Élj a Rendben!

Z

soltárunk szerzője nemcsak Isten jelenlétét tapasztalja meg a természetet szemlélve, hanem felismeri a teremtett világ Istentől való rendjét is. Csodálatos rend szerint működik a világ. Az Úr megszabta mindennek a ritmusát, csodálatos harmóniát alakított, amelyek az élet tökéletes működését és az ember testi-lelki egészségét biztosítják. Ha megtörik a rend, felborul a lelki harmónia és beteggé válik az ember és megbetegíti környezetét is.

„Te alkottad a holdat” - vallja meg a zsoltáros, igen Ő nem tudományosan foglalkozik ezzel az égitesttel, hanem vallást tesz Isten teremtő munkájáról. Hiszi, hogy az Úr alkotta és helyezte az égboltra világító testként. Az a feladata, hogy az éjszakai sötétség idején visszaverje a nap fényét, így világosságot biztosítson a sötétben élők számára. Ilyen fényvisszaverőkként helyezi az Úr gyermekeit ebbe a sötét világba az a szerepük, hogy világítsanak, így mutassák az életre vezető utat, hiszen a sötétben könnyen eltévedhetünk. Világítunk-e igazán a magunk helyén?

Azután a holdnak még az a szerepe is van, hogy jelezze az ünnepeket, vagyis ezáltal tanítson megállásra. Az ünnep azt jelenti, meg állunk a mindennapi rohanásban és az Úr elé megyünk, hogy a Vele való közösségben feltöltődjünk. Az egészséges élethez a megállás és a feltöltődés is hozzá tartozik. Az embert Isten Lelke tette élő lélekké, vagyis emberré. Akkor marad meg embernek és növekszik emberségében, ha megmarad az Istennel való élő közösségben. Az ünnepek ezt szolgálják, közösségbe kerülhetünk Urunkkal, és Igéje által erősödünk, növekedünk és krisztusivá formálódunk. Az a cél, hogy homo krisztiánuszokká (krisztusi emberekké, Gyökössi Endre) váljunk.

Az éjszakának is meg van a szerepe, és nagyon nem jó, ha ezt a ritmust felborítjuk és az éjszakából is nappalt csinálunk. Az éjszaka vadállatok élettere, az ember számára pedig a pihenés ideje. Éjjel a vadállatok zsákmány után járnak, az ember pihen. „Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig” (Károli). Érdemes csendben az Úr előtt elgondolkodni, mennyire felborítottuk ezt a harmóniát, a sok lelki betegség talán pont ennek a következménye. Mi lehet a megoldás? Visszaigazodni a rendhez, ráhangolódni az isteni ritmusra. Ha ebből kiesünk azt nem tudjuk kár nélkül elviselni. Pedig felborítottuk, sokan ma nappal heverésznek, éjjel pedig kizsigerelik önmagukat, felőrölik pszichikus energiájukat, majd összeroppannak. Ebből csakis az Úr kegyelme által van kivezető út, adja meg számunkra, hogy Igéje és Lelke által rátaláljunk.

A lelki békességhez vezető út, amikor elfogadom számomra is érvényesnek Isten rendjét, ráhangolódom és hagyom érvényesülni. Hálát adok azért, hogy ő vezeti életemet, hogy az Ige lámpásként mutatja számomra a jó utat, és hogy azon nekem is szabad járnom.

Ha most a római levélhez fordulunk (Róma 8,26-30) nagy segítséget találunk, mert Isten azért adta a Szentlelket, hogy segítségünkre legyen, ott ahol elakadunk. Ha úgy látjuk nem vagyunk képesek Isten rendje és akarata szerint élni, mert ez a világ hatalmasan kényszeríti ránk a saját ritmusát, akkor forduljunk Hozzá. A Lélek segít, imádkozni, de segít élni is. Pál másik levelében leírja, hogy amikor úgy gondolta, hogy a tövis miatt már képtelen megfelelően szolgálni az Urat és kérte annak eltávolítását, akkor megtudta, hogy nem a testi erő és képesség a lényeg, hanem az Úr kegyelme. Általa lehet ő is erős. Isten Szentlelke által lehetünk mi is erősek, találhatjuk meg a kivezető utat, ott ahol elakadtunk. A Lélek esedezik értünk, vagyis Ő is kéri számunkra az Úr tanácsát. Milyen csodálatos lehetőség ez, a Lélek is kéri számunkra az Úr segítségét, ezt látva öröm és reménység lehet a szívünkben, mert nem vagyunk magunkra hagyatva. Én plusz a Lélek legyőzhetetlen párost alkotunk. Így, ezzel a hittel és meggyőződéssel indult Dávid is Góliát ellen, nem is lehetett más, mint győzelem az eredménye. Induljunk mi is ezzel a meggyőződéssel utjainkra.

Milyen sokat idézett mondás a következő vers: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (28). De vajon amikor bajokon megyünk keresztül, próbák akadályozzák haladásunkat így lájuk-e. Ott van a szívünkben, én szeretem az Urat ezért ez a mostani helyzet is javamat fogja szolgálni. Lehet, hogy nem tudom miként lesz belőle jó, de higgyünk az Úrnak, és merítsünk erőt a bibliai szereplők életéből. Gondoljunk Józsefre, aki az életét ért sok atrocitás és nyomorúság után így szól testvéreihez: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1Mózes 50,20). Soha ne feledjük: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 5,8-9).

Lehet mindig hitben élni

Lehet mindig hitben élni,

Lehet mindabban remélni,

Amit megmondott és megígért az Úr.

Lehet ráállni és hinni,

Hogy Ő mindazt majd bevégzi,

Hogy Ő elkísér, és erőt ad nekem.

Akkor is kell tűrni, várni,

A hit útján bizton állni,

Ha nem látszik is a megvalósulás.

Nála kész a terv, a szándék,

Mit nagy gonddal épp hozzám mért,

Amit én talán ma meg sem érthetek.

Az időt és módot tudni

Nem is kell, s nem jó kutatni.

Csak Ő tudja, mikor s mi hasznos nekem.

Életem az Ő kezében,

Higgyek így ígéretében,

Hogy Ő mindig mindent a javamra tesz.

Isten áldásával.