|
M |
ózes és általa Izráel megkapja a szövetség igéit (2Móz 34,10-28). Ezek a szavak fogják formálni és néppé kovácsolni őket. Nem akármilyen nép ők, Isten népe. Ragyogó csillagok ezen a világon, akik az Úr fényét sugározzák maguk körül. Az ige adja meg karakterüket. Isten szava az, amely irányt szab nekik. Az élet minden területét meghatározza az Úr, és ezeknek az igéknek lényeges üzenete, mindenki lássa meg, lehet másképp. Aki Istenhez tartozik, tud másként élni, és képes a munkáját is másképpen végezni, mint ahogy eddig tette. Erre utal a hetedik nap törvénye is. Ezen a napon ne végezzenek semmiféle munkát, mert az az Úr napja. Egy olyan csodálatos nap, mait Istennel tölthetnek. A hetedik nap az Istennel való kapcsolat napja. Az a nap csak az Övé és az enyém, kettőnké. Használjuk ki ezt a csodálatos lehetőséget. Tulajdonképpen a nyugalom, az Úr napjának megélése mutatja meg kik vagyunk, és hol tartunk. Ha azt a napot Vele töltjük, ha semmi sem fontos, ha még aratás idején is meg tudom tartani, akkor valóban Ő nekem a legfontosabb. Ez jelzi, szeretem Őt, és a hitem nem csupán szokás hit. Az életem minden területére vonatkozik ez, ha őt szeretem, akkor az Úr napját megszentelem, akkor igét olvasok, és Vele vagyok. Ezen a napon akkor minden tevékenységtől megszűnök, mert csodaként, páratlan lehetőségként élem meg, hogy Isten rám szám egy napot. Minden vasárnaphoz így állok? Isten rám szánja ezt a napot, nekem adja idejét, Önmagát, hát én sem adok kevesebbet, mint magamat. Ez azonban az én döntésem. Nekem kell elhatározni, hogy az Úrral töltöm az időt.
Isten szövetségre lép Izráellel, így most már Őhozzá tartoznak, az Övéi. Ezért felkészíti őket az Úr, ne kössenek idegen néppel szövetséget. Ők Isten népe, nem léphetnek szoros kapcsolatba más népekkel, mert ők még nem ismerik az Urat. Isten azért küldi a népét a nem népek közé, hogy az életük majd bizonyságtétellé váljon. Isten népe hatást fejt ki más népek felé. Azért van az egyház is ebben a világban, hogy hasson, hogy az élete másokat Istenhez vonzzon. Az életünk célja felmutatni Istent, és megvalósítani az Ő akaratát. Ez csak akkor lehetséges, ha nem keveredünk, ha nem hígulunk fel. Ez nem elhatárolódás, hanem azt fejezi ki, azt fogadjuk be, aki megtér, akinek az élete megváltozott hit által, és aki már nem szándékozik a világ szerint élni. Miért fontos ez? Azért mert ha keveredünk, már nem mi hatunk a nem hívőkre, hanem fordítva. Ha a világot beengedjük magunk közé, a világ formál át. Nagy ereje van ennek a világnak, ma különösen is láthatjuk, nagyon nagy hatást fejt ki, és befolyásolja Isten gyermekeinek életformáját is. Ezért mondja az Úr, ne lépjenek szövetségre más népekkel.
Mózes annyira Isten jelenlétébe került, hogy elkezdett sugározni az arca. Istennel való szoros kapcsolata kisugárzást eredményezett. Ha teljes mértékben az Úrral vagyunk, ha minden megszűnik, csak Ő és mi, akkor nekünk is lesz kisugárzásunk. Isten Lényének sugarai fognak belekerülni a világba. Az Ő féltő szeretete jelenik meg. Isten féltőn szeret. Az ember az Ő teremtménye, és szereti is Őt. Azért adta a Fiát a keresztre, mert szeret. A féltőn szeretés pedig arra mutat rá, félt az ördögtől. Fél, hogy elveszíthet, és Ő nem akarja, hogy elvesszünk, hanem életünk legyen. Azért jött Jézus, mert az Atya féltőn szeret, és mindent megtesz, hogy kiragadjon a gonosz karmaiból. Jézus legyőzte sátánt, kinyitotta a börtön ajtaját, így szabadok lehetünk. Ebben a szabadságban nekem kell élni, együtt az Úrral.
A tanítványok mind elfutottak, Péter akar valamit korrigálni, hogy majd megmutathassa, ő ott volt (Mt 26,57-27,2). De távolról követni Jézust, az nem követés. Vagy ott vagyok mellette, vagy nélküle vagyok. Távolról követve veszélybe kerülök, mert már nem vagyok a nyomában. Már nem egyértelmű, hogy Hozzá tartozom. Ne hagyjunk távolságot magunk és az Úr között, és ne engedjük, hogy bármi is közénk álljon. Ha közénk kerül valami, már nem látjuk jól az utat, és már nem is az Urat követjük, hanem azt, ami elénk állt. A távolról követés eredménye, a tűznél ül le. Jézus nem a tűzhöz ment, hanem a főpapok elé. És ennek a leülésnek következménye lesz. Menjünk végig az Úrral, és csak ott álljunk meg ahol Ő.
Az Úr a főpap előtt is bizonyságot tesz. Ő Isten Fia, és el fog jönni az ég felhőiben. Akkor meg fogják Őt látni. Vajon eljut-e a szívükig mindez? Megrendülnek-e? Mi megrendülünk-e oly sok igét hallva? Vagy mi is úgy vagyunk, mint Péter? Amíg nem veszélyes bátran vállaljuk, mihelyst rákérdeznek, nem ismerjük Őt. Péter szavai elárulják, mennyire elszakadt az Úrtól. Mert nemcsak a leült a tűz mellé, hanem azért ül oda, mert már eltávolodott az Úr Jézustól. Most nem azt mondja: Ő a Krisztus az élő Isten Fia, most csak ember. Lefokozódott Jézus, most csak ember. Elfogva, megkötözve, megalázva, csak ember. És az sodorja Őt bajba. Nem látja, és nem tartja ebben a helyzetben Krisztusnak, vagy nem meri ezt megvallani, és így tagadóvá lesz. Mindig Krisztusnak lásd Jézust! Bárhol vagy, bármi vesz körül, Őt ne egy jóembernek, vallásalapítónak vállad, hanem valld meg, Ő a Te Megváltód. Ő az, Aki kifizette bűneid büntetését, és Neki köszönheted az új életet, az üdvösséget. Még jó, hogy az Úrnak ma is van kakasa, ami megszólal. És a kakas mindig emlékeztet. Megszólal egy harang, látsz egy Bibliát, találkozol egy újjá lett élettel, ez mind a kakas hangja. Isten szeretetére és kegyelmére emlékeztet, arra ahonnan eltértél. Azért szól, hogy emlékezve térj vissza Hozzá!
JÉZUS, TE ÉGI SZÉP
1.
Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,
Legszentebb énnekem e föld ölén.
Benned van irgalom, erőd magasztalom,
Terólad zeng dalom, ragyogj felém!
2.
Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,
Míg Ő hord karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,
Töröld le könnyedet: Jézus szeret!
3.
Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!
Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,
Idegen tájakon jár gyermeked.
4.
Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át a lelkem otthonát,
Világosságodat elérhetem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése