Figyelem

S

alamon imádságából fontos üzenet számunkra, hogy ő a természeti katasztrófában, a szélsőséges időjárásban, Isten figyelmeztetését látja. Úgy tekint ezekre az eseményekre, amelyek által az Úr rá akarja döbbenteni népét bűneire, és arra, hogy rossz úton jár. amennyiben biblikus hitben akarunk járni nekünk is így kell tekinteni a rendkívüli eseményekre, a szélsőséges természeti megnyilvánulásokra. Amint az Ószövetség idején Isten népe gyakran nem hallotta meg a próféták, tehát a hirdetett Ige szavát, úgy van ez a mi korunkban is. Kevesen veszik komolyan az igét, kevesen tartanak bűnbánatot és térnek vissza Isten akaratához. Így azután, mivel Isten szereti az embert és nem akarja, hogy elvesszünk, hangosabban szól. Bárcsak meghallanánk Őt, amikor így szól: „Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs 65,1).

Tovább könyörög a király népéért (1Kir 8,41-53), fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt egy uralkodót látunk alázattal az élő Isten színe előtt, aki késsz közben járni országáért, népéért. Mindez azt fejezi ki, hogy Salamon tudta, szükségük van Isten jelenlétére, segítségére, oltalmában. Nem magukban, a fejlődésben, hanem az Úrban bíztak. Salamon magatartása a mai állami és egyházi vezetők, elöljárók számára is példa lehet, de nemcsak számukra, hanem a szülők és a nagyszülők számára is, szabad is lehet a ránk bízottakat Isten elé vinni, szabad és lehet imádkozni értük, kérni az Úr áldását életükre.

Salamon imádságába belefér, az idegen, a nem zsidó, de Istent kereső ember. Beleférnek-e mások imádságainkba? Ez a király felismerte, hogy nekik az a szerepük, hogy általuk, tehát életük, hitük, tetteik által Isten nevéről halljanak a népek. Amikor pedig a zsidók életét látva elindulnak keresni Istenüket, hallgassa meg őket az Úr, - kéri Salamon. Pünkösd után milyen csodálatosan látjuk mindezt, amikor a szerecsen komornyik felmegy Jeruzsálembe imádkozni, hogy Istentől választ kérjen élete kérdéseire.  A választ nem ott kapja meg, ahol gondolja (a templomban), hanem a Gázába vezető elhagyott úton, Fülöp evangélistán keresztül. Isten felelete a főember minden problémájára, Jézus Krisztus, az érte is szenvedő Bárány. Számunkra is Ő a felelet, Ő Isten utolsó szava.

Kiemelném még a 44. versből, a hadba vonuló népért való imádságot. Salamon rámutat, hogy akkor hallgassa meg Isten a könyörgésüket, ha olyan úton vonulnak, amelyen az Úr küldi őket. Tehát a király jól látja, hogy nem úgy működnek a dolgok, hogy Isten népe bárhova mehet, bármit csinálhat, Isten mindenütt meghallgatja és megoltalmazza. Csak akkor érvényes mindez, ha övéi mindig olyan úton mennek, amit Gazdájuk mutat nekik. Azon az úton (a keskenyen), van imameghallgatás, oltalmazás.

Mennyire reális Salamon és milyen jól ismeri az embert, amikor gondol a vétkezőkre. Tudja, az ember szíve csalárd, nem akar Istenre hallgatni, nem akar az Ő útján járni, és a bűn is erős nagyon, ezért az Úrhoz fordul. Kéri, hogy könyörüljön rajtuk, és ha megtérnek Hozzá, bocsássa meg bűneiket. Már Salamon is tudja, megtérni csakis teljes szívből és teljes lélekből lehet, az Úr csak ezt fogadja el. A megtérés nem elsősegélyhívás, hanem őszinte életváltoztatatás. Ha valaki csak elsősegélyben részesül, azt az ellátója magára hagyja a szükséges ellátás után. Azután pedig mehet a már ellátott sérült a maga útján. A megtérésben pedig pont az történik, hogy innentől kezdve nem magam járok, a magam útján, hanem az Úr vezet szüntelen, mert Rábíztam magam.

A mai újszövetségi Igénk (Róma 14,19-23) szembesít azzal a kérdéssel, hogy vajon mire törekszem, építésre, békességre, azaz összhangra, vagy rombolásra, széthúzásra.  Akiben a Krisztus Lelke van jelen építeni, akar. Meg kell látnunk, amit Pál mond, egymást építeni, tehát nemcsak az egyik, hanem mindkét fél részt vesz benne. Pál ezzel rámutat, hogy ne csak elvárjam, hogy a másik az életével, bizonyságtételével építsen engem, vagyis szolgáljon számomra, tegyen meg mindent, hogy én növekedjem, hanem magam is építsek. Legyek kész én is adni a másiknak, szeretetet, segítséget, igei üzenetet. Gyakran természetesnek vesszük, hogy vannak emberek, akik majd megmagyarázzák számunkra az Igét, ellátnak tanáccsal, amikor nem látunk tisztán. Igénk azonban azt üzeni, minden tanítványnak igyekezni kell keresni és meg találni az üzenetet, és azt tovább adni.

A felismert igei igazságot pedig élnünk is kell. Ami gyakran azt jelenti, hogy a másik növekedése értelmében megtanulok lemondani olyan dolgokról, amik számomra magától értetődőek, vagy amik nekem nem jelentenek problémát. Az evangéliumi hitben élők között a másik, a gyöngébb hitű testvér előnyt élvez. A Lélek szabadságában élni azt is jelenti, hogy tudunk nemet mondani, tudunk lemondani.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.