Mély víz

J

eroboám nem igazán ismerte fel, ha Isten el is szakította Roboámtól a tíz törzset és neki adta, ez a tíz törzs továbbra is az Istené (1kir 13,1-10). Jeroboám az Úrtól kapott hatalmat és lehetőséget. Az ő uralkodása Isten ajándéka volt. Ám ő nem az Úrtól való ajándéknak tekintette királyságát, nem Istent kérdezte, mit és hogyan tegyen. A népet sem az Úr felé irányította, hanem hatalomféltésből új istentiszteleti helyeket és új ünnepet vezetett be. Mindezt önkényesen az Úr engedélye nélkül vitte végbe.

Az Úr azonban nem mond le népéről, akkor sem ha Jeroboám a maga útját járja.  Egy prófétát küld Júdából Bételbe, az Jeroboám által épített oltárhoz. Mert mindent meglehet magyarázni a bűnt és az istentelenséget is, de az Úr nem fogad el minden magyarázatot. Hiába érvel Jeroboám miért van szüksége Bételben oltárra, valószínűleg ezeket az érveket a király környezete és népe megértette és elfogadta. De Isten nem igazodik a mi érveinkhez, hanem ragaszkodik akaratához. Jeroboám tetteiben az élő Istenbe vetett hit hiányát véljük felfedezni. Ez a király nem bízik az Úrban, ezért maga akarja hatalmát bebiztosítani.

Ez a próféta engedelmesen hirdeti az oltárnál Isten üzenetét. Ez az oltár az Úr ítélete folytán meg fog semmisülni, amikor Jósiás által beteljesednek ezek az Igék (2Kir 23,16-20).

Az oltár meghasadása jel, amelyek szemlélteti mindenki előtt, hogy az aranyborjúk tehetetlen bálványok, de Izráel Istene élő valóság, Aki tud cselekedni. Istennek a király fölött is hatalma van.

Jeroboám azonban nem ismeri el az Úr hatalmát, mert nem látja meg az ember (a próféta) mögött az élő Istent.  Ő csak egy embert lát, aki támadja őt, és kétségbe vonja döntésének és tetteinek helyességét, és mindezt a nép szeme láttára teszi. A reakció harag és egy parancs a katonák számára. El kell fogni a prófétát. Sajnos ma is gyakran nem látjuk meg Isten embere mögött azt, Aki küldte. Szavait emberi szónak, az ellenzék szavának vesszük, akitől meg kell szabadulni. Milyen jó is lenne, ha hasonló esetekben, nem a prófétát akarnánk eltávolítani, vagy haragudnánk meg rá, ami általában azt jelenti, többet nem megyünk templomba, vagy legalábbis abba a templomba nem, ahol megsértettek. Inkább próbáljuk a szívünkig engedni az Igét és végig gondolni, mit is akar az Úr nekem mondani.  Isten nem mindig ért egyet a mi terveinkkel és gyakran ezt egy másik testvéren keresztül hozza tudomásunkra, ezért sértődés nélkül vizsgáljuk meg az üzenet tartalmát, mert ha nagyon berzenkedünk ellene, ha nagyon az elevenünkbe vág, akkor nem a harag, hanem terveink megváltoztatása a megfelelő reakció. Általában akkor fogadjuk indulatosan a kritikát, amikor mi már az Úr megkérdezése előtt döntöttünk egy dologban, és nem akarunk másképp cselekedni, akkor sem, ha Isten mást akar. Jó példa erre Jónás története, aki megharagudott Istenre, mert Ő megbocsátott Ninivének, viszont a próféta szívében a gyűlölet lobogott és esze ágában sem volt, a niniveiek megtérését kívánni.

Azonban a király akarata nem valósultat meg, mert a parancsot osztó keze megbénul. Ezzel Isten visszaigazolja a prófétát és hitelessé teszi az oltár körül állók előtt. Mert a prófétát mindig Isten hitelesíti. Ugyanígy a bizonyságteleinket is.

Jeroboám király kezének gyógyulása után a máig hatásos fegyvert a megvesztegetést, az ajándék hatását veti be. Ám ezzel a prófétánál nem jár sikerrel, itt még el tudja utasítani az ajánlatot és ragaszkodik Isten szavához. Isten szava erősebb a próféta számára a pénz, az ajándék csábításánál. Bár mi is mindig el tudnánk utasítani a gonosz forrásból kínálkozó ajándékot és hatalmat. Adja meg az Úr, hogy számunkra mindig az Ő szava legyen a legnagyobb tekintély és vonzerő. 

Amint tovább olvassuk a Tituszhoz írt levelet látjuk, hogy ennek a fiatal tanítványnak egyáltalán nem volt könnyű dolga. Mondhatnánk, azt hogy Pál apostol bedobja a mély vízbe fiatal munkatársát. Már az sem volt könnyű, hogy idős embereket kellett az Ige által tanítani, vezetni és fegyelemre, krisztusi életre oktatni. Most saját kortársai felé kell az evangélium iránymutatását közvetíteni. Fenn áll a veszély, hogy azért nem fogadják el a tanácsát, mert egyidős velük és úgy vélik, Titusz sem járhat előrébb. Ő sem tudja jobban a dolgokat. Ezért lényeges, hogy ne csupán oktasson, hanem élje, amit hirdet. Élete legyen példa minden területen. Számunkra is fontos üzenet, akkor lesz hiteles a bizonyságtételünk, ha életünk is példaértékű, követésre méltó.

Lényeges, hogy a beszédje is mindig az Igén alapuljon, és ne a közvélemény, vagy a hagyomány formálja. Isten gyermekeinek minden területen az Igéhez kell szabni életüket, de a véleményüket is. Hiszen minket is sok minden körül vesz, de milyen véleményt formálunk? Mi is azt mondjuk, amit a környezetünk, az ismerőseink, vagy, amit a média sugall, mert el akarjuk magunkat fogadtatni, vagy merjük vállalni Isten akaratát?

Titusz feladata egyre nehezebbé válik, hiszen a rabszolgák felé is, Krisztus szeretetével, de határozottan kell képviselni a biblikus tanítást. Ez bizony nem könnyű, hiszen ő nem tapasztalta meg, hogy milyen is munkaeszköznek lenni, milyen az, ha az embere úgy alkusznak, mint egy tárgyra. Mégis fel kell hívni a figyelmüket a bizonyságtévő magatartásra. Mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor mi magunk nem éltük át az előttünk levő problémáját, mégis bizonyságot kell tenni. Hogyan lehetséges? Úgy, hogy elismerjük, ha nem vagyunk járatosak abban a problémában, ami a másiknak most gondot jelent, de mondjuk el, ha azt a problémát nem is, de ismerjük azt, Aki képes orvosolni a velünk beszélő életét is. Akkor lesz hatásos a bizonyságtételünk, ha a velünk beszélő tudja, hogy a mi gondjainkban, bajainkban is Jézus Krisztus a megoldás. Ha látják, hogy mi Tőle várjuk a segítséget és azt is el tudjuk mondani, mikor és hogyan segített rajtunk az Úr.

Uram, a csendet vágyom én

Uram, a csendet vágyom én,

Csendet a szívem legmélyén,

Nem vágyom én hírt és nevet,

Nem mondok már igent, s nemet.

Mély bennső csendre vágyom én,

Mély bennső csendre vágyom én!

Kell, hogy szívemben csend legyen,

Bármilyen nagy az örömem.

A szív úgy fél, a szív úgy fáj,

Ne ejtsen szót, panaszt a száj!

S bármilyen nagy a félelem,

Kell, hogy szívemben csend legyen.

Atyám, segíts ily csendre el,

Aranynak próba-tűz jövel!

Atyám, tisztíts meg teljesen,

Míg fényed bennem megjelen!

Atyám, tisztíts meg teljesen,

Míg fényed bennem megjelen!

Hála, hogy bennem csend lehet,

Nagy boldogság, hogy Ő vezet.

Vele szívemben béke él,

S csendben az útam mennybe ér.

Hála a csend enyém lehet!

Atyám, vezérelj engemet!

Isten áldásával.