Őszinte beszéd

J

eroboám kiépítette Izráelt, majd kialakított egy saját vallási központot és felkészült dinasztia alapítására is. Emberileg mindent szépen megkomponált, és úgy tűnt, ez a mű hosszú távon sikeres lesz. Azonban közbejött a trónörökös fiú betegsége, ami nem volt bekalkulálva, ugyanúgy, mint ahogy Izráel Istene sem volt beépítve ezekbe a tervekbe, mert Nélküle készültek. Egy darabig az Isten nélküli életpálya is ívelhet felfelé, lehetnek sikerei és sokak szemében lehet tetszetős is. Azonban egyszer megjelenik egy be nem tervezett esemény és akkor derül ki, hogy ez az egész, csak homokvár.

Ez a történet leleplezi előttünk ennek a szépen felépített birodalomnak az alapnélküliségét. Mert a király kiépített egy új vallást, kialakította annak papságát és próféta iskoláját, de amikor a fia megbetegszik nem a maga által készített isten segítségét kéri, nem annak papjaihoz, hanem az élő Isten prófétájához fordul. Az Isten emberét tudakolja a gyermek jövőjét illetően, hiszen tőle függ a dinasztia jövője.

Hasonlóan van ma sok ember, meg van a saját istenségük, megvannak a bálványok, a különféle kultuszok, de amikor az életüket, jövőjüket meghatározó esemény történik, mégis az Úr Jézushoz fordulnak, mert átélik, hogy a bálványok hatalma korlátozott. Milyen szép is lenne, ha ezekből az odafordulásokból igazi megtérés, őszinte új élet születne.

A király Ahijjá prófétát keresi meg problémájával, azonban ezt nem meri őszintén és nyíltan vállalni, hanem a feleségét küldi álruhában. Miért alakoskodik a király? Azért, mert nem meri vállalni a nép előtt, a maga alapította vallás papjai előtt, hogy nem bízik bennük és a régi vallás képviselőjéhez fordul. Mert mit szólna a nép, ha a király a régi hithez fordulna. A másik indok pedig, az hogy tudja, az élő Isten prófétái nem formálnak róla jó véleményt. Így azután abban bízik, hogy az álruhás királynő jó próféciát, pozitív jövőképet kap majd.

Jeroboám nem számol azonban azzal, hogy a próféta személye által az élő Isten is jelen van. Amikor a próféta elé áll, Isten előtt áll, mert a próféta személye nem választható el Istentől. Így azután az idős prófétát vaksága sem akadályozza meg a királynő beazonosításában, mert Isten kijelenti számára az álruha viselőjének eredeti személyazonosságát.

Amikor belép a királynő, a próféta megmondja, nehéz küldetése van hozzá. Bizony nem mindig könnyű Isten akaratát továbbítani, elmondani mi is az Úr véleménye a másikról és mi a vele kapcsolatos akarata.  Ahijjá ezt a nehéz szolgálatot őszintén teljesíti. Nem hamisítja meg az üzenetet álkegyességre és álemberségre hivatkozva, és nem mondja azt, hogy a gyermek meggyógyul, hanem megmondja az igazat, amit az Úr kijelentett neki. Elmondja, mire haza ér az asszony, a gyermeke meg fog halni. Mindezt az édesanyával kellett közölni, bizony nehéz küldetés ez. Vajon mi hányszor beszélünk mellé, és hitegetünk javulással, gyógyulással, amikor épp a meghalásra, az elválásra, a nagy útra kellene felkészíteni a másikat.

Megtudjuk a próféta szavaiból, hogy Jeroboám Istentől kapta az országot és a királyi trónt, ő azonban nem a Dávid útján járt, és nem az Urat követte.  Kiderül, hogy számára is Dávid hite, élete és uralkodása a minta. Jeroboámnak az új országot Dávid hitét és Istennel való kapcsolatát szem előtt tartva kellett volna építenie.  Az a feladatot kapta, hogy teljes szívvel kövesse az Urat, és az Általa mutatott úton vezesse tovább a tíz törzset. Mert a szakadást követően is Isten tulajdona Izráel, ezt azonban Jeroboám nem tudatosította. Úgy kezelte ezt az országrészt, mint a saját birodalmát, azonban Isten népét, az Ő tulajdonát senki nem sajátíthatja ki. Saját életünket sem sajátíthatjuk ki, mert az Úr Jézus megvásárolta azt a gonosz hatalmából, így az Istené. Ha azonban kivesszük az Úr kezéből életünk irányítását, meg lesz annak is a maga következménye.

Aki bármilyen szinten is bálványokhoz fordul, az hátat fordít az Úrnak. Innen csak az őszinte és teljes megtérésen keresztül vezet visszaút. Úgy, amint a tékozló fiú is tette. (Lk 15,21). Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat és nincs visszafogadás sem, hanem marad az ítélet.

Pál apostol levele folytatásában hangsúlyozza, hogy a keresztyén közösség a maga társadalmában világító lámpás (Tit 3,1-7). Ezt a feladatát a törvények betartásával, az ország rendjének elfogadásával láthatja el. Az állam törvényei a gyülekezetre, a hívőkre is érvényesek, a közlekedési szabályok is. Akkor nem vagyunk készek az állami törvénynek engedelmeskedni, ha az olyan dolgot vár el tőlünk, ami Isten Igéjével ellentétes, vagy ha az Úr Jézus megtagadására, esetleg egy másik ember imádására szólít fel.

Az apostol felszólítja a krétaiakat még arra is, hogy a még meg nem tértekkel szembeni magatartásuk tükrözze, hogy valamikor ők is közéjük tartoztak. Így azután türelmesen végezzék feléjük szolgálatukat. Pál magát is belefoglalja az esztelenek, engedetlenek és tévelygők sorába, rámutat ilyenek voltunk, és az hogy voltunk, egyedül az Úr Jézusnak köszönhető. Pál sem maga változtatta meg az életét, hanem az Úr kegyelme szülte újjá. Az újjászülő szentlélek ma is végzi ezt a munkáját, ezáltal lehet reménysége a mai embernek is az örök életre.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4.      S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.