Kemény harc

R

oboámot fia, majd három évvel később unokája követi Júda trónján (1Kir 15,1-15). Már tegnap megfigyeltük milyen nagy befolyásuk volt az anyáknak, gyermekeik és általuk Isten népe életére. Ma is egy anyát látunk, aki nemcsak a fia, hanem az unokája életét is jelentősen meghatározta. Ám Ászá ki tud majd törni a nagymama szorításából. Előbb azonban azt látjuk, hogy a fia Abijjá életét irányítja az apja Roboám által megkezdett úton. Ez az anya az istentelenségben hűen követi férjét, nem áll neki ellen, hanem inkább még a fiát is a megosztott szívű magatartásra nevelte. Ez azt jelenti, hogy formálisan megtartották az Úrnak szóló ünnepeket és bemutatták az áldozatokat is, de a bálványáldozati oltárnál is folyt a kultusz. A ma embere is sokban hasonlít rájuk.  Eljárnak néha, legalább nagy ünnepeken és családi események alkalmával istentiszteletre, de a szívük már nem Istené, hanem a világé. Szükséges nekünk is megvizsgálni a szívünket, hogy nem kísért e bennünket is ez a kettősség? A formalitást megtartjuk, de szívünk már valami másé. Az Úr azonban nem éri be fél szívvel, fél élettel, hanem az egész szívünket kéri.

Azt azonban látnunk kell, hogy nemcsak rossz példa és befolyás volt a királyi udvarban, hiszen akarta fellelhette a dávidi hagyományt is. Abijjának is tudnia kellett ki volt Dávid számára a tekintély. Tisztában kellett lennie azzal, hogy a Dávid által vezetett nép felemelkedése mögött az Istennek való engedelmesség húzódott meg. Dávid számára az Úr szava volt a mérvadó, azt tette mindig, amit Istene parancsolt.

Tehát Abijjá is elindulhatott volna a Dávid által kitaposott úton. Sőt még a buktatókat is megismerhette, hiszen Isten gyermekei nem takargatták a nagy király bukását, bűnét sem. Isten gyermekei a bukásról, a szégyenről is mernek beszélni. Beszélnek róla, de nem dicsekszenek vele, hanem azt hangsúlyozzák mély bűnbánattal, tőlük ennyi telik, a rendezett és engedelmes élet azonban Isten munkája és ajándéka számukra.

Abijját, Ászá követte a trónon és benne hit, határozottság és engedelmesség ötvöződött.  Ászá a korábban említett Maaká unokája volt. Ami azt jelenti, hogy a nagymama erős pozíciókat épített ki és komolyan kézben tartotta fiát és ezt a köldökzsinórt az unokával szemben is életben kívánta tartani. Ászá azonban az Úrra figyelt és Dávid példáját követve, határozottan cselekedett. Bizonyára ezek a döntések és tettek sem voltak könnyűek, de meg kellet őket hozni. Az engedelmessége nem elméleti, hanem gyakorlati volt, eltávolította az országból a bálványokat, és a férfiparáznákat is. Fel, mert lépni, még az anyakirálynő ellen is, nem számított, hogy a mama megsértődik-e, mindennek és mindenkinek az Úr által kijelölt helyére kellett kerülni. A bálványoknak pusztulni, a bűnös szokásoknak megváltozni, és eltűnni kellett Izráel életéből. Ászá merte vállalni az Úrért a családi konfliktusokat is, mert számára az volt a fontos, hogy teljes szívvel az Úrnak szolgáljon. Ászá példája mutatja, hogy rossz példák között is meg lehet találni Isten kegyelmét, lehet engedelmes életet élni. Lényeges, hogy ha megismertük az Úr kegyelmét, az Ige világosságát merjük is azt vállalni, akarjuk megvívni a hit nemes harcát, önmagunkkal és környezetünkkel szemben. Ne feledjük, arra a Jézusra, Akit megismertünk környezetünknek is szüksége van, akkor is, ha ők még azt nem látják. Merjük Szabadító Urunkat vállalni a pogányságba, az Isten előtt utálatos szokásokba süllyedt emberek felé. Az idegen oltárokat, a bálványokat ma is le kell rombolni, de nem fegyverrel, hanem Ige és imádság által.

Pál befejezi a Titusznak szóló levelet (Tit 3,12-15), amelyben felszólítja, hogy amikor megérkezik hozzá az apostol követe, menjen öreg atyjához Nikopoliszba. De mielőtt elindul, még van néhány dolog, amit el kell rendeznie. Az útra indulókkal szembeni gondoskodás példa erejű lecke lehet más tanítványok számára. Még az apostol mellett élőknek is van mit tanulniuk. A keresztyén élet nem befejezett, nem mondhatom azt soha, hogy mindent tudok, mert az Úr iskolájáéban naponta új lecke vár rám. A tanulás nincs életkorhoz kötve, fiatalnak és idősnek egyaránt tanulni kell Isten akaratához igazodni. A lecke elsajátítása mindig a gyakorlati életben vizsgázik. Bizony sokszor pótvizsgára és osztályismétlésre kényszerülünk, mert annyira belénk vésődött a régi természetünk akarata, és a világ gyakorlata, hogy sokat kell tanulni mire Isten országa rendje lesz, életünk alapja. A végszó pedig a kegyelem, mert ez tartja össze az életünket. A tanítvány mindennap kegyelemből él, és kegyelmet gyakorol. Mert a kegyelem azt jelenti, hogy Isten elengedte minden tartozásomat, de elvárja, hogy én elengedjem mások tartozását.  Az Úr Jézus fontos elvárásra hívja fel a figyelmünket, amikor így szól: „legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.  Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é?  Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,45-48).

Ne szállj perbe énvelem

1. Ne szállj perbe énvelem, Ó, én édes Istenem! Mert meg nem igazul teelőtted lelkem, Elkárhoztathatsz engem.

2. Mert én anyám méhében Fogantattam vétekben, E világra lettem eredendő bűnben, Kárhozatos esetben.

3. Néked bűnöm megvallom, Mert én azzal tartozom; Te bocsáthatod meg, Bizonnyal jól tudom: Segítségedet várom.

4. Bűneimnek tőréből, Az ördögnek kezéből, Ments ki megérdemlett nagy veszedelmemből: Tekints reám az égből!

5. Szent Fiad haláláért, Keserves nagy kínjáért, Áldott szent vérének el-kifolyásáért: Kegyelmezz meg mindezért!

6. Az ő tisztaságáért És ártatlanságáért, Szent kezein való sebeknek helyéért, töviskoronájáért!

7. Én fertelmességemet És oly nagy sok vétkemet, Mikkel megfertőztem undokul lelkemet, Rútítottam testemet:

8. Bocsásd meg, ó, Úr Isten! Ó, áldott Atya Isten! Kegyelemmel bőves, irgalmas jó Isten! Nagy türelmű szent Isten!

9. A te áldott Szentlelked, Kérlek, tőlem el ne vedd, Sőt újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved, Szolgálhassak tenéked.

10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó útra az én lábaimat És minden szándékimat.

11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd szemeimre undok vétkeimet És cselekedetimet.

12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom, nyugalmat csak tenálad lelek, Mikor innét kikelek.

13.  Mindörökké áldassál És felmagasztaltassál, Áldott Atya Isten, a te szent Fiaddal, Szentlélek áldásával!

Isten áldásával.