|
S |
aul megkezdte uralkodását, de még mindig Filiszteus elnyomás alatt vannak (1Sám 13,1-14,35). Nehéz a helyzetük, mert az ellenséges nép fejlettebb, és modern eszközökkel rendelkezik. Azonban Saul már próbálja jelezni, ők Isten népe, és nem a külső erő a lényeg, hanem az Istennel való kapcsolat, a Hozzá való tartozás. Igazából Jónátán az, aki Istenre igyekszik tekinteni, és Isten erejére, a Benne való hitre igyekszik támaszkodni. A filiszteusok oszlopának a lerombolása jelzi, nem tűrjük tovább az elnyomást. Nem tűrjük a gonosz uralmát. Miért? Mert Isten népe nem élhet a gonosz elnyomása alatt. Onnan szabadulni akar. Izráelnek jeleznie kell Isten hatalmát. Meg kell mutatni, hogy az élő Isten hatalmasabb a modern technikánál, és erősebb a nagy hadseregeknél. Isten népe nem bujdosásra, nem félelemre hívatott el. Soha ne mondjuk, ez van, mit lehet tenni, el kell fogadni a gonosz uralmát. Nem, Isten gyermeke az Úr Jézus felszabadítottja. Őt követve élhetünk szabadságban. Pál is arra hívja fel a figyelmet, hogy ne engedjük magunkat újra a bűn szolgaságába fogni. Isten népe nem a világ szokása szerint, hanem Isten akarata szerint él.
A filiszteusok felvették a kesztyűt, hatalmas sereget gyűjtöttek, és jelezték, a helyzet nem változhat meg. Izreál továbbra is szolgaságban fog élni. Jónátán akciója tulajdonképpen hasonló volt, mint amikor Mózes a fáraó elé állt és kérte, engedje el a népet a rabszolgasorból. Most Jónátán és Saul jelezte, engedj szabadon minket, lejárt a rabság ideje. Az ördög azonban nem akar elengedni, megfélemlít. És ez részben sikerül is, mivel a lakosság továbbra is fél és menekül. Mennyire megalázó, amikor az Úr népe üregekben, vermekben bújik el. Micsoda negatív bizonyságtétel ez. Még a hadi nép is remegett, mennyire nem méltó ez Isten gyermekeihez. Ebből látszik, nem ismerik igazán az Urat. Nem tudják, hogy Isten előtt nem a létszám a fontos, pedig Saul trónlapélésekor bizonyságot tett előttük az Úr. De ezt oly hamar elfeledték. Nem tudtak hitben járni. Mi tudunk? Istenre, vagy az ellenség erejére nézünk?
Saul számára is eljött a próba ideje. Kész-e várni Isten útmutatására? Kész e egy próféta szavának engedni? Majdnem sikerült, de csak majdnem. Meg akar felelni a népnek, és fél, hogy gyávának tartják, és magára hagyják. Gedeon engedte, hogy az Úr akarata szerint elmenjenek a gyávák, neki is ezt kellett volna tenni. Várok-e az Úrra? Tudok-e magam maradni? Csak az tud, aki bízik Isten ígéretében. Isten gyermekeit mindig megkísértik az időpontok. Ha nem abban a percben cselekszik az Úr, meginog a hitük. Hányan meginognak abban a kérdésben, hogy az Úr vissza fog jönni. Elteltek az évek, és úgy gondolják, nem jön, vagy késik, pedig csak ránk vár. Várja, hogy végre bízzunk Benne, szava legyen az egyetlen iránymutató.
Végül megérkezik Sámuel, és kiderül, rosszul döntött Saul. Miért? Mert nem az ő dolga áldozatot bemutatni. Ezzel a tettével összemosta az államot az egyházzal. Ő dönt vallási kérdésekben, tőle függ az egyház élete. Ez nem Istentől van. Ostobán cselekedtél. Ez mindig igaz. Isten előtt ostobaság, rossz tett amikor az egyház összekapcsolódik az állammal. Nem Saul, nem a politikai vezető dolga az egyház nevében cselekedni. Saul nem főpap, ő király, és ezt a két tisztséget nem lehet összekeverni. Ma pedig az egyház nem is azonos egy néppel, így még nagyobb baj, amikor az állam összefonódik az egyházzal. Az egyház, a hívők közössége, teljes mértékben Istentől függ. Istennek van hatalma gondoskodni övéiről, nincs szüksége segítségre.
Saul rosszul döntött, nem az Úrnak engedelmeskedett, hanem engedett a körülmények kényszerítő erejének. Ennek a következménye, Isten mást választott helyette. Szíve szerint való személyt keresett, akinek mindig Isten szava lesz az első.
Jónátánban még felsejlik az, amit Saulnak kellett volna képviselni. Nem a hadsereg létszáma a lényeg, hanem Isten. Jónátán teljes szívből bízik az Úrban. Ez a bizalom Isten ismeretéből fakad. Isten előtt nincs akadály. Őt nem kötik emberi szabályok, törvények, sem a hadsereg ereje és képzettsége. Ő mindenekfölött áll. Saul fia hitből él, és ez a hit kap jelet Istentől. De az első lépést meg kell hitben tenni. Az kap további vezetést, aki az első lépést megteszi.
Isten ad lehetőséget mind a zsidóknak, mind a népek fiainak, hogy megismerjék Őt (Rm 10,14-11,16). Ez a lehetőség az igehirdetés, a bizonyságtétel által megy végbe. Akiknek már cselekedett Isten az életükben, akik megtapasztalták a kegyelmet, elmondják azoknak, akik még nem hallottak róla. Ma is érvényes, amit az Úr Jézus mond: Menj és beszéld el amit Isten cselekedett veled. Tehát nem dogmahirdetés az elsőrendű feladat, hanem személyes bizonyságtétel. És erre az Úr iskolájában, a személyes kapcsolat és engedelmesség által nyerünk kiképzést.
A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Hallani kell az igét, és olvasni. Élni vele rendszeresen, mert az ige hozza létre a hitet, és az ige által erősödik. Nincs más, az ige Isten eszköze.. Az igében találkozunk a jó hírrel. A Biblia Isten jó hírét mondja el nekünk. MI a jó hír? Mindaz, amit Isten Jézusban tett értünk. A bűnös ember szennyesét magára vette, meghalt, kifizette az adósságot, és így életet és üdvösséget szerzett nekünk. Mindez hit által lehet a miénk. Benne van, ahhoz, hogy a kegyelem a mienk legyen, el kell mindazt engedni, amihez eddig ragaszkodtunk. Nincs más igazi érték, csak Jézus, csak az Isten országa. Azonban csak az egyikhez lehet ragaszkodni. Nem lehet úgy birtokba venni Isten országát, hogy közben a világ kincseit is a kezemben tartom.
Mennyit hív az Úr. Szól az ige, de ahogy a zsidók nem hallották meg, úgy ma sem hallják sokan. Nem az a baj, hogy nem hallanak az emberek Jézusról, hanem az, hogy nem veszik komolyan az Úr szavát. Szokássá vált az ige, gyülekezetbe járás, és nem életkérdéssé. Isten szava életkérdés, olyan, mint a tankolás az autónak. Éljünk az igével, töltsük fel vele lelkünket.
Isten nem mond le Izráelről sem, és a mai emberről sem. Hív és vár ránk. Sőt amikor reménytelennek látjuk a helyzetet, amikor elcsüggedünk, mert úgy gondoljuk, magunkra maradtunk, szól, hagytam maradékot. Van és lesz maradék. Kik a maradék? Akik nem hajtanak térdet a Baalnak, akik nem hódolnak be a világnak. Olyan emberek, akik szeretik az Urat, és Őt választják. Olyanok, akik szembe úsznak az árral.
Adja Urunk, hogy így vállaljuk Őt. Merjünk mindig Őreá hagyatkozni, akkor is, ha kevesen követik példánkat. Isten népe mindig kicsiny nyáj volt, így ne a létszámra figyeljünk. Mindig Őreá vessük tekintetünket.
MILY DRÁGA NEKÜNK EZ A JÓ HÍR
1.
Mily drága nekünk ez a jó hír,
Mily édes örömteli zeng!
Halljátok a nagy szabadítást,
Mely Jézusba’ lett a mienk!
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
2.
Leszállott a mennyei fényből,
Elhagyta a dicső hazát,
Hogy széttörhesse rabbilincsünk,
Hogy hintsen az éjbe sugárt.
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
3.
Ó, jöjj mi hatalmas Urunkhoz,
Fáradt, szomorú, jer ide,
Érted gyötrődött a kereszten,
Hát bízva jöhetsz elibe.
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
4.
Csak Jézus az, aki segíthet,
Üdvöt nem ad más, csakis Ő,
Itt áll és türelmesen vár még.
Mit késel? Nincs már sok idő!
Ó, bízd magad e kegyelemre,
Mely gazdagon árad feléd,
Váltságát tedd a magadévá,
Hidd, az számodra is elég!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése