Te csak várj!

Ö

sszevontan olvassuk el a tegnapi és a mai igeszakaszt (Zsoltár 105,1-45), és keressük meg az Úr számunkra szóló üzenetét. Hiszen azért olvassuk a Bibliát, mert általa az élő Isten szól hozzánk. Neki van szava az ember számára és különösen van mondanivalója népe számára. Sőt, az övéit Isten szava táplálja, élteti és irányítja mindennap. Ige nélkül úgy járunk, mint étel nélkül, elveszítjük erőnket, és lassan éhen halunk. Lelki táplálék nélkül ugyan a test él, de a lényünk elhal, lélektelené válunk.

Nézzük, milyen táplálékot kínál ma számunkra Gazdánk, mert Neki gondja van övéire, de nekünk van-e gondunk arra, hogy miénk legyen a táplálék. Vagy már a lelki eledellel is úgy vagyunk, mint az evéssel, hogy felületesen, és kapkodva fogyasszuk el az ételt? A rohanva elolvasott Ige nem igazán jut mélyre és kevés eredményt ér el bennünk. Ezért Isten szavát is jól meg kell rágni, szívünkben forgatni, hogy növekedésünkre, erősödésünkre váljon.

A zsoltáros felszólít a hálaadásra, ez nagyon fontos, hisz annyi mindent kaptunk Urunktól, amiért magasztalni kell. Bár a mai ember már elfelejt hálát adni, megköszönni, mert mindent természetesnek vesz. Úgy gondolja, jár neki, és egyre több jár neki, ha valamit nem kap meg, akkor zúgolódik. Pedig, mink van, amit nem úgy kaptunk, ha kaptuk, akkor illik megköszönni. A mai napunkat is kaptuk, mert mit tettünk azért, hogy az éjszakai álomból felébredjünk? Semmit, Isten ajándéka a mai nap is, mit kezdek vele, van-e hála a szívemben?

Aki tud hálát adni, az képessé válik segítségül hívni az Urat. Aki tisztában van azzal, hogy mindeddig az Úr segítette meg, az tudja azt is, hogy ma is és holnap is számíthat Isten segítségére. Izráel népe, és most a zsoltáros is azért tekint vissza a Mindenható korábbi tetteire, hogy azokat felelevenítve erőt és reménységet merítsenek a mára. A szentíró egyenesen felszólít az Úr nevének segítségül hívására. Azt mondja, hogy ma, amikor gyötrődsz egy fontos kérdésben, aggódsz egy beteg miatt, félsz a mai nap rád váró terheitől, és feladataitól, akkor fordulj bátran az Úrhoz. Urunk várja, hogy mielőtt elindulnánk, Hozzá forduljunk, és várjuk mindenféle ügyben az Ő segítségét. Az Úr Jézus is hívogat magához, jöjjetek énhozzám, hát fogadjuk meg, és menjünk Hozzá, és várjuk meg, amíg cselekszik.

Ez az ének bizonyságtétel is arról, hogy Istent keresni, közelében lenni öröm. Isten az öröm forrása, jöjj bánatos lélek, jöjj ehhez a forráshoz, és meríts belőle. Istent keresni öröm, és nem kényszer, az Úr is azt várja, hogy örömmel osszuk meg Vele életünket, perceinket. Aki örül az Úrral való közösségnek, annak nem időpocsékolás meg állni, imádkozni és Igét olvasni.

Sőt arra buzdít a zsoltáros, hogy szüntelen, azaz szünet nélkül keressük Őt, ne pusztán vészhelyzetben. Ne tegyünk úgy Istennel, mint a gyors mentőkkel, hogy csak nagy baj esetén hívjuk őket. Az Urat mindenkor keressük, sőt így mondja az orcáját, tehát ne csak segítségét, ajándékait, hanem Őt magát. Keressük Őt önmagáért, a Vele való lét áldásáért.

Elmondja az énekes, Izráel életének régi szakaszát, hogy benne meglássák Isten munkáját, és erőt merítsenek belőle. Istenre nézve mennyire más képe van életünk egy-egy szakaszának. József történetét csupa tragédiaként élte meg az apja, mi is azt látjuk, hogy a testvérek gonoszsága formálta a történéseket, az Ige pedig azt mondja, Isten küldte el övéi érdekében. József nyomorúsága küldetés volt, népét mentette meg általa az Úr. Felülnézetből mindig másképp látszanak a dolgok.

A római levélben is sok drága üzenet van a tegnapi részben (Róma 8,31-39) Pál hangsúlyozza, ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Ha valóban az Övé vagyok, akkor nem kell félnem az Ő útján, és az Ő szolgálatában, az Ő országában semmitől, mert az Úr mindennél hatalmasabb. Ha Vele együtt indulok csatába, elém toppanhat akár maga Góliát is, mégsem félek, mert Vele még a közfalon is átugrom. Én plusz Isten egyenlő győzelem. Győzelem a bűn, a gonosz és önmagam fölött is. De, csak ha Vele indulok, magam esélytelen vagyok, mint Dávid is. Neki is csak az Úr neve által volt esélye, nélküle esélytelen lett volna.

Drága hír, értem keresztre adta Fiát az Úr, nem kímélte meg az áldozattól. Annak idején Ábrahám fiát megkímélte, Jézust nem, hogy élhessünk. Köszönjük meg ezt az Úrnak, és szenteljük Neki hálából egész életünket.

Krisztussal együtt mindent nekünk adott. Mit is jelent ez? A tékozló fiú történetében azt látjuk, hogy az Atya utána megy az idősebbik fiának, amikor az nem akar bemenni, hogy örvendezzen öccse hazatérésén. Így szól az atya, morgolódó fiához: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (Lukács 15,31). Tehát, aki otthon van, az az Atya egész vagyonával, minden javával és értékével rendelkezik.  Bár meglátnánk, ha Otthon vagyunk az Atya házában, akkor minden a miénk. Aki távol van, az csak az örökséggel rendelkezik, és ki van szolgáltatva mindennek. Aki otthon van, az Atya jelenlétének biztonságában és oltalmában élhet.

A mai részben (Róma 9,1-5) pedig meglátjuk Pál felelősségét népe, Izráel iránt. Azért mert a zsidók sok szenvedést és fájdalmat okoztak neki, nem mond le róluk. Azt kívánja, ismerjék meg a kegyelmet. Fájdalom gyötri a szívét értük, de vegyük észre, hogy nem azért gyötrődik, hogy nemzeti szabadságuk legyen, nem a függetlenségükért imádkozik, és nem is anyagi jólétért, hanem azért, hogy megismerjék megváltójukat. Ez a lényeg, megismerni Isten kegyelmét, függetlenül attól hol élnek a zsidók, és hol élünk mi. Tegyük fel a kérdést, van-e felelősség szívünkben népünk tagjai iránt. Fotonos-e számunkra, hogy élő hitre jussanak? Ugyanígy fontos-e nekünk, hogy a ma élő zsidókhoz is eljusson az evangélium, és megismerjék azt a Megváltót, Aki az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be. Imádkozzunk, hogy népünk tagjai és a mai zsidók is befogadják Őt.

Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben

1. Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben Füledet hozzám hajtsad; Ó, igen jó Isten, Minden szükségemben Áldásod szaporítsad.

2. Ó, hatalmas Isten, Keserűségemben Szívemet vidámítsad; Ó, nagy és szent Isten, Minden félelmemben Elmémet bátorítsad.

3. Ó, örök Úr Isten, A veszedelmekben Segedelmedet nyújtsad; Ó, igaz Úr Isten, Kételkedésemben Hitemet gyámolítsad.

4. Ó, áldott Úr Isten: Rossz testiségemben Lelkem hozzád hódítsad; Ó, erős Úr Isten, A világ fényében Szemem világosítsad.

5. Ó, teremtő Isten, A kísértetekben A Sátánt elfordítsad; Ó, megváltó Isten, sok vétkezésimben Irgalmad bizonyítsad.

6.      Ó, szentelő Isten, Erőtlenségimben Kegyelmedet újítsad; Ó, kegyelmes Isten, Éltemnek végében Lelkemet boldogítsad.

Isten áldásával.