Próbák alatt

Á

szá király „azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, és szíve  teljesen az ÚRé volt egész életében”, ám mindezek a pozitív jellemzők nem azt eredményezték, hogy egész uralkodása alatt békesség és nyugalom volt osztályrésze. Azt olvassuk egész élete háborúval telt Izráel ellen. Izráelnek és Júdának közös határa volt Benjámin területén Jeruzsálemhez közel. Izráel királya le akarta zárni a határt kettőjük közt, ez által kívánta népét teljesen elszigetelni a Júdából érkező befolyásoktól. Mondhatjuk azt, Baasá Isten Igéje elől akarta elzárni népét. Úgy gondolta, ha a határt lezárja, megakadályozza az Ige terjedését, kizárhatja Istent országából. Micsoda balga gondolat ez. Isten el lehet ugyan küldeni, de nem lehet elszigetelni életünktől, mert szeret és keres. Ezt támasztja alá a Jelenések könyve, ahol azt olvassuk, hogy Jézus a laodíceai gyülekezet ajtaja elé kényszerült. Kívülre tessékelték, már nem volt rá szükségek, de az Úr nem távozott el a bejárat elöl, hanem ottmaradt és zörgetve jelzett. „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem”(Jel 3,20). Talán Te is le akarod szigetelni a szíved az Úr elől, vagy úgy gondolod, a sátán építi közéd és az Úr elé a válaszfalat, tudd meg, hogy az Urat nem tudod távol tartani, mert ott marad az ajtó előtt és zörget, vagy sír érted, amint azt Jeruzsálemé is tette, hiszen fontos vagy számára és szeret téged.

Az Izráellel való háborúskodás Ászá hitének mélységét is megvizsgálja, és azt látjuk, hogy ez a hit kitartó, de sekély. Honnan látjuk mindezt? Onnan, hogy a fenyegetettség idején nem Istenhez fordul, nem az Úrra támaszkodik, hanem Arám királyához. A belső problémákat még meg tudta oldani az Istenben való bizalom által, de a külső fenyegetettség idején, amikor népe léte forog kockán, már nem elég számára Isten Külső biztosítékra a fegyverek erejére, egy idegen nép segítségére is szüksége van. Isten népe azonban büntetlenül soha nem támaszkodhat a pogányokra, mert annak mindig meg van a következménye. Ez a kapcsolat azonban nem erősíti, hanem tovább gyöngíti Ászá Istenbe vetett bizalmát. A világgal való barátság sohasem erősödést, hanem inkább gyöngülést hoz magával. Onnan látjuk mindezt, hogy öregségére megbetegedett a lába és a 2Krónika szerint: „Ászának a lába és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az ÚRhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz” (2Krónika 16,12). Ez a negatív megállapítás meglepő lehet a számunkra, hiszen mi megszoktuk, hogy a legkisebb problémával is az orvosokat keressük fel. Az Úr azonban nehezményezte, amiért Ászá nem Hozzá fordult a lábával, betegségével, hanem az orvosokhoz. Ez azt jelentette, hogy Ászá meg vonta Istentől a bizalmat, jó ha mi teljes szívvel Benne bízunk, és hisszük, ha orvoshoz kell fordulnunk is, a gyógyulás az Úrtól jön.  Vezessen bennünket minden élethelyzetben a zsoltáros vallomása: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2 Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta” (Zsolt 121,1-2).

Újszövetségből áttérünk az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv olvasására, amit nyugodtan nevezhetnénk a Szentlélek cselekedeteinek, hiszen egész végig a Lélek munkájáról lesz szó (ApCsel 1,1-3).  Megláthatjuk, miként formálja át Isten a tehetetlen, bezárkózó tanítványi csoportot erőtől duzzadó, bátor tanúságtevő közösséggé. Jól figyeljük meg az olvasás során, ami történik, mert bizony mi is olyan erőtlenek, tehetetlenek vagyunk, mint voltak pünkösd előtt Jézus tanítványai. A Lélek szívünkbe való kitöltetésére nekünk is szükségünk van, mert Nélküle működésképtelenné válunk.

Ezt a könyvet Lukács írta, aki a harmadik evangéliumot is jegyezte. Műve bizonyságtétel, a feltámadott Úr Jézus, és a világba eljött Szentlélek életet megújító, a világot felforgató munkájáról. Mert a Szentlélek, amikor belép az életünkbe, azt gyökeresen felforgatja. Nem maradhat olyan az életünk, amilyen addig volt, hanem megújul, és az Urat dicsőíti, Neki szolgálván.

Jézus mennybemenetelével nem ér véget a tanítványok szolgálata, hanem inkább most kezdődik. A Szentlélek által megbízást kapnak, és így szolgálatuk nem befejeződik, hanem kiteljesedik, egyre szélesebbé válik. A Szentlélek megérkezése számunkra is megbízatást jelent, azt, hogy egyre szélesebb rétegekhez vigyük az evangéliumot. A Szentlélek jelenléte szétrobbantja a szobák falsait, amelyek addig bezárták a tanítványokat. A Lélek kirobbant a bezártságból és bevetésre küld, mert az Isten kegyelme mindenki számára megjelent, és aki ismeri, annak tovább kell adni azok számára, akik még nem ismerik. Ezért ragadott tollat Lukács is, hogy az írás által is kihasználja a bizonyságtevés lehetőségét. Mert ebben azt esetben is igaz a szó elszáll, az írás megmarad. Amit leírunk azt később is elolvashatják, tehát más generációk számára is bizonyságtétel lehet mindaz, amit az Úr életünkben elvégzett.

Azt is látjuk, hogy a negyvennapos időt, amit a mennybemenetel előtt még itt töltött Jézus mire is használta fel. Az Isten országa dolgairól beszélt övéivel. Mi már több időt kaptunk negyven napnál a megtérésünk óta, de sokan még Jézus földi életének éveitől is már több esztendőt kaptak, de vajon mire használtuk fel. Isten országa dolgairól beszéltünk, azzal foglalatoskodtunk, vagy a magunk ügyeivel voltunk elfoglalva. Legyen mostantól fogva Isten országa az első helyen szívünkben és minden dolgainkban.

Vándor áll ajtód előtt

Vándor áll ajtód előtt

Hívd be Őt,

Halld, mily nyájasan könyörg,

Hívd be Őt!

Jézus az. Ki esdekel,

Nyiss ajtót, míg nem megy el,

Hívd be Őt, elkésheted,

Hívd be Őt!

Isten áldásával.