volt. Ő ma is keresi a bűnös, elveszett embert, és teljesen új irányba állítja a megtérőket. Az ige a változtatás, a megújulás érdekében szólít meg. Engedjük, hogy újjá tegyen Isten szava.  Ne mondjuk, ez rám nem vonatkozik, mert minden rendben van. Valljuk meg alázattal, Uram, bizony sokszor miattam gyaláznak téged. Annyiszor voltam már akadály, de bocsáss meg, és add, hogy iránytű lehessek.  Mutassuk az Úr felé az utat!

Az apostol azt is világossá teszi, hogy a nem külső tesz keresztyénné. Sok minden fontos, amit gyakorlunk, ami hozzátartozik a hívő életünkhöz.  De nem ezek tesznek hívővé. Nem az elméleti tudás, hanem Isten Lelkének munkája tesz tanítvánnyá. Az a zsidó, az a hívő, aki a Szentlélek munkája által újjászületett. És ez az esemény a lényünkben megy végbe. Újjászületés, valódi megtérés nélkül vallásosak, templomba járók, hagyományokat megtartók lehetünk, de nem vagyunk Jézus követői.  És az Úr arra hív el, hogy kövessük Őt. Ő nem vallási szervezetet hozott létre, hanem az igaz, az embert új emberré formáló életet tette lehetővé.  Őbenne és Ő általa szabadulhatunk meg a bűn rabigájából és lehetünk Isten gyermekei. Mindez kegyelemből. De ha nem leszünk új teremtéssé, Isten országát nem látjuk meg.  Azonban ma még szól az ige, Isten munkálkodik, még van lehetőség, elcsendesedni és átgondolni az életünket. Azonban ezek a lehetőségek bármikor megszűnhetnek, elvétethetnek. A Jelenések könyve hét gyülekezete felé is szólt az intő szó, vissza kell térniük az első szeretethez, vagy az Úrtól való orvosság által gyógyulni, életre kelni, mert ha nem, gyertyatartójuk kimozdíttatik. Isten élő és ható gyülekezetet akar. Oly nagy a sötétség, a gonosz erőteljesen munkálkodik, és igyekszik a kegyelemtől elszakítva tartani az embereket. Mi vigyük a jó hírt, árasszuk az életet.

 

 

 

Ki vagyok én

 

Ki vagyok én, ki vagyok én,

Kinek lát engem az Isten?

Sok bűnömért, vétkeimért,

 Megítél engem az Isten.

Veszendő utolsó bűnös vagyok,

Csontomban kárhozat kínja sajog,

Segítség, segítség, elpusztulok.

 

Valaki vár, valaki kér,

Valaki hívogat engem.

Sok bűnömért, vétkeimért

Valaki szenvedett értem.

Megtartó Úr Jézus befogadtál,

S azért, mert szerettél megváltottál.

Összetört életem parancsra vár.

 

 

Isten áldásával.