Tökéletes út

A

 101. Zsoltár Dávid imádsága, a Károli fordítás címe szerint: a király vallomás Isten előtt. Vagyis a Izráel királya mindennap Isten elé áll és szeretetéről, törvényéről zeng. Útmutatás ez számunkra, mindennap álljunk Isten elé, kezdjük Vele napunkat, tárjuk fel előtte szívünket és várjuk válaszát, útmutatását. Dávid pont azért volt Isten szíve szerinti uralkodó, mert soha nem akarta magát Istentől függetleníteni, nem akart a saját útján járni, hanem mindig Istenhez igazodott.

Megragadott a király vallomása: „Gondom van a tökéletes útra.” Gondja van a tökéletes, vagyis az Isten szerinti út megismerésére, mint király mindent megtesz, hogy népe megismerje Isten akaratát, hiszen Isten útja az egyedüli tökéletes út. Benne van az is ebben az Igében, hogy a saját életében is mindent megtesz, hogy Isten akarata érvényesüljön. Tehát nemcsak másoktól várja el a rendet, Isten szavának komolyan vételét, hanem önmagától is. Törvényei rá is vonatkoznak. Ez is példaértékű lehet a mi számunkra is, ne csak másoktól várjuk a kegyes életet, hanem mi is, én is vegyem mindenben komolyan Isten szavát.

Az is megfigyelhető, hogy a mai kormányok milliárdokat áldoznak az utak minőségének javítására, de az életre vezető úttal nagyon kevesen törődnek. Pedig az Isten útján, a keskeny úton való járáshoz nincs szükség nagy beruházásokra, csak bűnbánatra, megtérésre. De úgy látszik könnyebb és kifizetődőbb milliárdokért aszfalt utakat készíteni, mint az új életet kegyelemből elfogadni. Könnyebb a mammont, mint Istent szolgálni. Pedig az Ige arról tesz bizonyságot, hogy a feltámadott Jézus az út, az igazság és az élet. Húsvét csendjében nézzük meg, mi gátol abban, hogy rálépjek az életre vezető keskeny útra?

A Róma 7,1-6 verseiben Pál tovább erősíti azt a látást, hogy Krisztus halála által, halottak vagyunk a törvény számára, és most már a feltámadott Úr tulajdonai vagyunk. Csodálatos kimondani, nem a bűné, hanem az Úré vagyok. Legyőzte az ellenséget és megszabadított halála által. Legyőzte azt a gonoszt, akivel én nem bírtam. Legyőzte a bennem élő Barabbást, a lázadót, hogy most már Neki éljek és teremjek gyümölcsöt.

Más helyen önmagáról írva is megerősíti ezt a tételt, minthogy ő Krisztussal keresztre van feszítve, és ezáltal többé már nem ő él, hanem Krisztus él benne (Gal 2,20). Ezért a cseréért adhatunk hálát, mert csak a bennünk élő Krisztus képes Istennek gyümölcsöt teremni.

A törvénytől megszabadult életben már a Lélek szerint, a Lélek vezetése által élhetünk. Lélek pedig már nem a régi, a mindenki által elfogadott széles úton vezet, hanem átvisz a szoros kapun, és a keskeny út vándorává formál. Ezen az úton a Lélek fényében megértett Ige a kalauzunk és a zsinórmértékünk.

Velem vándorol utamon Jézus

1.Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.