Miattam

F

olytatódik Illés küzdelme a bálványimádás ellen. Isten parancsára a Kármel hegyre rendeli Izráel népét, a Baal négyszázötven és  Asérá négyszáz prófétáját (1Kir 18,30-46). Ez a harc kilátástalannak tűnik, azt gondolnánk, Illésnek nincs esélye a létszámfölényben levő pogány prófétákkal szemben. Baal és Aséra termékenység istenségek voltak, a kánaáni népek vallásában rajtuk, az ő tiszteletüktől függött az áldás, az állatok szaporodása és a mezőgazdasági növények jó termése.  Ezeknek a bálványoknak a kultusza együtt járt különféle erkölcstelen orgiákkal, az élő Isten által tiltott bűnökkel. Ezek mind a szabadság látszatát keltették az emberekben, hiszen ezeken az alkalmakon Isten törvényének hatása nem érvényesült. Itt együtt voltak lányok és fiúk, férfiak és nők, zsidók és nem zsidók, ezáltal a keveredésnek, a pogány szokások terjedésének a melegágyai voltak. Mindezek mellett az Aséra neve szerencsét hozót jelentett, így az istennő kis szobrait láncra akasztva hordták a nyakukban, ettől várták az oltalmat és dolgaik szerencsés kimenetelét. Tulajdonképpen a mai kabala figurák őse. Ezáltal minden tárgy amit azért használunk, vagy tulajdonítunk neki jelentőséget, mert tőle várjuk a sikert, az oltalmat a jó eredményt, vagy a kudarc, a tragédia elkerülését bálványnak számít, és utálatos az Úr előtt.

Első látásra úgy tűnik Illésnek nincs esélye, azonban hamarosan kiderül, nem a létszámtól függenek dolgok. Baal és Áséra az ember által kitalált istenség, a saját tisztátalan vágyaiknak a kivetülése. A bálványkultuszt önmagukból vetítették ki, így megszüntetése is csak a szív megtisztulása által lehetséges. Tehát a szokásaink, kedvenc folyóirataink, filmjeink, internetes nyomaink, szókincsünk mind szívünk tartalmáról árulkodnak. Ezek megmutatják, mi van a szívünkben, mi a fontos a számunkra, kihez tartozunk.

Illés Istene nem az ember kivetítéséből származik, hanem örökkévaló való Úr Ő. Ő szólítja meg kívülről választottait, akiknek ezáltal a hite tapasztalaton nyugszik. Izráel igazi Istene, Jákób Istene. Jákób nem divatból, hanem személyes tapasztalat által lett az Úr gyermeke. Tusakodás nyomán csaló, gáncsoskodó emberből Isten harcosává. A tapasztalat belső átalakulást is hozott számára. Isten jelenlétében más emberré lett szívében, mert testében belerokkant ebbe a találkozásba.

Illés is személyes tapasztalat alapján ismeri az Urat, ezért nem fél és előre tudja mi lesz a végeredmény. Így ő végig magabiztos, pedig még hátrányba is hozta magát, amikor az oltárt lelocsolta. De az Úr számára nincs akadály és nincs lehetetlen. Aki személyes, saját életéből ismeri az Urat, az mindig tudja mire számíthat. Annak nem számít az ellenség létszámfölénye, mert ők csak megfélemlíteni, zajongani tudnak, de nincs mögötte valós erő, valós hatalom. Gedeon és Dávid hátrányban volt, az ellenség, amellyel meg kellett vívni erőfölénnyel rendelkezett, de velük az élő Isten, a Seregek Ura volt jelent. Beigazolódott az ő életükben is, amit majd Elizeus mond szolgájának: „többen vannak velünk, mint ővelük” (2Kir 6,16)! Aki ilyen hittel lát túl a láthatókon az, a zsoltárossal együtt vallja: „nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” (Zsolt 46,3-4).

Lássuk meg azonban, hogy Illés nem személyes indulatok által vezéreltetve cselekszik, hanem Isten parancsára, ezáltal van célja is annak, amit tesz.  A cél így fogalmazódik meg: „hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket” (37). Az ilyen imádságra érkezik válasz. Ha a mi szemeink előtt is mindig az lebeg, hogy Istent megismerjék, akkor érkezik felelet imádságainkra. A mi feladatunk is az, hogy környezetünk életünk által megtudja, hogy az Úr az Isten. Illés tud oltárt építeni, imádkozni, de a szíveket visszafordítani, megváltoztatni ő sem képes, csak egyedül Isten. A próféta mindezt látja és el is ismeri. Nagy alázat ez a részéről.

Az Úr válaszol, ad tüzet és majd ad esőt is. De mielőtt erre sor kerülne további hitre és kitartó imádságra van szükség. Illés addig imádkozik, amíg egy kis felhő meg nem jelenik az égen. A kis felhő látása számára elég, nincs szüksége viharra, tudja, Isten biztosan cselekszik. Vajon mi annak a felhőnek a megjelenésére tudnánk-e hittel építeni. Illés nem fél, hogy a király kineveti, ebből ugyan nem lesz eső, mert bízik az Úrban és a szavára épít.

Péter is Isten szavára lapozza pünkösdi bizonyságtételét, a Szentlélek által. Kimutatja Dávid zsoltáraiból, hogy már a nagy király is látta Isten halál fölötti győzelmét. Ők pedig a tanúi, hogy ez a nagy győzelem Jézus élete által valósult meg. Isten feltámasztotta Jézust, átadta a Szentlelket, Akit Ő elküldött az ígérete szerint. A Szentlélek megérkezésének a tanúi ők, sőt külső szemlélőkből személyes bizonyságtevőkké válhatnak, ha megnyitják lényüket a Szentlélek előtt. A holnapi szakaszban olvasunk majd, a szív megnyitásának lépéseiről. Mert vannak feltételek, amelyeknek eleget kell tenni. Többször említettem már, hogy csak üres edénybe lehet tölteni, tehát az egyik feltétel az edény, a szív megüresítése.

Mielőtt azonban ez megtörténne, Péter elmondja, hogy mivel van tele a szívük, mi az, amit ki kell üríteni, hogy betérhessen a Lélek. A Szentlélek oda tér be, ahol fel és elismerik, hogy Krisztus gyilkosai. Tehát a bűn kérdést, hogy Isten ellensége vagyok, és ítélet alatt állok, nem lehet kikerülni, szembe kell vele nézni, majd rendezni kell. A rendezés módját később tárja elénk az apostol. Megjegyezném még azt, hogy Péter úgy teszi a jelenlevőket felelőssé Jézus megfeszítéséért, hogy nagypénteken, tehát több mint ötven nappal korábban nem volt mindegyikük jelen Jeruzsálemben. De lássuk meg, hogy bűneink által mégis jelen voltunk. Így válik valósággá, hogy Jézus miattam, helyettem, és érettem halt meg a kereszten.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.