| I |
sten népének szembesülnie kellett az Úr hatalmával. Világossá kellett válni, hogy a természet is Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének engedelmeskedik (1Kir 18,1-15). Már harmadik éve nem volt eső az országban, egyre nagyobb válságba került a gazdaság, súlyossá vált az éhínség. Mindeközben az Úr a prófétájáról és az önmagát hittel rábízó sareptai asszonyról is gondoskodott. Mert, aki bízik Benne és engedelmesen cselekszi, amit az Úr rábíz, az ma is megtapasztalja a „lisztesfazék és az olajoshordó” csodáját. Isten készletei soha nem merülnek ki.
A harmadik évben az Úr szólítja Illést, mert esőt akar adni, most kell meglátni, hogy az eső Isten akaratától függ. Ennek a látásnak bűnbánatot kellene eredményeznie. Azonban ez nem történik meg. Aháb nem tart bűnbánatot, hanem maga akarja megoldani a helyzetet. Nem áll őszintén Isten elé, hogy miattam van minden, nem kér bocsánatot, hanem továbbra is a saját feje után megy. Füvet keresgélni indul a király, ahelyett, hogy időjárás változást kérne az Úrtól. Hányszor mi is a világ kínálta megoldások után futkározunk, mert nem akarunk kérni Istentől. Pedig ígéretünk is van: „mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle” (Lk 11,10-13)? Kapkodás, rohanás helyett alázatos szívvel álljunk Atyánk elé, tartsunk bűnbánatot, majd hálaadással tárjuk fel kéréseinket. Mindig, azaz előrébb vivő, ha Tőle kérjük szükségeink beteljesítését, mintha mi indulunk elrendezni ügyeinket.
Megtudjuk mai Igénkből, hogy Aháb egyáltalán nem tartotta magát felelősnek a szárazságért, népe szenvedéseiért. Az első számú közellenség, Illés, és az Úr prófétái, rajtuk állt bosszút. Ha baj van mindig Isten gyermekei, a hűséges tanítványok az okai. Aháb nem személyesen hajtotta végre a bosszút, hanem a feleségére bízta az Úr prófétáinak megölését. Újra és újra találkozunk ezzel a téves szemlélettel, amely azt gondolja, ha eltávolítja az útból azt, aki számára problémát jelent, minden megoldódik és jobbra fordul. Jezábel is azt gondolta, így nem a szívéből igyekezett a bűnt eltávolítani, hanem Isten emberei ellen fordult. Jó végig gondolni az Úr előtt, mi hogyan oldjuk meg a nehéz helyzeteket, mit teszünk, amikor másban látjuk életünk dolgainak elakadását? Merünk-e őszintén magunkba tekinteni, majd Istenhez fordulni, hogy formáljon újjá, vagy másra vetítjük a bennünk lévő zűrt, a haragos indulatokat? Mások likvidálása soha nem megoldás. Nem másoktól kell megszabadulni, hanem az életemet a Szabadítóra bízni.
Látjuk, hogy ebben a helyzetben is akad egy ember, aki ha félve is, de menti a prófétákat, hű marad az Úrhoz élete kockáztatása árán is. Mindez azt mutatja, mindig lehet hűségesnek maradni. Obedjáhú hűséges maradt, sőt felismerte, hogy pont azért állhatott abban a szolgálatban, hogy rajta keresztül mentse meg Isten a prófétákat. Mi is azért vagyunk az adott munkahelyen, hogy ottlétünk által, mintegy rajtunk keresztül mentse Isten azokat, akik még elveszettek. Bocsássa meg az Úr nekünk, hogy legtöbbször csak a saját szempontjainkat tartjuk szem előtt, mennyit kereshetünk azon a munkahelyen, de nem lebeg a szemünk előtt a lelkek mentésének feladata, pedig ez bízatott ránk.
Obedjáhú sem egy hős típus, fél, azonban félve is megcselekszi, amit Illés kér tőle. Illés végül odaáll a király elé, aki még mindig a prófétában látja a felelőst. Illés azonban nem ijed meg, hanem a szemébe mondja, Aháb rontotta meg Izráelt, mert elhagyták az Urat. Minden probléma forrása, Isten parancsainak a figyelmen kívül hagyása. Ma is minden bajt, egyéni és társadalmi problémát az Istennek való engedetlenségre lehet visszavezetni. Illés a Kármel hegyre hívja össze a Baal prófétákat és Izráelt. Mindenkinek világosan kell meglátni az élő Isten hatalmát, most válaszút elé érkeznek. Dönteniük kell, melyik úton mennek tovább. Egyszer mi is válaszút elé kerülünk, merre indulunk, Jézus nyomában, vagy a világ útján.
Lukács leírja, hogyan alakult át Péter a Lélek kitöltetése által (Apcsel 2,14-21). A csodálkozók emberek közepette bátran előáll és megmagyarázza, azt ami történt. A felmerült kérdésekre az Igében találja meg a feleletet. Ez jó útmatatás számunkra is, hogy egyéni és közösségi életünk eseményeit is mindig állítsuk a Biblia világosságába. Mindennemű kérdésünkre keressük az Igében a választ és a megoldást. Péter beszéde bizonyítja, hogy megtalálható a jó felelet, a Lélek mindig megérteti az Igét és Isten aktuális akaratát. A Szentlélek az Ige által vezeti övéit. Péter nem a főpapokhoz, a társadalom vezetőihez, politikusokhoz, pszichológusokhoz fordult magyarázatért, hanem a szentíráshoz. Számunkra is ez a járható út. Ha őszintén Istent keressük leoldódnak a félelmeink is, mert meglátjuk, hogy az élet Isten kezében van.
Az is világossá válik előttünk, hogy a Szentlélek mindig Jézusra mutat, a történéseket rajta keresztül értelmezi és Őt állítja a középpontba. Isten jelek és csodák, kozmikus események által szólítja meg az embert. Ezek a nem mindennapi történések nem azért mennek végbe, hogy a félelem jeges bilincseit helyezzék szívünkre, hanem ezek idején is keresi az életünket és felkínálja segítségét. A rendkívüli események szerepe, hogy felrázzanak az önelégült bódulatból, és az Úrhoz irányítsanak. Bármi történjen, bármilyen félelmetes események várjanak is ránk az Úr nyitva hagy mindenkor egy kaput, amelyre ez van felírva: „mindenki meg fog menekülni, aki az Urat hívja segítségül” (Egyszerű fordítás). Hívjuk még ma segítségül az Úr nevét, meglátva, egyedül nem megy.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind múlandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd Uram, mi Lelkedet
Kérjük, aki hűn vezet.
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be,
Mindörökre szent heve!
Ne a test legyen Urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi őrá figyelünk.
Lásd Uram…
Tartsd kezedbe hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink.
Lásd Uram…
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése