2011. június 22., szerda

Több


 Károli fordítás „és”-el kezdi a huszadik fejezetet, amivel jelzi, ami most történik, kapcsolódik az előző eseményekhez. Az előző esemény pedig nem más, mint a Kármel-hegyi ítélet, amikor a nép meglátta az Úr hatalmát, majd így tett bizonyságot: „Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten!” (1Kir 18,39). Miben kapcsolódik Benhadad támadása ahhoz a csodálatos és felemelő eseményhez? Abban, hogy az Úr megpróbálja Ahábot és a népet is, hogy a nagy megtapasztalást követően, a bajban kihez fordulnak? Kitől várnak segítséget?
Azt látjuk, hogy Izráel királya nem Istenhez fordul, nem Tőle várja a segítséget, hanem maga próbál kiutat találni. Jó végig gondolni, hogy mi akik annyi csodáját megtapasztaltuk az Úrnak, láttuk a kereszten megnyilvánuló szeretetét, baj és veszély idején hová fordulunk segítségért? Nem vagyunk-e úgy, mint Izráel királya, aki nem Istent kérdezte ebben a helyzetben, hanem vezető embereit? Mi is hozzá hasonlóan emberi tanácsokat keresünk, és nem az Úrra bízzuk ügyünk elrendezését.
Isten egy prófétát küld Ahábhoz ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az ÚR! Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR!” Ezáltal Isten egy újabb lehetőséget ad a király és népe számára, hogy felismerjék, nemcsak tüzet képes adni, hanem képes megoltalmazni, és megszabadítani Izráelt az ellenségtől. Nem Aháb arat győzelmet, hanem az Úr adja kezébe az arámokat, mindezt azért, hogy végre rádöbbenjenek, Ábrahám Istene az Úr. A felismerést tettnek kellene követni, aki megtapasztalja az Úr hatalmát, az leszámol addigi bálványaival és hátat fordít a bűnnek. Isten hatalmát elismerni azt jelenti, már nem a bűn irányítja az életemet, hanem Isten Igéje.
Izráel Isten kegyelme által győzelmet aratott. A győzelem pillanatában a király mellé lép a próféta és így szól hozzá: „Menj, szedd össze erődet és gondold meg és nézd meg, mit kell cselekedned; mert esztendő ilyenkorra Szíria királya felvonul ellened.” Mindez azt üzeni, a győzelem után ne váljunk elbizakodottakká, mert az ellenség soha nem adja fel. Másrészt Isten üzeni, szedje össze erejét Aháb, és végre vegye számba, amit Isten kér tőle, és cselekedjen aszerint. Menjen, és végre tisztítsa meg az országot a bálvány papoktól és oltároktól. Ha nem teszi, visszajön Benhadad. A győzelem ajándékát azért kapták, hogy megtérjenek az Úrhoz, ha nem teszik, ha nem használják jól fel, a kegyelmi időt letelik. Így van ez a mi életünkben is, nem elég hangoztatni, hogy megtértünk, egy egészen új életformát kell megkezdeni. Ebbe az életformába már nem fér bele a világ akarata, a bűn szolgálata, itt már Isten Igéjének kell érvényesülnie.
A mai újszövetségi szakaszunkat olvasva lássuk meg, hogy a két apostol nem a maga kevés hitéből, vagy anyagi lehetőségeiből adott annak a sántának valamit, hanem ott Jézus neve által csoda történt (ApCsel 3,11-20). A vak alamizsnát várt és itt sokkal több ment végbe, új életet és gyógyulást nyert. Olyan többletet kapott, amit a tanítványokon kívül senki más nem tudott megadni. Alamizsnát, jobb életkörülményt, egy kis figyelmet, szeretetet más is tudott volna adni, de gyógyulást, Jézus hatalmának megismerését és egy egészen új és más életet csak azok voltak képesek adni, akik ismerték az Úr hatalmát, és Szentlélekkel teljesek voltak. A mai tanítványoktól is ezt a pluszt várja a világ, ezért vagyunk itt. Ha csak annyit tudunk hozzá tenni az élethez, ha csak azt nyújtjuk, amit a világ fiai nyújtanak, vagy sokszor még annyit sem, az nagyon kevés, akkor rossz bizonyságtevők vagyunk.
Ez az ember a gyógyulás feletti örömével mindenki figyelmét magára vonta. Mindenki látta, hogy az a személy járkál és ugrándozik „aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában.” Az ilyen szemmel látható változás tesz bizonyságot arról, hogy az Úr Jézus munkálkodott az életünkben. Ha nem is ilyen formában, de mindenképpen meglátszódik, ha Jézus Krisztus belépett az életünkbe. A környezet észreveszi, hogy valami történt bennünk, hogy megváltoztunk. Itt sem csupán fizikai jelei voltak a történésnek, hanem látszott a magatartásán az érzelmi megnyilvánulásain, hogy nagy dolog történt az életében. Amikor megbocsátja az Úr bűneinket, átéljük a szabadítást és Hozzá tartozhatunk az kimondhatatlan örömöt hoz magával. Tele lesz a lényünk Jézussal, ennek következtében soha nem tapasztalt békesség tölti be a szívünket, ami kiárad környezetünk felé is.
Olyan nagy hatással volt a sánta gyógyulása az emberekre, hogy Péternek el kellett mondani mi történt. Bizonyságot tesz, hogy nem saját erejükkel végezték a gyógyítást, hanem Jézus Krisztus neve által. Ez ma is lényeges, a tanítvány soha nem a maga ereje és képessége által cselekszik, hanem az Úrtól kapja az erőt, a tehetséget, a képességet, sőt a lehetőséget is, de ezt mindig meg is kell vallani.
Péter rámutat, hogy Isten elküldte Jézust, a Fiát,  ők azonban megölték. Ez nagyon lényeges, mert ezen nem lehet túl menni ma sem, ha Istent keressük. Jézust megöltük, elutasítottuk, de Isten visszaadta a számunkra. Áldjuk Őt ezért, mert Jézus az egyetlen reményünk, és egyetlen esélyünk az életben maradásra, az üdvösségre. Jézus nélkül elveszett az ember, sőt önmagát is elpusztíthatja, egyedül a feltámadott Úr képes erről a pályáról letéríteni és az életre vezető útra állítani. Rajtunk múlik, hogy mindezt felismerve, hittel Rábízzuk-e az életünket.
Jézus neve ma is csodálatos, az Ő nevébe hitért erősít meg minket is az Úr új életre, hogy képesek legyünk benne járni, és megerősít a Benne való hit a feladatokkal való bátor szembenézésre is. Az Úr Jézusba vetett hit által leszünk képesek szembeszállni a gonosz, a bűn minden hatalmával. Jézus neve által lehetünk mi is győztesek. Ezért teljes szívvel, őszinte hittel nézzünk Rá ma is.
Ahhoz, hogy mi is megtapasztaljuk Jézus nevének erejét, Lelkének győzelmét, bűnbánatra van szükségünk. Első lépésként a bűneinket kell rendeznünk. Ha ezt megtesszük, eljön a felüdülés ideje. Mennyi csüggedt és fáradt lélek van, aki nem talál felszabadulást, megújulást, Igénk rámutat, bűnbánat és a Jézusba vetett hit által megtapasztalhatják ők is a felüdülést. A bűnbocsánat elnyerése csodálatos felüdülést ad a lélek számára, olyat, amilyet senki és semmi nem képes megadni a számunkra. A bűnbánat lehetősége ma is nyitva áll.


Jézusból többet hadd vegyek

Jézusból többet hadd vegyek,
S másoknak többet hadd vigyek.
Őt egyre jobban szemléljem,
Váltsághalálát dicsérjem.
      Több, több mire vágyom,
      Több, több mire vágyom.
      Őt egyre jobban szemléljem,
      Váltsághalálát dicsérjem.

Jézusról többet hadd tudjak,
Tervéhez jobban simuljak.
Szentlélek Isten, jöjj, taníts,
Meglátni Krisztus titkait.
      Több, több mire vágyom...
Adhasson többet Igében.
Járjak vele közösségben.
Halljam a hangját szívemben,
Éljem az Igét éltemben.
      Több, több mire vágyom...

Hallhassak többet trónjáról,
Hol dicső népe országol.
Visszajön Ő, s és nem késik,
Országa nő, megáll végig.
      Több, több mire vágyom...

Isten áldásával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése