Előbb kérdezz!

E

bből a hosszú és gazdag fejezetből néhány gondolatot emeljünk ki (1Kir 22,1-54). Az első, amit megláttam, hogy az Úr nélkül létrehozott béke, nagyon törékeny. Igazi béke csakis Jézus Krisztus által jön létre. Ő a békesség fejedelme, amennyiben Általa, az Ő kereszthalála által megbékülünk az Atyával, békességünk lesz önmagunkkal és embertársunkkal is. Az Úrral való megbékülés nélkül nincs igazi és tartós békességünk.

Jósafát király tanácsa, „Kérdezd meg előbb az ÚR igéjét” (5), számunkra is fontos útmutatás. Azt üzeni, hogy mindenkor Isten Igéje legyen számunkra a lámpás, aminek a fényében járunk. Forduljunk minden kérdésünkkel Istenhez, mert Ő tudja számunkra megmutatni a helyes döntést.  Azonban szükséges hangsúlyozni, hogy valóban előbb kérdezzük meg az Urat, mint ahogy döntünk vagy cselekszünk. Jósafát király előbb dönt, és elhamarkodottan kijelenti, hogy elmegy Ahábbal Rámót-Geleádot visszafoglalni. Sőt nem is azt mondja, Aháb ne haragudj, de nekem egy kis időre van szükségem a döntés meghozatalához. Előbb megkérdezem az Urat. Jósafát Ahábra hárítja ezt a fontos feladatot. Tehát fontos, hogy először az Úrhoz forduljunk, merjük vállalni, hogy mi Vele beszéljük meg, és ne utólag hagyattassuk jóvá a magunk döntését. Az Úr várja, hogy kérdezzünk és kész mindig válaszolni nekünk. Bár nem mindig akkor jön a válasz, amikor mi szeretnénk és nem is mindig azt kapjuk, amit várunk. Mert az Úr a legjobbat akarja számunkra.

Az sem mindegy, hogy kiktől kérünk tanácsot dolgainkban, itt Aháb az udvari prófétáihoz fordult. Ők azt mondták, amit a király hallani akart, mi azonban azt szeretnénk hallani, amit az Úr mond nekünk. Mi nem csupán egy másik ember véleményére vagyunk kíváncsiak, hanem Isten akaratára. Ezért egyenesen Hozzá forduljunk. Természetesen hívő testvérekkel is megoszthatjuk problémáinkat, ki kérhetjük tanácsukat, de mindig figyeljünk arra, hogy valóban elhívott és Isten Szentlelke által vezetett személyhez fordulunk-e.

Aháb király azért nem hívja Isten igazi emberét, mert ő nem azt mondja, amit a király hallani akar, hanem, amit az Úr mond a számára. Aháb menekül Isten szava elöl, nem akar azzal szembe nézni, így gyülöli a prófétát is. Hányszor megtörténik ma is, hogy megharagszunk az Ige hirdetőjére, amikor az igehirdetés rámutat valamilyen nyomorúságunkra, amikor azt kéri, hogy tartsunk bűnbánatot és korrigáljuk életünket. Azt gondoljuk, hogy a harag és az istentisztelettől való távolmaradás megoldás, de ez nem így van.

Végül Mikejáhu elmondja Isten üzenetét, de nem törődnek vele, még a hívő király, Jósafát sem vállalja, és nem meri azt mondani, én nem megyek. Ha Isten előtt nem kedves ez az ütközet, én kihagyom. Merjük-e, családtagokkal, rokonokkal szemben vállalni az Úr akaratát. Az Úr Jézus is határozottan elutasította testvérei tanácsát, amikor Jeruzsálembe akarták küldeni: „Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el” (Jn 7,8). Isten világos üzenete ellenére háborúba vonulnak, ám Izráel királya fél, és úgy véli, ha trükközik, becsaphatja Istent, ezért álruhába öltözik. Ám Istent megtéveszteni, és az ítéletet elkerülni nem lehet. A trükközés ideje egyszer lejár, és szembe kell nézni az Úrral.

Szomorú, hogy Jósafát statisztál ehhez a trükközéshez és nem mutat rá, hogy ez nem helyes. Bizony majdnem az ő élete is rámegy erre, csak Isten kegyelmének köszöntheti, hogy túléli. Az Úr őrizzen meg minket az ilyen gyáva és trükköző magatartástól. Merjük mindig vállalni mások előtt is, azt amiről az Igéből meggyőződtünk. A látszat békesség kedvéért soha ne adjuk fel Isten akaratát. Másrészt azt se felejtsük el, hogy a hit nem magánügy, rokonainknak, barátainknak is Őreá van szükségük, akkor is, ha ma ezt még nem látják.

Jósáfát életét pozitívnak értékeli a Szentírás, de egy „csak” azért odakerült. Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg. Tehát Isten akarata szerint élt, de volt valami, ami fölött ő is szemet hunyt, amihez nem mert, vagy nem akart hozzányúlni. Ez a „csak” gyengítette az életét, és a nép életét is.  Vizsgáljuk meg az Úr előtt mi az az életünkben, amihez nem mertünk hozzányúlni, az Ige útmutatása ellenére sem. Mi az a bűn, amit megtűrünk? Ne tűrjük tovább, hanem számoljunk le vele.

Az Újszövetségben látjuk, hogy Péter és János első útja a szabadulásuk után a testvéri közösségbe vezetett (ApCsel 4,23-37). Miután beszámoltak a történésekről, imádságban Istenhez fordultak. Nem ők határozták meg a stratégiát, hanem Tőle kértek útmutatást és bátorságot. Nem fogadtak bosszút, hanem az Urat kérték tekintsen fenyegetéseikre, ők pedig arra koncentráltak, hogy továbbra is bátran hirdessék az evangéliumot. Mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk és ők ezt hittel élték is. Az volt az első rendű számukra, hogy az Úr cselekedjen.

Az Igehallgatása és az imádságos együttlét nyomán érzékennyé váltak a szociális problémákra is. De nem tüntetést szerveztek, nem is arra vártak, hogy majd az önkormányzat megoldja, hanem a köztük levő problémákra ők maguk adták meg a feleletet. A Lélek vezetése nyomán felismerték, hogy a saját többletükkel lehet a testvér hiányát pótolni. Az anyagi javak számukra szolgálati eszközt jelentettek. Nem örökségül hagyták tulajdonukat, amit később majd az utódok elherdálnak, hanem a jelenben hasznosították az Úr vezetése szerint. Legyen számunkra is minden téren a szentlélek vezetése az útmutató.

Zengd Jézus nevét, zengd, világ

1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királylyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

6.      Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

Isten áldásával.