Az Ige fegyelme alatt

T

egnapi szakaszunkban láttuk, hogy Adónijjá maga akarta megszerezni a királyságot. Ő szervezkedett és úgy gondolta majd elfoglalja Dávid trónját. Módszere hasonló a mai választási propagandákhoz. Áldozati lakomát rendez, vagyis evéssel-ivással, pozíciók ígérgetésével próbálja maga mellé állítani az embereket. Nem olvasunk imádságról, arról, hogy Adónijjá Istent kérdezte volna. Őt vonzotta a hatalom, és mindent megtett azért, hogy megszerezze. Azonban Isten országában másképp működnek a dolgok. Mielőtt bármit is tennék, Isten elé járulok, keresem akaratát és elfogadom azt is, ha Ő másként gondolja, ha Neki más a terve. Az Úr Salamont választotta a trónra, Adónijjával is meg van a terve, de ő azt nem akarja elfogadni, nem akar második lenni. Tanuljuk meg alázattal és zúgolódás nélkül elfogadni Istentől kijelölt helyünket. Keresztelő János mindenki előtt őszinte és alázatos szívvel vállalja, hogy nem ő a Krisztus. Nem akar olyan tisztséget, ami nem az övé, amihez nincs küldetése.

Természetesen Adónijjá nem most mutatta meg mi van a szívében, azonban apja, Dávid nem beszélt vele arról, hogy Isten népe életében az Úr mondja meg ki lesz a király. Nem készítette fel arra, hogy keresse Isten akaratát. Vajon mi megtanítottuk-e gyermekeinket minden kérdéssel az Úr elé állni? Tudják-e, hogy lehet keresni Isten akaratát a saját életünkre nézve? Krisztus tanítványaként állandóan ennek a kérdésnek kell a számat elhagynia: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem” (ApCsel 9,6)?

Ebből a szakaszból (1Kir 1,15-37) világosan meg kell látnunk, hogy azok Isten fiai, akiket Isten Lelke vezérel. Ha még mindig a megélhetés, a hatalom utáni vágy mozgat, nem vagyunk gyermekek.  Ha a Lélek vezet, akkor megtanulunk meghívásokra, ajánlatokra nemet mondani. Ebben az esetben is, ha az Úrra figyelnek és nem egyéni ambíciók mozgatják az embereket, nem tesznek eleget Adónijjá meghívásának. Az Ige fegyelme alatt lehet nemet is mondani, ezek az emberek nem voltak képesek ezt megtenni, mert nem felfelé figyeltek.

Lássuk meg azonban Betsabé bátorságát, amellyel az ígéretbe kapaszkodik, és kész érte cselekedni. Ez az asszony komolyan vette a korábban kapott ígéretet, és amikor az események felgyorsultak nem esett pánikba, hanem mert hozzá ragaszkodni. Volt bátorsága a király elé állni, ezt a bátorságot az Úrból merítette, és az ígéretre alapozta. Ez bátorít minket is arra, hogy Isten ígéreteit mindig vegyük komolyan és minden körülmények közepette ragaszkodjunk hozzájuk.

Pál apostol határozottan kijelenti, szívbeli kívánsága a zsidók üdvössége (Róma 10,1-5). Nem mondott le róluk, annak ellenére sem, hogy sok keserű tapasztalata volt velük. Sőt tesz is azért, hogy Isten ószövetségi népe élő hitre jusson. Mit tesz? Könyörög értük. Ezt mi minden helyzetben meg tudjuk tenni. Van olyan, hogy nem akarják meghallani bizonyságtételünket, vagy egyáltalán nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy bizonyságot tehessünk, de imádkozni bármikor lehet. Az imádkozó szív előtt nincsenek térbeli akadályok.

Lássuk meg, hogy a zsidók nem hitetlen emberek voltak. Hittek Istenben, de nem ismerték meg, és nem fogadták el Jézusban a Krisztust. Ezért mondja Pál, hogy nem helyes ismeret szerinti a buzgóságuk. Ez ma is lényeg, nem elég az, hogy valaki néha imádkozik, hanem az a lényeg kihez fordul? Az a hangsúlyos megismertük-e Jézus Krisztust, mint megváltónkat, mert nélküle senki sem mehet az Atyához. Az Istenhez vezető egyetlen autópálya, a kereszt. Ezenkívül minden egyéb út, rossz irányba tart. Istent csakis az Igén keresztül ismerhetjük meg, akinek az Ige nem táplálék és nem zsinórmérték, az nem ismeri Urunkat akkor sem, ha ő azt gondolja is.

Istent ismerni és szolgálni azt is jelenti, hogy a magam igazságát, és akaratát alá vetem az Övének, az Igének. Amíg a magam igazságát akarom érvényesíteni, addig nem járok helyes úton. Urunk könyörüljön, hogy mi is kimondhassuk mindenkor, amit Jézus kimondott: „Abbá, Atyám! ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te” (Mk 14,36).

Én nem tudok nélküled élni

Én nem tudok nélküled élni,

oly képtelen, semmi vagyok.

Mert nincs erő bennem a jóra,

bár mindig csak jót akarok.

Refr.: A forrásaim Benned vannak,

         Te sötétben fénylő sugár.

         Te Megváltó, megtartó Jézus,

         Te imádott drága király.

Én nem tudok nélküled élni,

a küzdelmek olyan nagyok.

Csak remegő szívvel beszélni,

hogy boldogan foglyod vagyok.

Refr.: A forrásaim Benned vannak...

Én nem tudok nélküled élni,

a lényednek része vagyok.

Mert véren megváltottál engem,

így örökre az maradok.

Refr.: A forrásaim Benned vannak...

Válasszatok...

Isten áldásával.