Először az Úrnak

V

égére értünk a Királyok első könyvének, Dávid élete végét, majd utódai életét figyeltük meg és kaptunk általuk sok üzenetet. Vajon mi maradt meg bennünk? Formálja-e az életünk az, amit Isten mondott és cselekedett. Meg kell állapítani, hogy az Isten szíve szerint való királyt nem mindig az ő útján járó utódok követik. A sátán nem mondott le róluk és minden alkalmat megragadott, hogy letérítse őket az igaz útról. Az ország kettészakadt, Isten népe pedig, különösen az északi ország részben kétfelé sántikált. Milyen a mi életünk? Megmaradtunk-e a keskeny úton, vagy különféle mellékutakra, vagy a széles útra tévedtünk? Felcsillant azonban Isten drága és érthetetlen kegyelme, mert nem vetette el népét, hanem küldött hozzájuk Igét, prófétai szót, adott jeleket, csodálatos győzelmeket, de mindezek nem igazán győzték meg őket. Inkább hallgattak a hamis prófétákra, mint az Úr igaz embereire. Kire hallgatunk mi, az Úr szavára, vagy a világ, csábító hangjaira?

Folytatjuk tovább a királyokról szóló történetek olvasását (2Kir 1,1-18). Ahábot a fia követi a trónon, aki az apja útján jár és ezzel az életével bosszantotta az Urat. Mondhatjuk, hogy ezt látta otthon, mert a gyermek életére és hite alakulására nagy hatással van az otthon látott példa. Ez így van, azonban az Úr mindig megadja a lehetőséget arra, hogy felismerjük mi az, amit nem kell átvenni a szüleinktől. Ahazját is kereste Isten, kapott alkalmat a helytelen dolgok felismerésére és kijavítására, de nem tette meg.

Sőt Ahazjá még mélyebbre jutott az Úr bosszantásában, nemcsak a Baalt imádta, hanem amikor balesetet szenvedett, nem az Úrhoz fordult, hanem a filiszteus város, Ekron istenét kérdezte meg követei által. Új és divatos istent keresett magának, a korszellemet követte, és ahogy mások Moábot keresték fel, és a Baalzebúbtól várták gyógyulásukat, ő is úgy tett. Baalzebúb nevének jelentése, legyek ura. Különleges jós és gyógyító erőt tulajdonítottak neki. Ez volt akkoriban a divat és Izráel királya nem az élő Istenben bízott, hanem a divatnak engedelmeskedett, a bálványtól várt segítséget.

Isten azonban nem hagyta szó nélkül ezt a lépést, hanem Illésen keresztül üzent a királynak. Az üzenet így szólt: „Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek megkérdezni? ”  Az Úr ma is szól, amikor nem Hozzá fordulunk, nem Őt kérdezzük életünk problémái felől. Ma is megkérdezi, hogy talán nincs Isten, akihez fordulnánk, amikor Allahot, Buddhát és más pogány isteneket keresünk, az ő tiszteletüket honosítjuk meg, a hozzájuk kötődő különféle gyógyítási technikákat alkalmazzuk. Van nekünk Istenünk, akit szolgáljunk és keressünk, Róla tett bizonyságot Pál apostol, hiszen ő hozta el Európába az evangéliumot. Krisztus itt van Európában, Pál idején boldogan hívták segítségül az akkori pogány népek. Az Úr Jézus által hatalmasan átalakult az életük, erre a mai ember elhagyja a tiszta víz forrását, és pogány, hamis istenekhez fordul. Az Úr azonban nem nézi ezt el. Minket is felszólít, döbbenjünk rá, hogy rosszul cselekedtünk és bűneinket megbánva forduljunk vissza Hozzá.

Ahazjá nem vette komolyan az Úr Igéjét, el akarta fogatni Illést, azonban Isten ítéletét nem kerülheti el. Megtapasztalja, hogy Ekrón istene nem képes meggyógyítani őt. Ha az Úrhoz fordult volna, tovább élne és dicsőíthetné Őt. Milyen jó lenne, ha még időben ráébrednénk, hogy nem a divatot kell követni, nem nekünk kell máshonnan olyan isteneket behozni, amelyek a saját népük életét sem tudták megváltoztatni, hanem inkább komolyan kell venni az Úr Jézus Krisztust. A próféta így vall az Úrról: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53,5) Az Ő sebei jelentik a szabadulást és a gyógyulást. Vigyük életünket-e drága sebekhez, forduljunk Hozzá hittel, és alázattal.

Tovább fúj a Lélek az első gyülekezet tagjai között. Sőt azt látjuk, igazi magasfeszültség van a tanítványok körül, amely ha megfelelően, megtisztult és őszinte szívvel közelednek hozzá, áldást hoz. Mai Igénkben azonban azt is látjuk, ha valaki elővigyázatlanul közelít a Lélek feszültségéhez, halálos áramütés éri (ApCsel 5,1,11). Bár lenne figyelmeztetés számunkra is ez a történet, hogy vegyük komolyan az Urat. Őt nem lehet becsapni, félrevezetni, mert ismeri a szívünket.

Fontos meglátni, hogy akkor és ott a Lélek munkája nyomán mindenki önként ajánlotta fel vagyonát a közösség számára. Ez nem volt kötelező, hanem mindenki úgy cselekedett, ahogyan a Lélek ezt kimunkálta a szívében. Önként és örömmel adtak, mert átélték, hogy az Úr mindent odaadott értük, az életét is. Aki megszerette Jézust, ugyanígy mindent Neki adott, a vagyona felett is Ő lett az Úr. Tehát mindenki önkéntesen cselekedett. Nem úgy volt önkéntes, mint a szocializmusban a katonaság, önkéntesnek mondták, de ha valaki nem akart bevonulni, elvitték, vagy bebörtönözték. Itt minden a szívükben élő Krisztus szeretete által ment végbe.

Anániás és Szafira viszont nem szívből adott, hanem azért, mert mások adtak, hát ők sem akartak lemaradni. Úgy gondolták Pétert be tudják csapni. Nem voltak őszinték, és nem ismerték az Úr Jézust sem, mert ha ismerik, akkor tisztában lettek volna azzal, hogy nem Péterrel, hanem a Szentlélek Istennek állnak szemben. Óvatlanok voltak és ez az életükbe került. Urunk végezze el a szívünkben, hogy iránta való szeretetből, önként és őszintén szolgáljunk Neki mindenünkkel. Mindent adjunk Neki, abban a hitben, hogy Neki gondja van reánk. Ez akkor valósul meg, ha előbb a szívünket adjuk Neki.

Ki Istenének átad mindent

Ki Istenének átad mindent,

Bizalmát csak belé veti.

Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti.

Ki mindent szent kezébe tett,

Az nem fövényre épített.

A súlyos gondok mit használnak,

A sóhaj, sok jajszó mit ér,

Ha sebeink még jobban fájnak

S minden nap kínunk visszatér.

Így terhünk egyre súlyosabb,

Ha lelkünk búnak helyet ad.

Csak légy egy kissé áldott csendben:

Magadban békességre lelsz.

Az Úr-rendelte kegyelemben

Örök, bölcs célnak megfelelsz.

Ki elválasztá életünk,

Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,

Mit éppen néked Ő adott.

A mennyből gazdag áldást juttat,

S majd Jézus ád szép új napot.

Ki Benne bízik és remél,

Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.