|
M |
iután a gyermeket Anna Élire bízta, imádságban fejezte ki háláját az Úrnak (1Sám 2,1-36). Anna nemcsak szívfájdalma idején imádkozott, hanem akkor is, amikor megkapta azt, amit kért. Anna nem felejtette el, hogy Sámuel Isten ajándéka, Tőle kapta, és amikor elérte azt a kort betartotta ígéretét és Isten szolgálatára adta. Jó ezt látni, mert hányszor csak addig megyünk Istenhez, amíg megvannak a gondjaink. Ha megtapasztaljuk segítségét, oly hamar megfeledkezünk Róla. Hányan csak a baj idején imádkoznak, keresik az Urat. Amikor megoldódnak a problémák sem az ígéretüket nem tartják, sem hálát nem adnak.
Csodálatos imában dicséri az Úr nevét, és fejezi ki háláját Anna. Megvallja, hogy az Úron kívül nincs más Isten. Megtapasztalta saját életében, senki és semmi nem segített rajta. Meddőségét csak az élő Isten tudta elvenni. Isten megszabadította. Mert Ő Szabadító. Minden emberi problémából meg tud szabadítani. És ezt legjobban az Úr Jézusra tekintve láthatjuk. Nem volt olyan ember, aki Hozzá fordult, és úgy kellett volna távoznia, hogy Jézus nem tudott rajta segíteni. Jézus számára nincs megoldhatatlan feladat. Nincs olyan élethelyzet, vagy probléma, amiben kudarcot vallana. Ha valami mégsem változik meg, az sem Őrajta múlik. A gazdag ifjú úgy ment el tőle, ahogyan Hozzá érkezett, nem történt benne változás. De ez nem Jézus tehetetlensége, hanem ennek az embernek a döntése.
Ez az asszony megvallja, Isten kőszikla. Tehát biztos alap, rá lehet építeni. És aki így tesz annak nem fog ingadozni az élete, a nehéz viharokat is kiállja. Amit leír tapasztalatból, próbálkozott másra is építeni, de az egyedül megbízható az Úr. A bizonyságtételt azért kapjuk, hogy azt vegyük komolyan. Nem egy érdekesség, egy szép és megható történet. Azért adja az Úr, hogy mi azt komolyan véve, ne essünk bele abba a csapdába, amiben a bizonyságtevő volt. Minden azért íratik meg, hogy tanuljunk általa, és idejében hívjuk segítségül az Urat.
Ebben az időszakban nagyon nehéz és egyre sötétebb volt Izráel élete. Éli fiai nem ismerték az Urat, nekik csak jó megélhetési lehetőség volt a papi szolgálat. Saját érdekeiket, anyagi gyarapodásukat tartották szem előtt. Mi nekünk a gyülekezet, a szolgálat? Isten nem hagyja magára za övéit, már kiválasztotta azt, aki által megújítja Izráel életét, aki majd eléjük éki Isten akaratát. Isten mindig munkálkodik, készíti a szabadulás útját. Megtörténhet, hogy mi még ezt nem látjuk, de biztosak lehetünk benne, hogy készül a megoldás. Egyszer gyorsabban, másszor lassabban.
Isten a gonosz papoknak is ad lehetőséget a bűnbánatra, a megtérésre. Nem egyből távolítja el őket. Isten egy emberét küldi üzenettel, és ha ezt meghallja, és ennek megfelelőn cselekszik, elkerülheti az ítéletet. Isten mindig időben szól. De ezt meg kell hallani, és még ez sem elég. Az üzenet alapján kell cselekednünk. Azonban Éli erőtlen, nem tud változtatni, mert nem mer konfliktusba kerülni a fiaival. Így jó neki. Nagy kísértés, hogy mindig saját szempontjaink szerint cselekszünk. Ami nekünk jó és kényelmes azt tesszük meg, de ami konfliktussal jár nem vállaljuk. Pedig Isten akarata mindennél előbbre való, sőt az vezet életre. Nagy lehetőséget kap Éli főpap, még változhat és változtathat, de ha nem teszi, Isten nyúl közbe. Azt látjuk, hogy még a főpapi családot is megítéli. Miért gondoljuk, hogy ma Isten nem ítéli meg az övéit? Nekünk is ad lehetőséget a változtatásra, arra, hogy másképp éljünk, másképp végezzük a szolgálatot. Megtesszük, vagy mi is a kényelmesebb megoldást választjuk?
Ábrahám példáját hozza fel a hitből való megigazulásra Pál apostol (Rm 4,1-25). Amikor ezt a témakört vizsgálja ismét felteszi a kérdést: „De mit mond az Írás?” Ez mindig és mindenben fontos kérdés. Ennek ott kell lennie a szemünk előtt, és bármiben fogalmazzunk is véleményt, vagy tegyünk meg valamit, kérdezzük mi is, mit mond az Írás? Ez a kérdés kihagyhatatlan, és ne csak nehéz helyzetekben, hanem mindig tegyük fel.
Magában a kérdésben benne található egy fontos válasz. Az Írásban van felelet. Ezért mindig forduljunk Hozzá. Természetesen a választ mindig meg kell keresni, ez időráfordítással jár. De azért kaptuk az Igét, hogy használjuk. Ha nem keressük meg Isten feleltét, rossz döntést hozunk, és félreértjük Isten akaratát is.
Pál tömören megfogalmazza a lényeget, hitt Ábrahám az Istennek. Erre alapult minden, és ez hozta a változást. Hitte, hogy amit Isten neki mondott az valóság. Ezért tudott mindent maga mögött hagyni. A hit tette képessé, arra, hogy mérlegelés nélkül döntsön. A tét nagyon nagy volt. Hiszen mindent otthagyott. Az addigi biztosat hagyta el a bizonytalanért. Amikor elkezdett az Úrban hinni minden megváltozott benne és körülötte, az addigi nyugodt, és biztonságos élete teljesen felborult. És Ő hit által mindent vállalt.
Ábrahám végig a hitére támaszkodott. Nem magában, a tetteiben, vagy emberi képességeiben bízott, hanem Isten ígéretében. Amikor emberileg erre már semmi sem jogosította fel, reménység ellenére is reménykedve hitte. Igen, amikor már semmi remény nem volt, hogy valaha gyermeke születik, ő Istenre tekintett. A hit pont ezt jelenti, nem magamra, nem az emberi lehetőségekre, az észre, hanem mindvégig Istenre nézek. Aki Őreá néz, az bizonyosságra tesz szert, Isten még mindig tud cselekedni. Csüggedéseink mögött mindig az áll, hogy magunkra nézünk. Erőnket, képességünk, anyagi lehetőségeinket tartjuk szem előtt. De Ábrahám nem ezt tette. Ha magára néz, feladja. És ha a tanítványok, vagy Pál is a saját lehetőségeikre néznek, feladják a missziót. Nem, ők mindig az élő Jézust látták. Tudták, hogy Ő él, és ebben semmi sem tudta őket megingatni. Így bizonyossá vált előttük, hogy Jézus meg oldja a helyzetet, tovább segíti őket. Jézus azt ígérte, veletek vagyok a világ végezetéig, és ez nem felelőtlen ígéret. Aki hisz, aki ismeri Őt, az tudja, hogy Jézus állja a szavát. Övéivel van a tanítvánnyá tétel, a lélekmentés útján, akkor is, ha az adott körülményt nem ezt támasztja alá. Hinni azt jelenti, tudom, amit az Úr ígért azt meg is tudja tenni. Igen, Ő ma is képes rá. Ezért hívjuk segítségül, ezért várjunk Rá hittel.
Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege
1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsé-
ge, Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.
2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy; Ő
szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy.
3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol,
Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.
4. Akármint halásszon az ördög utánad, Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad, Mind tőrrel,
fegyverrel siessen utánad, Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat.
5. Rajtad semmit sem fog a pogány ellenség, Noha nehéz néked a rettenetesség; Bátor
koncra hányjon a hitlen ellenség: Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység.
6. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor saját juhocskáját; Vala-
ki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.
7. Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket, A te szent igéddel neveljed hitünket
És te Szentlelkeddel bírjad életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.
8. Igaz fogadásod és minden beszéded, Nyilván vagyon immár minden dicsőséged; Ne
hagyd elpusztulni e kicsiny sereget, Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet!
9. Ne nézzed, Úr Isten, e világ vakságát, Te nagy jóvoltodról háládatlanságát, A te igéd
ellen ily nagy káromlását: Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát.
10. Vedd el már mirólunk a sok ellenséget, Vedd ki miközülünk a sok gyűlölséget; Esse-
nek szégyenbe minden ellenségink, Kik dicsőségedet tagadják s nevetik.
11. Senkiben nem bízik az anyaszentegyház, Hanem csak tebenned, ki minket oltal-
mazsz, És igazságoddal mindenkoron táplálsz, Te szent sebeiddel minket megvigasz-
talsz.
12. Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten, Ki vagy egy szentségben és három sze-
mélyben. Ne hagyj elrettennünk keserűségünkben, Halálunk óráján ne essünk kétség-
ben!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése