Krisztus zászlaja alatt

L

áttuk, hogy Salamon nő ügyeinek, a nem Isten igéje szerint rendezett kapcsolatainak meg lett a következménye, szíve elhajolt az Úrtól. Ezek a következmények azonban nemcsak az ő életében, hanem a következő generáció, tehát a gyermekei életében is jelentkeztek. Ha életünket, kapcsolatainkat nem rendeljük alá Isten akaratának, annak meg lesz az eredménye és a társadalmi hatása is. Ha a férfi nő kapcsolat nem kerül Isten Igéjének fegyelme és útmutatása alá, akkor az meg fog mutatkozni a családok életében is. Egy ember és az egész közösség életének ereje és dinamikája a házasság és a család erejétől függ. Ha széthullnak a családok, fenn áll a társadalom széthullásának a veszélye is.  Ha a legkisebb sejt beteg, beteggé válik a szélesebb réteg is. Azonban azt is fontos megjegyezni, hogy az Úrnak van hatalma életeket és családokat is meggyógyítani. Nem a válás az egyedülii lehetséges megoldás, hanem az Úr előtti alázat és az őszinte bűnbánat. Vele lehet újrakezdeni az életünket és a házasságunkat is.

Meglepődve olvassuk a mai szakaszban, hogy Isten ellenfelet támasztott Salamonnak (1Kir 11,14-25). Eddig az Úr áldásának kiteljesedését láttuk a király életének minden területén. Egyre nagyobb gazdagságra tett szert mind ő, és mind az ország. Sok elismerést kaptak más országok képviselőitől és n egyre jobban beindult az ország élete, minden téren növekedést produkáltak. Azonban sajnos azt is jól példázza Salamon élete, hogy a jólét, a nyugodt békés élet nem mindig szolgál Isten gyermekeinek a javára. Ez a hirtelen jött népszerűség, a felemelkedés, és a megváltozott életkörülmények, lelkileg ellaposították az Úr népét. A sok pogány feleség is talán ennek a túl jó életnek volt a következménye, nem tudták kezelni ezt az életformát, és a szolgálat és őszinte imádat helyett a bálványimádás útjára tértek. A túlzott jólét megkövéríti a szívet és kiöli az igazi motivációt, már nincs a szívükben missziói lelkület. Már nem missziót jelentenek a szomszédos pogány népek, hanem az együtt szórakozás különféle lehetőségeit, a közös programokat, amelyekben olyan jól érzik magukat és talán még azt is gondolják, ugyanazt az Isten imádják. Az ellenfelek által Isten megmozgatja Salamont, kibillenti a túlzott magabiztosságból, a jólét gyönyöreiből, és rávilágít arra, a tényre, hogy Isten gyermeke mindig az Úr katonája. Fejlődés, növekedés mindig harcok történnek. Amikor az első keresztyéneket üldözték, és nem tudtak beleolvadni koruk életszínvonalába, növekedett és erősödött a gyülekezet, amikor azonban béke és elfogadottság köszöntött rájuk, azonnal elindult a rothadás.  A mai keresztyéneknek számára is nem az üldözés, az éhezés, a különféle nyomorúság jelenti a veszélyt, hanem a jólétbe süppedt semmittevés. Megfigyelhetjük az egyháztörténelemben, hogy az ébredések, megújulások legtöbbször nem a nyugodt, békés élet idején, hanem az üldözések, társadalmi nyomorúságok alkalmával történtek.

Ezeken az ellenfeleken keresztül az Úr utána nyúl Salamonnak. Amikor próbákkal, nehéz eseményekkel nézünk szembe, köszönjük meg őket Istennek és legyünk hálásak, mert mindez azt jelenti, Urunk utánunk nyúlt, és fel akar emelni. Őszinte bűnbánatban kereshetjük meg a választ, hogy hol is tértünk le a keskeny útról, hol léptük át, az Ige által kijelölt határvonalat.

Újszövetségből egy levelet kezdünk el olvasni, mégpedig Pál apostol Titusz számára készített írását (Titusz 1,1-4). Ez a levél Titusz számára tartalmaz útmutatást, akit az apostol az ott tartózkodása alatt elintézetlen ügyek rendbetétele végett hagyott a szigeten.  Nem sokat tudunk Tituszról, de az bizonyos, hogy pogány keresztyén volt, aki Pál apostol szolgálata által ismerte meg a Krisztust, az Urat. Az apostol lelki gyermekének tekinti. Titusz megtérése után Jézus Krisztus szolgálatának szentelte az életét, vállalta Érte Pált és annak életmódját.

Az apostol szolgának és apostolnak nevezi magát. Istennek szolgája, olyan ő, mint a rabszolga, akinek nincs saját vágya és akarata, hanem mindig a Gazdája akaratát hajtja végre. Ez az akarat számára azt jelenti, hogy Jézus Krisztust képviselje a földön, az Ő követe legyen. Tehát Pál életének célja, hogy Jézus Krisztus nagykövete, diplomatája legyen a föld minden országában. Ő eleget tett ennek a feladatnak, bárhol járt, mindig Isten országát képviselte, és annak királya számára nyert alattvalókat. Az alattvalókat nem a római légió módszereivel, tehát nem erőszakkal, hanem a kegyelem örömüzenetének meghirdetésével szerezte meg. Pál önkénteseket toborzott Jézus zászlaja alá az örök élet, a megmentett élet reménységére. Beálltunk-e már Krisztus zászlaja alá? Ő-e életem főparancsnoka?

Krisztus képviselőjeként feladata, hogy megismertesse az igazságot, ezt azonban csak a Jézus Krisztusba vetett hit alapján tehetik meg. Krisztus az igazság. Ezzel Pál rámutat, hogy csakis Jézus megismerése által juthatunk el az igazság megismerésére, mert ez a világ a hazugság atyjának van alávetve. A világ létrejöttével, az élettel, a halállal, az örökkévalósággal kapcsolatos kérdéseinkre igazi és megbízható választ Istennél találunk. Pál úgy ismerte meg az Atyát, mint Aki nem hazudik.  Bizony világunkban sok hazugsággal, megtévesztéssel találkozunk, milyen jó arról olvasni, hogy van Valaki, Aki nem akar minket becsapni, Aki nem belőlünk akar élni, hanem értünk adta a saját életét. Jézus élete, halála és feltámadása a garancia arra, hogy fontos kérdéseinkre őszinte és igaz feleletet kapunk az Úrtól, amennyiben Hozzá fordulunk. Ezek a feleletek a Szentíráson keresztül érkeznek meg hozzánk. Aki kihagyja a Biblia olvasását, vagy nem tekintély számára, nem fog igaz válaszokat találni. Mindaz, amire szükségünk van ahhoz, hogy célba érkezzünk megtalálható az evangéliumban.

Az üdvözlő sorokat a kegyelem és békesség kérésével zárja. Titusz szolgálata akkor lesz teljes, és a miénk is, ha teljesen rábízza magát a kegyelemre, és mindig akkor cselekszik, ha döntésében békességet nyer az Úrtól. Mi is bízzuk magunkat a kegyelemre, és mindig akkor hozzuk meg döntésünket, ha békességünk van benne az Úr előtt.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.