Ajándékozás

A

z Úr előtt való örvendezésre hív a zsoltáros a mai napon (Zsolt 95). Az örvendezés a szabadítás megtapasztalásából fakad. Isten életünkben elvégzett munkája, a kegyelem átélése olyan forrás, amely állandóan örömmel táplálja életünk patakját. Pál apostol több évtized távlatából is örömmel és hálaadással borul az Úr elé, amiért megfordította a gyűlölet útján és nem engedte halálba zuhanni, Krisztus nélkül élni. A megtapasztalt szabadítás örvendezésre indít és másokat is hívogat. Örüljünk együtt az Úrnak!

„Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” A naponkénti hálára buzdít a zsoltáros, ezzel rámutat, hogy mennyire más lehet a napunk, ha hálás szívvel indulunk neki. Mindennap van miért hálát adni, akkor is ha úgy látjuk több az ok a zúgolódásra, morgolódásra. A hálaadásra tudatosan hangolhatjuk szívünket, lényünket. Igyekezhetünk meglátni mindenben Isten jelenlétét és munkáját, ha látom Őt, múlik a bosszúság. Pál is arra irányítja figyelmünket, hogy „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil 2,14-16). Az Úr Jézus már ezt a hozzáállást várja el tanítványaitól.

Az Úr előtti örvendezés azonban a szentíró számára nem jelent bizalmaskodást, hanem inkább megerősödik abban a tudatban, hogy Isten király. Isten nagy király minden isten fölött, ami azt jelenti fölöttem is. Nekem is királyom, Aki elé úgy állok most is, hogy várom a parancsát, keresem akaratát és igyekszem engedelmeskedni Neki. Az Úr királysága azt hozza magával, hogy Ő szabja meg számomra életem törvényeit, Ő ad keretet a mindennapoknak és Ő vezet Igéjével szüntelen. Ő a Pásztor mi pedig juhai vagyunk. Ezt erősíti meg Jézus, amikor így szól: „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem” (Jn 10,14,27). Az Úr szól és szavával vezeti övéit, de figyelmeztet is, hogy vegyük komolyan igéjét. Amikor halljuk szavát, ne tegyünk úgy, mintha nem hallanánk, és ne mondjuk azt sem, hogy nem kell mindent komolyan venni, mert Isten nem úgy gondolja, ahogyan az Igében olvassuk. Fogadjuk el, hogy Ő pontosan úgy gondolja a dolgokat, ahogyan azokat számunkra kijelentette. Vegyük komolyan, hogy Ő valóban úgy látja életünket, ahogyan azt az Ige tükrében megmutatja számunkra. Legyünk őszinték és merjük előtte vállalni problémáinkat, ne tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne, mert ez képmutatás. Ha vállaljuk a problémákat és merünk róluk beszélni, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz a gyógyuláshoz. A megkeményedett szívre a belátás hiánya is jellemző, úgy gondoljuk az a baj ránk nem jellemző, így megmaradunk a bűnben, a képmutatásban is. Azonban ha komolyan vesszük Urunk szavát és aszerint cselekszünk, elkezdődik a javulás, a kilábalás és egy új, szabad, minőségileg másabb élet. Amennyiben nem hallgatunk Rá, nem jutunk el békességre, nyugalomra, mert a szívünk addig nyugtalan, amíg Istenben meg nem nyugszik. Így hívogat Jézus megnyugvásra: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Vegyük komolyan az Úr szavait és valósággá válik az ígéret. Hozzá és nem emberhez indulj! Csak Ő segíthet, bármi terheli is életedet.

A Római levél (5,12-16) versei bizonyságot tesznek a bűn általi egyetemes fertőzésről. Nincs egyetlen ember sem, aki ebből a legsúlyosabb járványból kimaradna, mert ez örökletes. Senki nem vonhatja ki a bűn hatása és következményei alól magát, így a halál is mindenkire érvényes.  Mi nem tudunk sem a bűn sem a halál ellen hatásosan fellépni. Isten azonban készített megoldást, előbb adta a törvényt, hogy általa meglássuk helyzetünket, majd elküldte Fiát, az Úr Jézus Krisztust, Aki a kereszten legyőzte a bűnt, feltámadása által pedig a halált. Ez a győzelem mindenki számára elérhető. Tehát nemcsak a bűn hatása érvényesül, hanem a kegyelem is minden ember számára lehetővé teszi a szabadulást, az új életet. Isten kegyelmi ajándéka sokak számára lehetővé teszi a megigazulást. Isten kegyelmét ingyen kínálja, a mi feladatunk, hogy kezünket kinyújtva elfogadjuk. Ez az Ige is megerősíti számunkra, hogy Isten nem elvonni, hanem ajándékozni akar.  Nem erőszakkal akarja kitépni kezünkből azt, amihez eddig ragaszkodtunk, hanem felkínálja számunkra a jobb életet és ezt meglátva önként engedjük el a régit, a pusztítót és fogadjuk el helyette az életet. Valahogy olyanformán cselekszik Isten, mint az a szülő, aki látja, hogy kisgyermeke kezében éles kés van, hirtelen kiáltással, vagy mozdulattal csak megijesztené gyermekét, aki így könnyen megszúrhatná magát. Ehelyett azonban csokoládét kínál a számára, amit a gyermek meglátva önként engedi el a gyilkos szerszámot, csakhogy övé lehessen a csokoládé. Áldott legyen Atyánk gyöngéd szeretetért. Azonban éljünk vele, és ne szorongassuk tovább kezünkben a kést. Tegyük le még ma mindazt, ami pusztít, ami kárunkra van és töltsük meg kezünket és szívünket Isten drága ajándékaival.

SZÜNTELEN BÍZZÁL AZ ÚRBAN

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Ez az egyetlen út.

1. Szemed hiába néz és kutat,

néha nem látod tisztán utad,

azt sem, a holnap mit hoz, mit ad,

de hidd, az Úr megsegít.

2. Rohansz, amíg le nem száll az est,

nincsen nyugalmad, mindig sietsz,

gyakran kihal belőled a kedv,

de Vele békére lelsz.

3. Mások nem járnak itt már veled,

néznek, irigyen súgják neved,

ám te, mit ők csinálnak, ne tedd,

veled az Úr, lát és véd.

Isten áldásával.