Tartalom

Z

soltárunk (106,34-48) befejező szakaszában Izráel engedetlen volt Istenével szemben. Amikor bevonult Kánaán földjére, nem pusztította ki az ott lakó pogány népeket. Ez az engedetlenség azt eredményezte, hogy a pogány világ hatását nem tudták kivédeni. Sőt, egy idő után összekeveredtek velük, így azután már nem tőlük tanultak a népek, hanem ők tanulták el a pogányok szokásait. Ez azt jelentette, hogy sok mindent átvettek azoktól, akikkel együtt éltek. Nekik meg lett volna a lehetőségük arra, hogy mindez ne következzék be. Mi már a mindennapokban együtt élünk a nem hívőkkel, körülvesznek minket az oktatásban, munkahelyen és javarészt ők irányítják a politikát is. Egy-egy fontos kérdésben a média a nem hívők véleményét közli, a hívők ezáltal rákényszerülnek, hogy a világ minden döntését, és szokását az Ige világossága alá vigyék. De vajon megtesszük-e?

A zsidók a pogányok bálványait tisztelve átvették a gyermekáldozat szokását is. Talán így oldották meg a nem kívánt terhesség problémáját? Mivel akkor nem nagyon volt más mód, hát a megszületett gyermeket bemutatták a bálvány istennek. Isten azonban ezt megítélte, hiszen Ő védi az életet, és azt akarja, hogy népe is fogadja, majd védje a megfogant életeket.

Az ördög rászedte Izráelt, és rászedi a mai embert is, hiszen ő embergyilkos volt kezdettől fogva. Korunk embere a mammon isten oltárán áldozza fel a még meg sem született gyermeket.  Isten ma is haragszik a bálványáldozatokért, de mi már azt is tudjuk, hogy van kegyelem, minden vétkünket rátehetjük az Úrra.

 Tegnap nem sikerült befejezni az írást így a mai igére térünk át. Már a Királyok első könyvét olvassuk (Kir 1,1-14). Két gondolatot szeretnék kiemelni. Az első, amit az Úr a szívemre helyezett, hogy minden ember ideje lejár, még a királyoké is. Erre fel kell készülni, mert a trükkök nem vezetnek megoldáshoz és nem képesek az idő, az öregedés és a halál feltartóztatására se. Dávid az Isten szíve szerint való király is megöregedett, a fiatal lány jelenléte sem fordítja vissza az idő múlását, Dávidnak el kell fogadni, hogy öregszik, sőt lassan átadja a trónt. Úgy látjuk nem könnyű ez az ő számára sem, és bizony ma is sokan becsapódnak. Úgy gondolják, ha úgy tesznek, mint a fiatalok, vagy megpróbálnak úgy teljesíteni, mint ők akkor fiatalok maradnak. Sokan idős korban újra házasodnak, de ez sem segít, többet ér önmagunk elfogadása, és a felismerés, ha az Úré az életem Hozzá megyek. A mindenáron való gyógyulás helyett lehet az Úrral indulni, ebből a világból Isten láthatatlan világába. Boldog ember az, aki tudja, hogy Jézussal megy haza.

A másik gondolat megerősítette számomra a Római levélben olvasottakat: „nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” (Rm 9,16). Hiába Adónijja erőlködése, mert Isten országában más a rend. Nem azé, aki akarja, hanem azé, akinek az Úr adja. Azé, akit Isten kiválasztott arra a szolgálatra. Lehet erőlködni, pipiskedni, másokat letaposni, sőt néha erőszakkal elragadni, de ott nincs áldás, előbb-utóbb kiderül kit választott az. Ezért jó idejében felismerni hol a helyem, mi az Istentől elrendelt feladatom, mert akkor nem harcot, hanem békességet, növekedést, életet fogok magam körül árasztani.

A Római levélből (Róma 9,19-29) pedig azt emelem ki, hogy Isten kezében olyan az életünk, mint az agyag. Az Úr a fazekas, aki minden edényt céllal alkot. A nem díszes edény is értékes, terve van vele. Így megtudhatjuk, hogy az edény értékét nem első sorban a külseje, hanem a tartalma adja. Aki befogadja Krisztust az életébe, lehet az emberek szemeiben egyszerű, vagy akár értéktelen élet is a külseje, (cserépedénye) alapján, Isten előtt mégis értékes. Mert „Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2,3). Jézus Krisztus által a kevésbé értékes edény drága tartalommal lesz megtöltve.  Ezt élte át az etióp kincstárnok, amikor befogadta Jézust, a Megváltót az életébe. Csonkolt élete ellenére, örömmel haladt tovább az útján, mert Jézust vitte szívében, és amit az emberek elvettek tőle, azt az Úr más formában visszaadta, és beépítette az életébe. Krisztussal teljes értékű emberré vált.

Adja meg Urunk, hogy mi meglássuk nem edényünk külső formája, hanem a benne lévő tartalom a lényeg. Krisztus jelenléte ragyogóvá, vonzóvá teheti a sérült, a beteg életet is.

Tégy, Uram engem áldássá

Tégy, Uram engem áldássá,

Lelkedet úgy várom!

Tedd, Te a szívem hálássá,

Hogy neked szolgáljon.

Bárhová küldesz, ajkamról

Zengjen a víg ének,

Tégy, Uram engem áldássá, Oly sok a bús élet!

Tégy, Uram, engem testvérré,

Lelkedet úgy kérem,

tedd Te a szívem, tedd késszé

bízni a testvérben!

Sejteni engedd: mit érez,

boldog-e, szenved-é?

Vígy közelebb a testvérhez,

népedet tedd eggyé!

Isten áldásával.