Ha Isten velünk

A

 tegnapi szakasz végén elhangzott egy felszólítás: „Te pedig most állj meg, hogy elmondjam neked Isten beszédét.” Ne törődj most mással, ne figyelj arra, mit tesznek melletted, te állj meg (1Sám 10,1-16)! És, most állj meg! Ne halogasd holnapra, Isten most akar szólni hozzád. Saul megállt, de te is megálltál? Elfelejtetted sürgős dolgaidat, és nem volt már fontos a naptárad, csak az mit akar nekem mondani az Úr? Mert az a legfontosabb, amit Ő mond, és nagyon megrendítő, hogy még szól hozzánk. Ez a kérdés meg tudtam-e állni, volt-e időm Rá?

Saul megállt és megtudta Isten tervét. Megtudta, hogy az Úr királlyá választotta, Sámuel pedig felkente őt. A felkenetés teszi hivatalossá, hogy valóban Isten áll mögötte, Ő választotta ki. Saul bizonyosságot fog kapni mindarról ami történik.  Emberekkel fog találkozni, sőt Isten Lelke fog rászállni. Ezek jelzik, valóban Isten cselekszik. Mert amikor az Úr belenyúl az életünkbe az meglátszik. De az is lényeges, hogy az Úr az elhívás után nem hagy magunkra. Egyedül mit sem érnénk. Ezért Saul is kap jelzést, vele van az Úr. Minden jel megerősítés, és arra mutat rá, Isten segítségére van szüksége.

A próféták között átéli Saul Isten Lelkének munkáját. Az első, hogy rászáll a Szentlélek, ez Isten ajándéka. Nem Saul került eksztázisba, ez nem belőle fakad, hanem kívülről jön. Az ige leszögezi, reászállt. Nem emberi módszerekkel gerjesztették fel és váltották ki ezt az állapotot, hanem a Lélek szállt reá.

A Léleknek megvan a maga munkája. Nem elsősorban külső jelekből lesz látható, hanem más emberré tesz. A Szentlélek belső változást visz végbe. Isten Lelke uralkodik fölöttem. Mindez üzeni, belső változás nélkül nem lehet az Úr eszköze.  Az újszövetségben pedig, nem lehetünk tanítványok a Szentlélekkel való betöltekezés nélkül. A Szentlélek szül újjá, tisztít meg és tölti be a szívünket. A Szentlélek újjászülő munkája nélkül senki sem alkalmas a tanítványságra. Aki nem születik újonnan nem láthatja meg az Isten országát.

Mindez csodálatos reménység is, nem vagyok magamra utalva, nem nekem kell megváltoznom, hanem rábízhatom magam az Úrra. Ő tesz más emberré. A változást Ő viszi bennem végbe. Jöhetek amint vagyok, és Ő majd megszabadít, leveszi rólam a bűn terhét és majd alkalmassá tesz a Neki való szolgálatra.

Pál apostol határozott vallomást tesz, ha Isten velünk, ki lehet ellenünk (Rm 8,31-39)? Ez azonban nem egy szlogen, nem harci zászlóra vart jelmondat, valóban vallomás. Arról beszélt, hogy  Isten az Ő gyermekeit a szenvedés útján vezeti, és ezt megtapasztalta az eddigi szolgálata során. Amikor leírja, Isten velünk, akkor úgy érti, ahogy maga az Úr mondta mennybemenetele előtt. Mit is mondott?  „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,19-20). Menjetek el tanítvánnyá tenni más népek fiait, és Pál elment, és hirdette az evangéliumot. És most tulajdonképpen visszaigazolja, Isten vele volt a missziói utak során. Érdemes az Úrra hagyatkozni, bízni Benne, mert szava valóság. És amit Ő megígért, azt meg is tartja. Tehát Isten nem a magunk útjain van velünk. Sokan értik úgy, ha keresztyénné leszek, Jézus velem van, nem kell félnem, ki lehet ellenem, sikeres leszek. Mintegy be akarjuk fogni Őt a magunk szekere elé. Pedig nem erről van szó, Ő kínálja a saját igáját, és mi állhatunk kegyelemből Őmellé. Isten velünk van, már azokkal, akik átadták Neki az életüket, akik Isten Lelke által más emberré lettek. Miben van velünk? A Neki való szolgálatban az evangélium hirdetésében, a gyülekezet építésében. Tehát ez nem általánosságban értendő, itt nem egy vallásos közösség terveiről van szó, hanem az Úrnak szentelt életekről, akik készek mindent Jézusnak adni, csakhogy elvégezhessék futásukat. És ez a futás nem karrierépítés, hanem az evangélium szolgálata.

Isten a Fiát nem kímélte, nem óvta meg a szenvedéstől és a haláltól, ahogyan például ezt tette Izsákkal. Mindnyájunkért odaadta Jézust, hogy Általa megmentsen a kárhozattól. Jézus a Megmentő. Benne van az az üzenet is, ha a Fiát nem kímélte, akkor minket sem óv meg az Ő nevéért való szenvedéstől. A tanítványoknak mindenkor szembe kellett nézni a szenvedéssel. Azzal. Hogy Jézusért megvetették, és kitaszították őket. És ezzel ma is szembe kell nézni. Ne gondoljuk, hogy az evangéliumért való szenvedés időszaka leárt. Az utolsó időket a szenvedés idejének nevezi az Úr, és nem elsősorban a megélhetés miatti szenvedésre gondol, hanem az Őérte való támadásokra.

Ahogyan Pál tette, úgy tekintsünk mi is a nehéz helyzetekben  az Úrra. Lássuk meg, ha odaadta értünk tulajdon Fiát, akkor Vele együtt mindennel meg is ajándékoz. Krisztusban mindent nekünk ad, ami a bizonyságtevő és kitartó élet feltétele. Ő erősít meg. Ne engedjünk a csüggedésnek, keserűségnek, hanem merítsünk az Úrból erőt.

Pál sok mindent megtapasztalt Krisztusért. Rengeteg szenvedést átélt, olyanokat, amiket mi el sem tudunk képzelni, de mindezekben győzött. Azt jelenti ez, nem adta fel, nem fordult vissza, mert tudta, ez harc. Jézusba kapaszkodva harcolta meg a nemes harcot. Az Ő fegyvere az ige.

Pál meggyőződéses ember, szilárd az Úrban való hite. Jézusnak szentelte az életét, és tudja, hogy Tőle senki és semmi sem választhatja el. Nem lehet olyan szenvedés, a gonosznak olyan támadása, ami elszakíthatná az Úr közelségéből. Bármerre legyen, tudja, hogy az Úr szereti Őt. Az Úr megtartja Őt, és mindazokat, akik Krisztusban vannak.

Azonban a ha szócska fontos, ha Isten velünk. Ezt kell megvizsgálni, velem van-e az Úr? Mikor van velem, ha meghallottam hívását, és elindultam követni és az Ő útján járok.

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

 

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

 

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

 

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.