A Bárány halála

F

enségesen hirdeti a 99. Zsoltár első verse, „Uralkodik az Úr” (Zsolt 99,1-9)!  Talán a mai napon azt gondoljuk, mindez nagypéntekre nem igaz. Hiszen ott a Golgotán nagyon is úgy tűnik mintha kicsúszott volna a gyeplő egy pillanatra Isten kezéből. A magából kifordult, gyűlöletétől elvakult, a mások által könnyen befolyásolható embert látjuk. Azt az embert, aki elvakultságában Isten Fiát feszíti keresztre, utasítja el az életéből.

A kereszten két bűnös között az a Jézus, akit a szent Isten Fiának neveznek. Ott van kiszolgáltatva ég és föld között, nem könyörül rajta senki, nem kiáltja senki, elég, hagyjátok, Ő ártatlan, még itt is, még most is szeret. Inkább borulj le előtte, és fordulj Hozzá, mint az egyik lator, mond ki te is, mi jogosan vagyunk ítélet alatt, de Ő semmi rosszat nem követett el. De milyen nehéz is kimondani, én jogosan vagyok ítélet alatt, mennyivel könnyebb a másik bűnét látni és sorolni, magunkat mentegetni. Ennyi telt az embertől, öklöt rázott, feszítsd meg-et kiáltott, de nem jutott el bűnbánatra.

Most itt az alakalom, még odamehetünk a kereszt alá bűneinket megvallva, kegyelemért esedezve. Odamehetünk, mert ami ott végbement az értünk történt. Nem csúszott ki az irányítás az Atya kezéből, hanem irántunk való szeretetének pohara csordult túl. Úgy szeret minket, hogy fia vérének ontását szenvedte el értünk, annyira szeretett, hogy értünk meg kellett mindennek történnie, mert a szabadulás, az élet, a megújulás érdekében a Báránynak meg kellett halni. A Bárány halála életet ment.

Magasztaljuk mi az Urat mindazért, amit értünk tett. Forduljunk Hozzá, mert Ő válaszol azoknak, akik kérdezik. Ezt tapasztalták meg Izráel nagy személyiségei Mózes és Áron is. Mi pedig tudjuk, hogy az Istentől elfordult, az Őt gyűlölő ember számára a kereszt az Atya válasza. Amikor fájdalmában az ég felé öklét rázva, kiáltva kérdezi az ember: Isten szeretsz? Isten, hol vagy? Akkor azt feleli: Nézd, itt vagyok érted a kereszten, lásd, így szeretlek téged.

Hát lássuk meg ezen a nagypénteken Urunk szeretetét, és minden eddigi vádunkat, haragunkat engedjük Jézus keresztről aláhulló vére által eltöröltetni. Engedjük, hogy Isten szeretete ölelje körül a lényünket, és a kereszt szemüvegén tekintsünk ezentúl a másikra. Őt is így szereti az Úr.

A zsoltárból is megláthatjuk, hogy Isten jelenléte, és a kereszt nem csupán kellék, az ünnep díszlete, hanem következménye van. Jelenléte által az Atya szól hozzánk, a kereszt által üzen, bele szól az életünkbe. Izráel népének is rendelkezéseket adott, azokon keresztül formálta őket néppé, vezette őket az élet, az örökkévalóság útján. A kereszten megnyilvánuló kegyelem által vezeti mai népét az Úr. Vezet a megbocsátás, a szolgálat, a bizonyságtétel útján.

A mai nap legyen számunkra is a magasztalás és az imádás napja. Jézus értünk való áldozata késztessen hálaadásra, magasztalásra, Őt dicsőítő életre.

Pál apostol határozottan kijelenti, hogy a bűnnek való meghalás által uralom váltás történt az életünkben. A bűn helyett Jézus Krisztus a főparancsnok. Most már szabad és lehet Neki engedelmeskedni. Mindez azonban úgy valósul meg, hogy naponként nekem kell a bűn számára nemet mondani.  A Krisztusban való lét azt eredményezi, hogy mostantól fogva tudok nemet mondani a bűnnek. Amíg a gonosz irányítása alatt voltam, addig képtelen voltam nemet mondani. Krisztusban most már képessé válok erre. Tehát a bűn továbbra is próbálkozik, talán még nagyobb erővel, mint eddig, mert soha nem adja fel, de ha nemet mondok neki, elveszíti hatalmát felettem. Ha nem teljesítem kívánságát, erejét veszti. Az is benne van viszont az igében, hogy a testünkben lévő kívánság az egyik fő fegyvere, de Jézusban most már van lehetőségünk ezt a kívánságot megtagadni.

Sőt Pál apostol elmondja mi a győztes élet titka. Nem a bűn elleni állandó harc, mert azt mi úgysem nyernénk meg, hanem a megoldás, ha tagjainkat, vagyis egész valónkat Isten kezébe tesszük és engedjük, hogy Ő használja az igazság fegyvereiként. Másként, ha egész lényünkkel Isten szolgálatába állunk, és lefoglal minket az Ő országa, és az Ő akaratának cselekvése nem marad szabad hely a bűn számára. Foglaltak leszünk Krisztus szolgálatára. A Krisztusnak át nem adott élet jobban kísérthető.

Ó, Krisztusfő, te zúzott

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg :/: Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; :/: Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; :/: Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, :/: Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, :/: A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.

7.      Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, :/: Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.

Isten áldásával.