Immánuel: Békesség Krisztus által

icsoda gyermek volt ez a Sámuel, az Urat szolgálta (1Sám 3,1-21). Az volt az öröme, és az adott neki élményt, ha az Úr sátorában lehetett. Megelégítette őt az Úrral eltöltött idő. Nem volt unalmas, nem igyekezett más gyerekekkel játszani, és nem az volt a szívében, csak letudjam, és megyek a dolgomra. Vágyakozom-e az Úr után? Vagy inkább csak a magunk dolgai, ennek a világnak embert butító érdekességei kötnek le. Az is megragadó, hogy Sámuel még éjjel is megszólítható. Még az alvás, tehát a test igénye sem köti le annyira, hogy ne hallaná, amikor szólítják. Nem merül bele semmibe úgy, hogy ne tudna felállni és menni, a másik rendelkezésére állni, amikor hívják. Bizony mi gyakran úgy elmerülünk abban, amit csinálunk, és bizony sokszor csak a világ híreinek, a közösségi oldalak semmire sem való posztjaiba, a magunkkal való foglalkozásba, hogy el sem jut hozzánk, amikor megszólítanak. Ez azonban veszélyes. Az Úr beszél olyanokról, akik itt maradnak, amikor Ő visszajön. Talán azok sem hallották meg az Úr hangját, a hívást? Annyira lefoglalta őket a maguk élete, úgy elmerültek dolgaikban, hogy már észre sem vették azt, ami körülöttük történik.

Miért volt megszólítható Sámuel? Mert még éjjel is a szentek szentjében tartózkodott. A szövetség láda mellett aludt, ahol Isten dicsősége jelen volt. Éjjel is az Úrral foglalkozott, jelenlétében tartózkodott. Annyira vágyott az Úrra, hogy a szabad idejét, a pihenését is a közelében töltötte. Sámuel nagyon szerette Istent, és mindig Vele akart lenni. Ügyelt arra, hogy bármikor szól az Úr azonnal ugorhasson. Szeretem én így az Urat? Állandóan a közelében vagyok, és készen állok Őt szolgálni bármikor is szól?

Isten szólítja Sámuelt, és ő azonnal hallja is, de nem tudja, hogy az Úr az. Minél közelebb vagyunk az Ő jelenlétéhez, minél inkább elmélyedünk az igében, annál könnyebben halljuk az Urat. Elgondolkodtató, miért nem tudja Sámuel, hogy Isten szól? Úgy látom azért, mert nem mondta el neki a főpap, hogy Isten szólhat. Ha ott van a láda mellett, hallani fogja Istent. Mondta már valaki, ha olvasod, az igét Isten szól, és megszólíthat téged? Fel vagy rá készülve? Tudod, mit kell tenned?

Miért nem beszélt erről Éli? Mert magának sem volt kapcsolata Istennel. Főpap volt, ott tartózkodott a szent sátorban mégsem hallotta Istent. Nem volt ilyen tapasztalata, ezért nem is tudott róla beszélni. Mit tudunk tovább adni? Csak annyit, hogy járok istentiszteletre, vagy arról is bizonyságot tudok tenni, hogyan szól az Úr? Van mit elmondanom, van saját tapasztalatom Isten jelenlétéről, arról, amit az igéből megértettem?

Sámuel kitartóan megy Élihez. Nem mondja, álmodtam, rosszul hallottam, és amikor megtudja, mit kell mondani, mondja is. Szólj, mert hallja a te szolgád! Mit mondunk Istennek? Mi is mindig így állunk elé, szólj, mert a szolgád vagyok? Mert ez azt jelenti, kész vagyok megtenni mindent, amit mondasz, akkor is ha mélyen érint, esetleg kellemetlenséggel, komoly életváltozással is jár.

Kemény, ítéletes üzenetet kapott ez a fiatal szolga, de átveszi és tovább adja. Mert ezt is tovább kell adni a címzettnek. A postásnak a rossz hírt is kézbesítenie kell. Így kell tovább adni mindent, amit az Úr mond. Hamar megtapasztalja, hogy Isten nem csak pozitív ígéreteket, áldást mond, hanem van ítéletes szava is. Amikor népe a bűnbe merül el, amikor nem érdekli más csak saját jóléte, Isten megcsendíti a füleket. Miért? Mert azt akarja, hogy halljuk Őt, és térjünk vissza Hozzá. A világ elaltat, el hisszük minden rendben van. Bevesszük a bugyuta reklámszövegeket, minden megoldódik, ha megvesszük, amit ajánlanak. Isten pedig arról beszél, ha mi nem térünk Hozzá, ha nem változtatjuk meg életfelfogásunkat és életmódunkat ítélet következik. Jó komolyan vennünk, nem a pogány népeknek szól ez a kemény beszéd, hanem Isten népének, azon belül a főpapnak és a papoknak. Milyen érdekes, Isten nem azt mondja, Sámuel ne marasztald el a szolgáimat, mert minden tiszteletet megérdemelnek, amiért egyáltalán vállalják a szolgálatot. Isten a bűnt kitisztítja az életünkből. Neki olyan szolga kell, aki Sámuelhez hasonlóan semmit nem hagy a földre hullani az Úr beszédéből. Olyan szolgára van szükség, aki hallja, amit Isten mond, és aztán azt meg is cselekszi. Isten soha nem a külsőt akarja fenntartani, hanem élő gyülekezetet akar. Mit ér a csodálatosan rendbe tett épület, az újabb és újabb intézmény, ha nincs élet bennük?Isten életet akr, megújulást, és a keskeny úton való járást. Az egyház nem dísz, és nem is múzeum, ahol a múlt dicsőségét láthatják az emberek. Nem is nosztalgiaközpont, hanem egy élő közösség, amelyből árad az Úr jelenléte. Ne feledjük, Jézus él!

Jézus Krisztus által van békességünk Istennel (Rm 5,1-11). Nincs más módja a megbékélésnek, mint a Krisztusban való hit. A békesség azt jelenti, megbocsáttattak a bűneim, és én ebben bizonyos vagyok. A bizonyosságom pedig Jézus tettéből, az Isten igéjéből fakad. Nem érzelmek kérdése ez, hanem Isten kijelentésének a bizonyossága. Békességem van, mert bűnösként odamentem Hozzá, megvallottam bűneimet, Ő pedig megbocsátott. Honnan tudom? Érzem? Nem biztos. Hát akkor? Az igéből, mert, amit Isten megmond az úgy van. Az János elmondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9). Pál is bizonyságot tesz. Megbékültünk Istennel, Fia halála által. Aki tehát bocsánatot kér, és hisz Jézus halálában és feltámadásában, az bizonyos lehet, hogy Isten megbékült vele. Krisztusért békül meg velünk Isten. Krisztus áldozata nélkül haragja van rajtunk, de Jézus elszenvedte a büntetést.

Az ige az egyetlen támpont, amikor mélységekben vagyunk, maikor sátán azt súgja, veled már Isten sem foglalkozik. Bűneid, eddigi életed elzárnak tőle. Pál elmondja: Szabad az út a kegyelemhez. Szabad, Jézus által. És ez azt jelenti, akinek megbocsátásra, Isten kegyelmére van szüksége bátran jöhet hit által. A kegyelem pont azt üzeni, az jöhet, akinek már nincs más esélye, aki fölött ott lebeg a halálos ítélet. Isten Jézusért elengedi ezt, és újat kezdhetünk Vele Isten országában. Az új élet egy egészen másfajta életet jelent, mint, amit eddig éltünk.

Reménységünk van Jézus által az életre, az üdvösségre. Azonban arra is figyeljünk, meg is kell maradni a kegyelemben. Mert a király az ellene lázadónak elengedte a halálbüntetést, de ismét ellene lázad, már nem engedi el. Ez arra figyelmeztet, ha Isten kegyelmét átéltük, ne maradjunk tovább a bűnben, ne éljünk akarta ellen, hanem végig maradjunk meg a hit útján, a keskeny úton.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.