Ajándék

M

ilyen csodálatos is volt, amint Illés imádságára az Úr tűzzel felelt. Elég volt egy rövid imádság és Isten megmutatta a jelenvalók számára hatalmát. Azonban fontos megemlíteni, hogy a tűz csak az áldozati állatot emésztette meg, a Baal prófétáit nem. Mert Isten a bűnre haragszik, a bűnös embert menti. Illés úgy gondolta, amit Isten nem tett meg azt elvégzi ő. Jó megtanulnunk, hogy Istent soha nem kell kiigazítani, ha megpróbáljuk, annak mindig keserű következményei lesznek. Mai igeszakaszunkban ezt kísérhetjük figyelemmel a próféta életében, a nagy magasságot, az rendkívüli megtapasztalást mély válság követi (1Kir 19,1-8). Illés mélybe zuhan, de az Úr kegyelme nem engedi, hogy ott maradjon, hanem irgalmasan utána ereszkedik a mélységbe és felhozza csüggedt szolgáját. Áldott legyen érte Urunk, mert hasonlóképpen cselekszik a mi életünkben is, meghallja, amikor a nagy mélységből Hozzá kiáltunk és felemel, szilárd talajra állítja lábainkat.

A Karmel-hegyi ítéletet követően Aháb király hazatér és elbeszéli feleségének mindazt, amit Illés tett. Ez a probléma, hogy azt mondja el, amit Illés tett, és nem arról beszél, amit Isten cselekedett. Ő csak az ember tettét látta, Isten tettére nem volt látása. Tehát az ő szíve továbbra is kemény maradt. Neki kellett volna bűnbánatot tartva bizonyságot tenni Isten hatalmáról és azt követően eltávolítani az országból minden pogány papot és prófétát, felszámolni a kultuszhelyeket. Ez lett volna igazi megtérés. Ám Aháb csak Illés tettét látta, ez pedig bosszúállásra indította Jezábelt.  Illés gyilkolása elterelte a figyelmet Isten válaszáról, és nem az Úr, hanem Illés került a figyelem középpontjába. Gondoljuk végig, hogy tetteinkkel, szavainkkal, az Istennek való besegítésünkkel hányszor takartuk el az Urat mások elöl?

Jezábel fenyegetését meghallva Illés pánikba esik és menekülni kezd. Miért? Mert már nem az Úr előtt áll, mint korábban, kiesett Isten jelenlétéből. Most csak maga állt a királynő elől. Amikor egyedül vagyunk, mindig ránk tör a félelem.

Azt is látom ebben a történetben, hogy Illés azért csügged el, mert másra számított a Kármel-hegyen történtek után. Úgy gondolta őszintén megtér majd a király, és elismeri majd az ország helyráállításában vállat szerepét. De nem így történt, így a szívében feltört az önsajnálat, nem ezt érdemlem.  Ennek az érzelemnek az indítására elmenekült Júdába. Hányszor sétődünk meg mi is, mert azt gondoljuk, nem ismerik el munkánkat, nem azt kapjuk amit érdemlünk, vagy amit elvárunk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk menekülni, és azt mondani, mint Illés, elég, nem bírom tovább és talán halni is kívánunk. Ilyenkor könnyen meggondolatlanul cselekszünk. Azonban lássuk meg, hogy Illés az Úr karjaiba menekült, és előtte mondta, amit mondott. Az Úr meghallotta ezt a kiáltást és angyalán keresztül erősítő táplálékot küldött neki.  Az Úr nekünk is utánunk jön, még a csüggedésbe is, meghallja őszinte kiáltásunkat és táplálékot kínál. A táplálék az Ige, minket általa erősít meg Urunk és tesz képessé az út folytatására.

Isten, amikor elhív minket, ráállítja lábunkat a keskeny útra és ezen haladunk a célig. Az Úr nem akarja, hogy mi mondjuk ki, mikor elég, ez az Ő dolga.  A miénk pedig, hogy Rá figyelve menjünk végig az úton.  Ha Vele megyünk, Ő biztosítja az erőt, a feltételeket, a mi feladatunk, hogy azt végezzük, amit ránk bízott, de csak azt. Illésnek is van még feladata, de előbb el kell mennie Isten hegyéig, az Úr elé kell állni, mert csak ott az Ő jelenlétében látjuk helyesen életünket, küldetésünket. Az Úr jelenlétéből, a Vele való közösségből, igéjéből nyerünk erőt, feltöltődést az út folytatására.

Ahol jelen van a Szentlélek, ott olyan csodálatos dolgok történnek, mint Jeruzsálemben Péter beszédét követően (ApCsel 2,37-41). Magukra alkalmazták, amit hallottak, nem tartották kemény és igazságtalan beszédnek, hanem szíven találta őket, az a gondolat, hogy megfeszítették az Isten Fiát. Nem kérték ki, hogy ide figyelj Péter én nem voltam akkor itt, hát hogyan lehetnék Krisztus gyilkos? 

Láttuk fentebb, hogy Aháb és felesége nem látták magukat bűnösnek és Illés ellen támadtak. Ezek az emberek megrendültek lényükben, mert a Szentlélek által meglátták szívük igazi tartalmát és azt el is ismerték. Nem mentegetőztek, hanem úgy gondolkoztak, ha így lát minket Isten elfogadjuk, de mondjátok meg, miként lehet ezen változtatni. Mit tegyünk? Ez a lényeg, nem felmenteni kell magunkat, és mellé beszélni, hanem megkérdezni, mi a teendő, hogyan kerülhetem el Isten ítéletét. Péter megadja a feleletet: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát” (38). Egy másik fordítás így adja vissza ennek az Igének az elejét: „térjetek észre (változtassátok meg gondolkozásmódotokat” (Vida fordítás). Bizony nekünk és kortársainknak is szükségünk van észre térni, felismerni, hogy rossz irányba haladunk, és visszafordulni. A megtérés visszafordulást is jelent, visszatérek az Atyához, másrészt jelenti azt is, hogy mostantól kezdve Isten Igéje irányítja gondolkodásomat és életmódomat. Mert nem csupán Igeszerűen kell gondolkodnunk, hanem Ige szerint kell élnünk is, hogy bizonyságtétellé válhasson az életünk.

Akkor háromezer ember látta meg lénye állapotát (bűnösségét), és bánta meg bűneit és erre válaszként megkapták a Szentlélek ajándékát. A Szentlelket nem lehet kikényszeríteni. Isten ajándéka Ő, a bűneit megbánó, őszintén megtért ember számára. Ez az ajándék azonban ki sem sajátítható, hanem tovább kell adni az utánunk jövők számára, mert övék is az ígéret. Tovább kell adni, mert a Szentlélek által változhatnak meg és térhetnek vissza, az elfajultak az egyenes útra. Láttuk Illés történetéből, hogy az istentelenségtől, a gonoszságtól nem bosszú és fegyver által szabadulhat meg az emberiség, hanem a Szentlélek munkája által. Isten képes megváltoztatni az életeket, mi pedig lehetünk ebben a munkában engedelmes eszközei.

Új világosság jelenék

1. Új világosság jelenék, Ó, tévelygés csendesedék; Isten igéje jelenék, Újonnan nékünk adaték.

2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá ő kegyelmét.

3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.

4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.

5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő reménye.

6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És vallhassuk te hitedet.

7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.

8.      Dicsőség légyen Atyának És egyetlenegy Fiának, Ezeknek Ajándékának; A dicső Szentháromságnak.

Isten áldásával.