Áldott idős korban is

R

oboám rossz döntése nyomán kettészakadt Izráel, Jeroboámot a tíz törzs királlyá választja (1Kir 12,20-33). A választás gyorsan és simán végbement, talán túl könnyen is, mintha a nagyobbik országrész sem gondolta volna végig ennek a lépésnek a következményét. A függetlenség öröme tölti el a szívüket, úgy gondolják, most végre saját kezünkbe vesszük sorsunkat, ebbe ne szóljon bele senki. A továbbiakban kitűnik mennyire komolyan gondolták mindezt, hiszen nem kérdezik az Urat, hogyan tovább, hanem mindent a saját elképzelésük szerint, a nép óhaja szerint tesznek.

Amikor Roboám rádöbbent mi lett döntésének következménye, fegyverbe szólította a mellette maradt népet. Roboám király bepánikolt, és amit a tárgyaláson elrontott, azt fegyverrel akarja helyrehozni. Ránk is jellemző ez a fajta reagálás, nem figyelünk Isten akaratára, és amikor rosszul döntünk, a következményeket látva, kapkodunk a veszett fejsze nyele után. Pedig akkor kellett volna gondolkodni, amikor Jeroboám követsége megállt a király előtt. Akkor még másképp alakulhattak volna a dolgok, de utólag már nem lehet változtatni. Akkor még bűnbánatot tarthatott volna Roboám az apja vétkei miatt, és eltávolíthatta volna az országból a bálványimádást. De nem tette.

Isten azonban megszólítja őket, ha már ők ezt nem teszik meg. A próféta által üzeni, hogy Izráel a történtek ellenére is, testvérük, ne harcoljanak ellenük.  Mindezt így erősíti meg az Úr: „én tőlem lett e dolog” (12,24 Károli). Pozitívum ebben az eseményben, hogy a Júdaiak hallgattak Isten szavára és elfogadták a veszteséget, és életük átalakulását.

Nézzük, hogyan alakulnak Jeroboám és az északi országrész dolgai. A frissen megválasztott király nem igazán szembesül, azzal a ténnyel, hogy a királyságot, vele a hatalmat Istentől kapta. Nincs tudatában alkalmatlanságának sem, nem az vezérli, ha Isten bízta rám ezt a népet, Őt kérdezem, mit és hogyan kell csinálni. Ő mondja meg, hogyan tovább? Azonban nem így cselekszik, nem keresi, és nem kérdezi az Urat, hanem mindig ő és a nép dönt. Minden helyzetben Jeroboám hozza meg Isten kirekesztésével a döntéseit. Innentől kezdve hatalomféltés uralja a szívét és minden gondolata és tette a királyság megtartása köré csoportosul. Aki nem ismeri fel, hogy Istentől kapta életét, lehetőségeit, munkáját, családját, sőt az egészségét is, akkor csak ezek körül forog. Maga akarja megmenteni magát, megőrizni egészségét életét. A helyes magatartás azonban nem ez, hanem a Jóbé, aki úgy gondolkodott: „Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve” (Jób 1,21).

Mivel Jeroboám nem Izráel Istenét kérdezi, ezért az Egyiptomban látottak alapján építi ki az országot, onnan veszi az istenábrázolást is. A bika egyiptomi bálványszobor volt. Aki nem felfelé figyel, az önkéntelen oldalra, a másik emberre, vagy népre fog pillogni, tőlük fog tanulni. Nem engedi Jeruzsálembe a népet, mert attól tart, hogy elveszíti őket, ha odajárnak Istent imádni. Ő még nem tudja, amit az Úr Jézus mondott: „aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt” (Mk 8,35). Ez az élet nagy alaptörvénye, és ennek igazságát ma nagyon lehet látni. A ma embere mindent maga akar megszerezni, de nem látja, minél inkább ragaszkodik szerzeményéhez, és minél többet akar szerezni, annál inkább minden kicsúszik a kezei közül, maga az élet is. Így járt Jeroboám is, a népet és a hatalmat nem tudta végérvényesen megtartani, mert ha nem az Úrra bízza és tőle várja, ott veszíti el, ahol nem gondolja.

Pál apostol Titus szívére helyezi, hogy ott Krétában is mindig azt hirdesse, ami az egészséges tanítással, tehát a teljes Írással egyezik. Mert nem az a lényeg, hogy valamit hirdessünk, hogy kedvébe járjunk csoportoknak, hanem, Isten szava hirdettessék, mert abban van életet formáló erő. Csak Istenélő szava képes emberek életét, gondolkodását gyökeresen megváltoztatni és formálni.

Nem könnyű feladat ez, mert idős emberekhez is kell szólni, akiknek már kialakultak a szokásaik, és nagyon nehezen akarnak változni és változtatni. Isten országában azonban mindenkinek változni kell, még az időseknek is. A változás azt jelenti, hogy minden területen Isten akaratához kell igazodni. Azok az idős emberek, akik Isten kegyelmét elfogadták és beletagolódtak a gyülekezetbe, már nem élhetnek úgy, mint azok az idős emberek, akik nem ismerik Jézust. A hívő ember szabadidejét, a közösségekhez való viszonyát, és az élvezeti cikkekkel való kapcsolatát Jézus Krisztus szabja meg. A hívő ember élete állandóan változik, és hitben és engedelmességben növekedik. Mindezekben az Úr Jézus a minta számunkra.

Az idős ember élete átalakul, ahogy egyre előbbre halad a korban, sokan feleslegesnek érzik magukat, mert már nem képesek ugyanazt a teljesítményt felmutatni, mint fiatalabb éveikben. Éppen ezért hajlamosak a sértődésre, a magukba fordulásra, vagy az italba, tévénézésbe való menekülésre.

Pál apostol azonban elvonja őket ettől az útvonaltól, és megtalálja helyüket, és szerepüket a gyülekezeten belül. Mert életünk minden szakaszát a gyülekezeten belül kell megértenünk, és ott kell a helyünket és feladatunkat is megtalálni. Az idős asszonyokat a fiatalok közé irányítja az apostol. Ha nem tudják, mit kezdjenek öreg napjaikkal és önmagukkal, hát tanítsák a fiatalokat. Mondják el tapasztalataikat és mutassák fel számukra a krisztusi élet értékeit, az Isten szerinti élet követelményeit. Segítsék a fiatal feleségeket, a lányokat, hogy megtanulják a keresztyén családi élet alapjait, hogy odafigyeljenek a hétköznapokban is magukra, legyenek tiszták és háziasak. Tehát a Krisztusban elrejtett élet soha nem válik értéktelenné és haszontalanná, mert mindig megtalálja helyét és a feladatát. A feladat, a krisztusi életforma továbbadása, Isten Igéjének a mindennapi életben való megvalósítása.

Hagyjad  az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7.      Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.