|
A |
hatalmas a senkihez sem hasonlítható Isten és a parányi ember találkozása (2Móz 34,1-9). Mózes Isten jelenlétébe kerülhet. Hogyan? Úgy, hogy Isten ezt lehetővé teszi. Isten a kezével takarja el Mózest, és ez jelzi, milyen aprócska is a magára oly büszkén tekintő ember. Nem büszkének kell lennünk, hanem alázattal leborulni az Úr előtt. Micsoda kegyelem, hogy ez a szent és élő Isten megengedi, hogy jelenlétébe kerülhessünk. Nagy ajándék, hogy kijelenti magát az embernek. És ennek a fényébe még nagyobb csoda az emberré létele. Hatalmát, Lénye nagyságát emberi testbe helyezte bele, hogy még jobban megismerhessük. Mózes Istent hátulról láthatta, az arcát nem tekintethette meg.
Mindez azt is jelenti, hogy a hűtlenség, bálványimádás, és pogány rítus ellenére Isten nem mond le népéről, újra kezdi velük. Ez is hatalmas csoda, van újrakezdés. Nem mondja, hogy befejeztem, és Mózest sem teszi félre. Újabb parancsot kap, el kell készítenie a két kőtáblát. Az első kettőt Isten készítette, ezt most már neki kell. Ő fárad vele. Mózesnek kell megdolgoznia az újabb táblák kifaragásával. Miért? Mert az igére ezután is szükségük lesz. Isten vonja meg tőlük a tíz igét, mert enélkül nem lennének Isten népe.
Mózesnek a következő nap reggelén kell a hegyen az Úr elé állnia. Egy éjszakája van, hogy elkészüljön. Parancsot kap, légy készen reggelre! Nincs kifogás! De, Uram nincsenek megfelelő eszközeim, rövid az idő, túlfáradt vagyok, itt a családom is, meg jó filmet adnak a tévében. Közben meghívót is kaptam a mai estére, egy házibulira. Uram, értsd meg, ez nem megy. Adj más időpontot. Mózes nem kér más időpontot, hanem egész éjjel dolgozik az Úrért. Reggel pedig úgy kialvatlanul áll az Úr elé. Mégsem látjuk kimerültnek, mert akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul. Ezt tapasztalja Mózes is, és ha tesszük, amit az Úr mond, akkor mi meg fogjuk tapasztalni. De vajon tudunk-e az Úrért, az Úrnak egész éjszakát odaáldozni? Képesek vagyunk-e Urunkkal együtt virrasztani, vagy mi is elalszunk, mint a tanítványok?
Isten felhőben odaállt Mózes mellé, micsoda fantasztikus pillant, micsodatöltés. Nem is lehet mást tenni, mint földre borulni és hódolni az Úr előtt. Amikor csendben vagyunk, és imádságban bibliaolvasásban az Úrra figyelünk, mi is megtapasztaljuk Lényének kisugárzását. Boruljunk le előtte és magasztaljuk, sőt teljes szívből imádjuk Út.
Isten kijelenti, irgalmas Ő ezerízig. Ez hatalmas szám, és ebben egy nagy lehetőség adódik. A bűnbánat lehetősége, a bűn elhagyásának a lehetősége. A bűnt nem hagyja Isten büntetlenül, mert nem is hagyhatja. Azonban mi már tudjuk, hogy bűneink büntetését Jézusra vetette. Ő vállalta, hogy mi ne pusztuljunk el. És ezért van kegyelem. Jézusban rendezhetjük a bűneinket, Őérte megbocsát az Atya. De a megbocsátás azt jelenti, szakítok a bűnnel, és teljesen neki élek.
Nagyon megrendített, ahogy a Károli fordításban elolvastam, a páska vacsora után, amikor világosság tette, hogy egy tanítvány elárulja Őt, dicséretet énekelve ment az Olajfák hegyére (Mt 26,30-56). Megrendítő, hogy ezzel a tudattal is tud énekelni az Úrnak. Szoktam én énekkel dicsérni az Urat? És akkor is énekelek, amikor tudom, hogy nehezebb életszakasz vár rám, és szenvedésekkel is szembe kell néznem?
Az Úr kijelenti, ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoznak Benne. Azonban Péter, ki más, elő áll és hevesen tiltakozik, én nem. Milyen könnyen rávágjuk mi is, én nem tagadom meg az Urat, kitartok mellette a nehéz helyzetekben is. De majd az éles esemény mutatja meg, mi is van bennünk. Fogadkozni könnyű, hűnek maradni egyedül nem megy. A probléma az, hogy Péter önmagára nézett, és elhitte, egyedül is képe megmaradni az Úr mellett. Mi Jézus nélkül semmit sem cselekedhetünk, és ez most világossá válik Péter előtt is.
Péter számára ébresztő is lehetne a Gecsemáné-kertben való tartózkodás. Kiderül, hogy még egy órát sem tud vigyázni Jézussal. Bizony ezen el kellene gondolkodni. Hogyan is akar valaki börtönbe menni, meghalni, ha ennyire a teste uralja. Amikor a test elálmosodik, nem tud rajta erőt venni. Hányszor álmodozunk mi is hős vértanúságról, de elalszunk bibliaolvasás és imádkozás közben.
Az Úr rámutat, hogy a testünk erőtlen, gyenge, de Isten Lelke által győzelmet arathatunk felette. Meg tanulhatunk nemet mondani kívánságaira. A gonosz a test erőtlenségét használja ki.
Az Úr Jézus Júdást barátjának szólítja, nem ellenséget lát benne, hanem barátot, ezzel megbocsátó kezet nyújt neki. Azonban Júdás ezt nem ragadja meg. Most még odavethetné magát, igen én voltam, én árultalak el, de bocsáss meg. Ó, mennyi lehetőséget kapunk az Úrtól, de megragadjuk-e őket?
Péter megint kapkod, odacsap, de az Úr rendreutasítja. Nem ez az ő útja. Nem fegyverrel kell válaszolni, hanem megbocsátással, és krisztusi élettel. Az Úr megmutatja az utat. A világ sebet okoz, ez az ő szerepe, de Krisztus és az Ő tanítványai sebet gyógyítanak. Az Úr nem ejtett sebeket, hanem helyreállította a bűn okozta sérüléseket. Van, amikor megítél, amikor még a bűnben járunk, de ezzel nem eltaszít, hanem rádöbbent a bűn lényegére. Majd megmutatja a gyógyulás útját, és rávezet a keskeny, az életre vezető útra. Mi is inkább karddal cselekszünk, pedig a mi kardunk, Isten igéje. Mi nem emberi fegyvert kapunk, hanem Isten eszközét. Az Ő fegyvere az ige. Általa munkálkodik az életünkben. Megsebez, de aztán be is kötöz.
Jöjj, királyom, Jézusom!
1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne
rontson engemet.
2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem
találom azt.
3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,
Biztasd nádszál hitemet.
4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a
szívemet.
5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,
Mesterem.
6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-
szágod béfogad.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése