Imádkozó szívvel

B

aasá izráeli király 24 évig tartó uralkodásának jellemzését, majd ítéletét olvashatjuk a mai szakaszban (1Kir 16,1-14).  Baasá életének Isten általi értékelése így hangzik: „Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt.” Ez bizony kemény ítélet, pedig a kortársai nem biztos, hogy így látták, lehetett az országban fejlődés, adhatott sok ember számára munkalehetőséget, sőt a pogány kultuszok preferálása által ez meg is valósult. Ezeket a kultuszokat támogatva haladó szelleműnek is tűnhetett. Ám az Úr másképp látta, szemében mindez vétek és engedetlenség. Azt tette ez a király, amit rossznak lát az Úr. Ebben a véleményben benne van az is, hogy tudta, mit lát jónak az Úr, de nem aszerint cselekedett. De ő inkább a nép kedvében akart járni és nem az Úréban.

Arra gondoltam ezeket a sorokat olvasva, vajon a mi életünkről milyen véleményt formál az Úr. Hogyan látja mindennapjainkat, munkavégzésünket, emberi kapcsolatainkat? Mit mond ránk? Azt, mondja-e, amit Baasá életét látva mondott? Azt teszem, amit rossznak, vagy azt, amit jónak lát az Úr? Gyakran át kell gondolni Isten előtt dolgainkat, és meg kell kérdezni, hogy amit én jónak ítélek, és úgy gondolom, jót teszek, azt Isten is jónak látja-e? Baasá bosszantotta cselekedeteivel az Urat, nem igaz-e ez gyakran a mi cselekedeteinkre is. Bosszantjuk velük az Urat. Miért? Mert nem azt tesszük, amit Ő mond és elvár tőlünk, hanem azt, amit mi elképzelünk, vagy amit a világ vár el tőlünk. Azt is érdemes megvizsgálni: kinek az útján járok én? A világén, vagy Jézus Krisztusén, amelyik keskeny ugyan, de az életre visz?

Baasá ítéletéről is olvasunk, a prófétának jelenti ki az Úr. Jó látni, hogy ítéletet visz a próféta, de amíg azt átadja, van lehetőség az ítélet elkerülésére, hiszen ezek az ítéletes szavak a megtérést akarják elősegíteni.  Nem szükségszerű megkeményedve tovább haladni a bűn útján, hanem kegyelemből lehet újat kezdeni.

Megtudjuk ebből az Igéből, hogy az egész életünk kegyelem, Isten ajándéka. Baasá királyi uralma is kegyelem volt, Istentől kapta ajándékba, azért, hogy Őt és akaratát képviselje Izráel fiai között. Amit életünk folyamán elérünk, az nem a mi érdemünk, hanem az Úr munkája. Ő lehajol hozzánk, hogy felemeljen, és országa munkásává avasson. Milyen sokszor magunknak tulajdonítjuk a felemelkedést, a sikert, a jobb megélhetést, a jobb munkahelyet, a vastagabb pénztárcát, és nem vesszük észre, mindezt kaptuk.

Baasát két rövid ideig uralkodó király követte, nagyon látszik, hogy nagyon letértek az Úr útjáról és Jeroboám útján jártak. Itt már egyáltalán nem olvasunk imádkozó uralkodóról, Isten akaratát alázattal keresőkről, nincsenek Isten szavát hittel fogadó és továbbadó próféták. Teljes káosz, egyéni bosszú, alkoholos befolyásoltság uralja a vezetők életét. Mennyire mai ez a kép, az Istent mindennapjaiból kiszorító ember élete káosszá válik, és egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelen, kicsapongó életmódban. Ahol Isten szava és a tíz Ige nem mérvadó, és életet szabályozó ott elszabadulnak az érzelmek és az ösztönök és az ember ember alattivá válik.

A negyvennapos időszak eltelt, Jézus felvitetett a mennybe (ApCsel 1,9-14). Ez az esemény is váratlanul érte a tanítványokat, hiába készítette fel az Úr őket távozására, mégis leblokkoltak és szájtátva nézték, hogy Jézus eltávozik közülük. Mennyi mindent megmondott az Úr nekik és az Igén keresztül nekünk is, mégis amikor megtörténik egy esemény, csodálkozunk. Két isteni követ áll meg mellettük és kizökkenti őket a csodálkozásból, és visszaigazítja őket a valóságba. A követek rámutattak, nem az égbe kell bámulni, hanem végrehajtani, amit Jézus mondott. Várni az ígéret beteljesedését, a mennyei erő megérkezését, és nyitott szívvel kell fogadni, majd általa el kell indulni szerte a világba a jó hírrel. A mindenkori tanítványok olyan információval rendelkeznek életről, halálról, jelenről és jövendőről, amivel rajtuk kívül senki más nem rendelkezik. Az emberiség nagy problémáira is náluk van a megoldó kulcs. Mindezeket kötelesek tovább adni, mert nem azért kapták, hogy kisajátítsák a maguk számára, hanem mondják el mindenkinek. 

A követek hangsúlyozzák, Jézus el fog jönni, ez drága hír, mert felkészít arra, hogy várjuk Urunkat. Igaz a pontos idejét-e jövetelnek nem ismerjük, de az Úr nem téveszti meg övéit, és amit mond, azt beteljesíti.

Ezt követően visszatérnek Jeruzsálembe, ahol férfiak és nők együtt várják az ígéret beteljesedését. Készülnek pünkösdre. Hogyan teszik? Imádkozva. Szívüket emelik fel az Úrhoz.  Tíz napig vannak együtt imádságban és az Úrról szóló történetek elbeszélése közben. Vajon mi hány napot szántunk a pünkösdre, az ígéret beteljesedésére, a Lélek kitöltésére várva. De nemcsak imádkozó, hanem üres szívvel is vártak. Mert tölteni csak üres edénybe lehet. Ha azt akarjuk, hogy pünkösdkor a mi szívünket is feltöltse a Szentlélek, előbb ki kell üríteni. Hát várjuk mi a Lélek kitöltését megüresített és imádkozó szívvel.

Ó, lelkem szent napsugara!

1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd szakadna fel, S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.

6.      Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.

Isten áldásával.