Immánuel: Világítani fogok

ai Zsoltárunk (92) előre mutat a nyugalomnapjára. Elmondja hogyan is éljük meg és rámutat, hogy az a jó, ha készülünk rá. Ne csupán belecsússzunk az Úr napjába (vasárnap), hanem úgy érjünk el oda, hogy az valóban ünnep, az Úrral való áldott együttlét időpontjává válik. Azonban nemcsak a vasárnapra kell készülni, hanem a mindennapokra is. Az sem mindegy reggelente milyen töltéssel, érzelmi, indulati és gondolati impulzusokkal indulok a napnak. Egész napunk minősége függ attól, hogy mivel töltöm fel magam, mi határozza meg gondolatimat.

Nézzük meg a Zsoltárost miként is készül szombatnapra. Röviden, hálaadással. Pedig biztosan sok minden történt az ő életében is egész héten. Nem minden adott okot visszatekintve a hálaadásra, ám ő azokat a momentumokat gyűjti csokorba, ami hálára készteti. Erre is lehet tudatosan készülni, összegyűjtöm azokat az eseményeket, amik áldásul voltak, amelyek előre lendítettek, sikerélményt nyújtottak a számomra. Lássam meg az Úr csodáit a mindennapokban. Amint Reményik Sándor is javasolja egyik versében:

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,

Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök.

(Csendes csodák)

De nemcsak egy hétre visszatekintve tehetjük meg, amit a szerző mond, hanem a mai napra előretekintve is. Induljunk úgy neki a mai napnak, és tegyünk így mindennap, hogy a tegnap csodáiból merítünk erőt, Isten tegnapi jelenlétét és megtapasztalását vetítjük előre a mai napra. Hiszem, ahogyan tegnap velem volt, úgy lesz velem ma is. Amennyiben Vele indulok hálás szívvel, hogy együtt mehetünk a munkába is, más lesz a világ és a munkahely is. Más, mert a jelenlévő Jézus lénye fogja belesugározni a maga szeretetét, békességét a mi kis világunkba. Lehet ragyogva, nekiindulni a napnak. Miért? Mert Jézus a világ Világossága, Ő az erőforrás, és ha rácsatlakozunk világítani fogunk.

Amennyiben Rá vagyok Krisztusra csatlakoztatva, a nehéz helyzeteket, a bajt, bántást és betegséget is másképp élem meg. Ha együtt megyünk a próbák is bizonyságtétellé válnak, az szenvedés és üldözés, sérelem is lehet ok az örömre. Hogyan? Átélem, „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok” (Mt 5,11).

Ábrahám példája tovább erősíti az élethez, a mindennapokhoz való örömteli és bizalomteljes hozzáállásunkat (Rm 4,13). Megtudhatjuk, hogy élő hit által válhatunk reményteljessé és dinamikussá. Ábrahám hitte hosszú évtizedeken keresztül rendületlenül, hogy Isten majd ad számára utódot. Pedig az idő múlása egyre szabdalta az emberi reménységet és lehetőséget. Számára a hit azt jelentett nem saját lehetőségeire tekint, hanem Istenére. Amikor megkapta Izsákot és Isten később azt kérte mutassa be áldozatul számára, akkor sem torpant meg, nem zúgolódott, hanem szó nélkül indult, hogy megtegye, amit Isten kért. Miképp volt erre képes? Úgy, hogy hitte Isten számára a halál sem legyőzhetetlen, sőt Ő a nem létezőket is életre képes hívni. Ez a hit lendítette előre és adott erőt harcaihoz és ahhoz, hogy ezekből győztesen kerülhessen ki. Induljunk mi is Ábrahám hitével, lássuk meg húsvét fényében Isten valóságos hatalmát. Ha ezt felismerjük, mi is győztesen kerülünk ki mai harcainkból. Nem emberi fegyverekkel, hanem a hit erejével.

Kicsiny kis fényemmel

|: Kicsiny kis fényemmel,

világítani fogok! :| 3x