Láttuk, Salamon igyekezett rendet tenni országában és követni apja nyomdokait. Azonban azt is észre kell venni, hogy Izráel régi mulasztásának meg van a következménye (1Kir 3,1-15). A honfoglalás idején Isten azt kérte Józsuétól, hogy űzzék ki a Kánaán földjén található népeket, ám ennek a parancsnak nem tettek eleget. Így azután az ott élő népek a maguk szokásaival, bálványimádásával alakította életüket. Együtt éltek és ők alkalmazkodtak hozzájuk, sok mindent átvettek, mert hasonlítani akartak ezekhez a népekhez. Ez megdöbbentő és veszélyes is, hiszen az Úr azért állítja népét a világba, hogy gyermekei legyenek a minta, hogy úgy éljenek, hogy a világ fiai akarjanak olyanokká válni, amilyenek ők. De nem így történt. Ők vették át a pogányok szokásait és tették elfogadottá gyermekeik számára is.
Ennek a mulasztásnak Salamon életében is meg van a hatása. Házasságot köt Egyiptom királyának a lányával. Mivel már megszokták a keveredést fel sem tűnik, hogy idegen nép közül veszi a feleséget, talán úgy gondolják, nagyszerű politikai húzás volt ez Salamon részéről. Nem látják, és maga Salamon sem veszi észre, hogy ezzel a tettével rést nyitott a szívén, amely majd egyre nagyobbá tágul, és ezen fog a lényébe és a népe életébe a bálványimádás beáradni. Ami okos és nagyszerű lépésnek látszik, az hosszútávon romboló, és az Úr előtt utálatos tett, aminek ítéletes következményei lettek. Hogyan történhetett ez meg? Úgy, hogy mielőtt társat keres, nem kérdezi az Urat. Előtte nem látjuk imádkozni, ezt a területet megtartja magának és itt kezdődik bukása. Ha bármit is kivonunk Isten hatalma és irányítása alól, az bukásba, romlásba taszít. Azon a területen mindig sebezhetők leszünk, sőt gyakran még a gyermekeink életére is kihatással lesznek.
Fontos megjegyzés a királyról, hogy szerette az Urat. Ez lényeges, mert azt mutatja személyes kapcsolata volt Vele. Nem csak formálisan tartozott az Úr népéhez, hanem ő személyesen megismerte Istent, és kereste mindig a közelségét, kereste akaratát, sőt kifejezte háláját, és jó szívvel adott is az Úrnak. Ezer állatot mutatott be áldozatul, és akármilyen jól is ment a dolga és meg engedhetett magának ilyen súlyú áldozatot, mégis áldozat volt a szó szoros értelmében. Hiszen adhatott volna kevesebbet, a többit vagy akár az egészet el is adhatta volna. Szabad volt az anyagiak hatalmától, hiszen később sem gondolta meg, hogy azért elég lesz kevesebb is, hanem amit elhatározott azt meg is valósította. Vajon mi tudunk-e úgy adni az Úrnak, hogy azt megérezzük, mert azt a néhány centnek a hiányát, amit a perselybe teszünk, nem igen érezzük meg.
Micsoda lehetőséget kapott Salamon, amikor Isten így szól hozzá: „Kérj valamit, én megadom neked.” Nagy lehetőség, azonban az ilyen váratlan és nagy lehetőségekkel lehet rosszul is élni. Van, aki nem tudja feldolgozni, ha hirtelen milliomos lesz. De vajon mi mit kérnénk? Hogyan használnánk fel ezt a lehetőséget? Legyen ez a mai feladat és próbáljuk őszintén megválaszolni, mit kérnék én hasonló helyzetben az Úrtól, Salamon nem anyagi javakat kért, hanem engedelmes szívet. Bizonyára azt feleljük erre, persze, hogy nem kért hiszen, király lévén mindene meg volt. De tudjuk azt, hogy akinek van, az még többre vágyik. A mi szívünk elégedetlen, és ez látszik világunkon is. Az emberiség egy kis része szükségein jóval felül rendelkezik, javakkal, míg a nagyobb részének éppen, hogy meg van a betevő falatja, vagy még az sincs neki, hanem az éhhalál szélén áll. A multi cégek, a bankok még több bevételt akarnak, hiába van óriási vagyonuk. Mi olyanok vagyunk, mint a mesében a szegény halász felesége, aki a férje által a vízbe visszaengedett haltól mindig többet kért. Soha nem elégedett meg. Nem volt elég a szép ház a kunyhó helyén, grófné akart lenni kastéllyal, majd császárné, ezt követően pedig a világ úrnője.
Ezért nagy dolog, hogy Salamon nem anyagiakat kért, hanem értelmet, más fordítás szerint figyelmes, vagy halló szívet kér. Hallani akarja Isten akaratát, venni a Tőle jövő adást. Mindezt azért kéri, mert látja korlátait, tudja, hogy ő sem ismer mindent, neki is szüksége van tanulásra vezetésre. Ő Istentől akar tanulni, az Úr vezetését kívánja követni.
Isten megadja számára, amit kért, sőt még azt is megkapja majd, amit nem is kért. Pál, aki teljesen az Úrra bízta magát örömmel írja: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2,9). Jézus pedig Isten országának alapelvével ismerteti meg övéit, nekünk már nem is kell kérni, hanem ezek szerint élni: „keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33).
A Római levélben (11,27-24) az apostol rámutat, hogy a zsidók a nemes olajfa, amelynek ágai azért törettek ki, hogy a helyére a pogányok, mi oltassunk be. Ezért soha nem szabad elfelejteni, hogy nem természetes az, hogy Isten gyermekei lehetünk. Azt se feledjük el, hogy nem saját, hanem kapott gyökerekkel rendelkezünk. A keresztyén ember gyökerei Isten ószövetségi népe, a szidó nép. Mi belőlük, a nekik adott Ószövetségből és a javarészt zsidó emberek által írt Újszövetségből kapjuk táplálékunkat.
A zsidók kitörettetése, intő jel a mi számunkra is, aki elbizakodik, gőgössé válik, az kivágatik. Fontos üzenet, ne legyünk elbizakodottak, mert kegyelemből élünk. Nemrég láttuk Péter bukását, aki nagyon bízott magában, mégis elbukott. A hitben csakis az Úrra hagyatkozva, alázatos szívvel leszünk képesek megállni.
Siess, keresztyén, lelki jót hallani
1. Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvényből harcolni tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.
2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez most az új törvénybe', Mi eleinkbe'.
3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!
4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő akar, föld kerekségében: Emeli égben.
5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.
- Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése