Hit és szakértelem

H

a a templom impozáns épület volt, akkor a királyi palota egész épület komplexum (Kir  7,1-22). Minden megtalálható benne, amire szükség van. A hatalmas és szép építmény demonstrálja az idegen népek felé Isten hatalmát. Aki figyelemmel kísérte Izráel fejlődését Salamon alatt, annak el kellett ismernie, hogy ezek az eredmények nem Salamontól és az ő kicsiny népétől származik. Ezek az eredmények Istenükről, és az ő elhívatásukról beszél. Isten áldása nyugszik életükön.

A mai tanítványok életében, munkájukon is meg kell látszania az Úrhoz való tartozásnak. Pünkösdöt követően az övéi tele voltak örvendezéssel, bátorsággal, szeretettel, felelősség érzettel. Áradt rajtuk az evangélium, vonzották Jézushoz az embereket, részt vállaltak szükségleteiből, segítették őket szociálisan is. Vajon ma látják-e a körülöttünk élők Isten áldását az életünkben?

Salamon palotája minden méretében felülmúlta a templom méretét, talán túlságosan is magára vonta a figyelmet. Bizony minket is megkísért, hogy szeretünk kiemelkedni, szeretjük, ha a mi érdemeinket emelik ki, és nem az Úrnak adjuk a dicsőséget.

Megláthatjuk, hogy a király számára olyan emberre bízta a rézmunkát, a díszítőelemek kialakítását, akinél a szakértelem mellett a lelki kötődés is meg volt. Az Isten ügyeiben való fáradozásban ma is meg kell jelenni a szakértelemnek és a hitbeli kötődésnek. Nem elég csupán a szakmai ismeret, bár nem is nélkülözhető, de nagyon szükséges a hit, az Úrral való személyes kapcsolat is.

A római levél 13. fejezetének első 13 versét vesszük most szemügyre. Ebben hang-súlyozza Pál a felettes hatalmaknak való engedelmességet. Ezzel kifejti, hogy a tanítványok nem a társadalom ellenségei, ők is betagolódnak abba a környezetbe, amelybe Isten állította őket. Feladataikat és kötelességeiket tisztességgel ellátják. Aki Isten országának a polgára, ennek az országnak rendjét viszi bele a földi társadalomba, engedelmeskedik Isten törvényének, ezáltal egy magas szintű etikát valósít meg. A tanítványok élete mindig pozitív töltésű, mert a Világ Világossága tölti be a szívüket. Így Jézus fénye ragyog át rajtuk és a körülöttük levő sötétséget is megvilágítják.

Azonban fontos megjegyezni, hogy az engedelmesség azonban mindig Isten akaratával megegyező módon történik. Vagyis ha a társadalom Istennel szembe akar fordítani, vagy azt kéri, tagadjam meg Őt, akkor nem vonatkozik rám az államnak való engedelmesség. Ilyen esetben, és amikor a bizonyságtételt akarják megtiltani érvénybe lép az apostolok vallomása: „nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk” (ApCsel 4,20). Majd pedig: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5,29).

Hangsúlyozza még az apostol a felebarát iránti szeretet fontosságát. A szeretetről sokat szoktunk beszélni, félre is értjük, mert amit mi gondolunk szeretetnek az gyakran nem az. Tömören a mai Ige alapján azt mondhatjuk, hogy a felebarát szeretete azt jeleneti, hogy mindent megteszek azért, hogy megismerje az Úr Jézust és átélje a kegyelmet. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak, írja Pál. Vajon nem teszünk-e akkor rosszat, amikor nem beszélünk Krisztusról és nem hívjuk fel a figyelmét a megtérés szükségességére? Azzal teszünk jót a felebarátnak, ha bátran elmondjuk az Úr munkáját életünkben és úgy teszünk bizonyságot neki, amint azt András is tette: „mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: "Megtaláltuk a Messiást" - (ami azt jelenti: Felkent)” (Jn 1,41).

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.