Veszélyek

S

alamon sok áldást megtapasztalt életében, Isten olyan bölcsességet és gazdagságot adott számára, aminek csodájára jártak a környező népek (1Kir 11,1-13). A sok gazdagság nagy lehetőségeket nyitott meg Izráel királya előtt, és ezek csapdává váltak számára. Ha nem jól élünk az Istentől kapott, talán egy kicsit jobb és nagyobb lehetőségekkel, a sátán lecsap rájuk és felhasználja ártalmatlanná tételünkre. Az Úr gyermeke mindig lámpás kell, hogy legyen ebben a világban ez az új szerepe, amit Urától kapott. Az ellenség azonban a lámpa fényét el akarja homályosítani, mindent megtesz, hogy világítsunk, ne azt tegyük, amivel Gazdánk megbízott. Sok szép és jó dolgot véghezvihetünk, lehetünk hasznos tagjai a társadalomnak, elérhetünk nagy célokat, csak azt ne tegyük, amivel megbízott az Úr, csak ne világítsunk. Mindezt akkor tudja az ellenség megvalósítani, ha szélesre tárja előttünk a lehetőségek kapuját. Ennek egyik eszköze a pénz, és a hatalom, minél többet ad számunkra, minél jobban élünk annál több mindenre van lehetőségünk, és a szívünket már nem a szolgálat, az alázatos és egyszerű élet tölti be, hanem a sok lehetőség kiaknázása, a jólét megragadása. Egyre jobban már az „én” kerül reflektorfénybe, és ha ez megtörténik az ördögnek nyert ügye van, már nem Jézusról, hanem rólam szól minden.

Így járt Salamon is, egyre inkább háttérbe szorult Isten akarata, és egyre nagyobb szerepet kapott az életében más népek, más uralkodók szokása. A gazdagság és népszerűség folytán új lehetőségek tárultak fel előtte, és ezekben a helyzetekben már nem Isten Igéje volt az iránytűje. A pogány feleségek csapdába ejtették, valószínűleg ő is úgy gondolkodott, mint sokan mások azóta is. Nem baj, ha pogányok, mert én majd hatással leszek rájuk. Mellettem megváltoznak, hívővé lesznek. De nem így történt, azt olvassuk: „Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az ÚRé, mint volt apjának, Dávidnak a szíve” (4). Nem Salamon hajlította a szívüket az Úrhoz, hanem  ő igazodott a feleségei hitéhez. Figyelmeztetés ez a mai hívők számára is, ne ringassuk abban magunkat, hogy mi majd megváltoztatjuk a másiknak a szívét, az életét, hogy majd megtér mellettünk. Lássuk meg, ez Salamonnak sem jött be, így minket fenyeget az a veszély, hogy mi fogunk a nem hívő társhoz hozzáidomulni. Mert sokkal könnyebb valakit föntről lerántani a földre, mint a földről felhúzni magunk mellé az emelvényre.

Ebből az igeszakaszból azt is meg kell látnunk, hogy megvannak az idős kornak is a maga veszélyei, ha nem állunk szorosan az Úr Jézus mögé, még idős fejjel is elbukhatunk. Ámbár ez nem kötelező program, de a sátán sokat épít a hiúságunkra, különösen a mai világban, amikor nem akarjuk igazán látni a korunkat és nem akarjuk elfogadni, hogy van, ami már nem való nekünk, mert nem vagyunk tizenévesek. Ha ezt nem vesszük figyelembe, a sátán olyan helyzetekbe bonyolíthat, amelyekben nem tudunk bizonyságtevőkké lenni, sőt, amit korábban felépítettünk, lerombolódik. Mert hiába volt a több évtizedes építő munka, a felfelé ívelő pálya, a gazdagság, mégis az ország jövőjét hosszútávon az öregkori hűtlenség következményei határozták meg. Mert minden hűtlenségnek következménye van, megharagudott az Úr, mert még egy Salamon sem tehet azt, amit akar. Isten őt is számon kéri. Ezért jó odafigyelni életünk utolsó szakaszára is.

Pál apostol levele befejező soraiban köszöntéseket küld a római gyülekezet tagjainak (Róma 16,21-27). Ebből megtudjuk azt is, hogy ő egy Gájusz nevezetű testvérnél van elszállásolva. Ez a testvér befogadta lakásába Pált, sőt nemcsak őt, hanem a gyülekezetet, annak alkalmait is. Így azután világossá lesz előttünk, hogy a korábban említett vendégszeretet gyakorlása elsősorban az apostolok, az igehirdetésében, a gyülekezet ügyeinek intézésében fáradozó személyek befogadását, illetve a gyülekezet istentiszteleti alkalmainak a vállalását jelentette. Tehát nem a bárkivel való kávé melletti trécselést, a különféle bulikat jelenti, hanem az Úr gyermekeinek a befogadását szolgálat végzésük ideje alatt.

Megtudjuk még azt is, hogy Pál életének és munkásságának azért a rokonsága közt is volt hatása, maradandó gyümölcse. Adjon ez számunkra is reménységet saját rokonságunk felé. Bízzunk továbbra is abban, akinek van hatalma arra, hogy hitre eljuttasson, és a hitben megerősítsen. A mi Urunk, nem tehetetlen báb, hanem valóságos hatalommal rendelkező Király, Aki hatalmát javunkra fordítja.

HA SÁTÁN KÍSÉRT

Ha sátán kísért, azt mondom

nem, nem, nem!

Ha sátán kísért, azt mondom

nem, nem, nem!

Ha sátán kísért, azt mondom

menj tőlem, mert egy az én királyom:

Jézus!

Ha Jézus szólít, azt mondom

itt vagyok!

Ha Jézus szólít, azt mondom

itt vagyok!

Ha Jézus hív, hogy kövessem

indulok, mert egy az én királyom:

Jézus!

Isten áldásával.