Eltemetve

A

 mai zsoltárunk határozottan jelenti ki, „uralkodik az Úr” (Zsolt 97)! Ez pedig azt jelenti a számomra, hogy mindig Tőle indulok dolgaimra és Hozzá érkezem meg. Ennek a ritmusnak kell lüktetnie a tanítvány mindennapjaiban. Mindig az Úr, a Király, így hát készségesen elé állok és kérdezem: „mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?” Amikor pedig úton vagyok és végzem, amit rám bízott, és közben ezt az imádságot mondom magamban: „Szólj, URam, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3,9)! Mindezt azzal az örömmel teszem, hogy nagy kiváltság, hogy még én is, és még ma is az Úr elé állhatok. Örülsz-e ennek? Boldogon Vele kezded-e a napod? Hozzá száll-e első gondolatod, mint a szerelmesnek a távol lévő szerelme felé?  Nagyon jó, hogy van kihez odamenni, van kitől kérdezni, és van kivel megbeszélni dolgainkat. Így nem kell csak a saját kútfőre támaszkodni, hanem mennyei Atyánk vezetése alatt léphetünk ki az életbe.

Isten irányítása, uralma alatt élni egészen más, mint emberi uralom alatt. A király itt mindent megtesz övéiért. Nem akarja őket kizsákmányolni, tönkretenni, elpusztítani, rabszolgaságba dönteni. Nem, Ő azt akarja, „hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek” (Jn10,10). Aki Isten országának a polgára annak szívében öröm van, amiért bele tartozhat. Itt nincs igazságtalanság, nincs kenyér hiány, nem kell aggódni, hogy miként fogunk kijönni jövedelmünkből, mi lesz gyermekeinkkel, mert a Király gondoskodik övéiről. Hiszen Ő maga mondta: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45).

A 10. vers „Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszságot” megragadott, mivel határozottan ki mondja, az Úrnak a gonoszsághoz nincs köze. Isten és a gonosz nem fér meg egy helyen. Ezt látjuk az Úr Jézus fellépésekor is, ahol megjelent a gonosz lelkek menekültek. A gadaraival való találkozáskor is a benne levő légió tudta, ha Jézus itt van, neki menni kell. Mert Ő azért jött, hogy a gonosz hatalma alól felszabadítson minket. Ha úgy szorongat, kényszerít és hajt a gonosz, mint a gadarait, jöjj Hozzá, és megszabadulsz. A tanítványnak pedig ezt mindenkor szem előtt kell tartani, Isten gyűlöli a gonosz minden formáját, így én se flörtöljek vele, hanem legyen a számomra is gyűlöletes, amely ellen harcolni kell, Isten Igéje segítségével. Bizony amennyiben felvállaljuk a gonosz elleni küzdelmet egész életfolytatásunkkal, annak hatása lesz az egész társadalomban. Ha minden keresztyén Isten Igéje szerint élne, kevesebb lenne a pazarlás, így az éhező, jutna mindenkinek munka, jobbá és elérhetőbbé válnának az életfeltételek az emberek számára. 

A Róma 6,1-5-ben kifejti, hogy a Krisztusnak átadott élet a bűn a régi élet számára halott. Amikor Krisztus élete megszületik bennem, a régi élet lezárul. Átéljük a Krisztusban a halálunkat, a régi ember halálát. Így a bűn már nem uralkodik fölöttünk, hiszen a halottra már semmi nincs hatással.  Ezért nem érvényesül az a Rómában elterjedt vélemény, hogy ha minél többet vétkezik valaki, annál jobban megtapasztalja a kegyelmet. A kegyelemben Isten eltörli a bűnt, lezárja a múltat a jelenben pedig új életre ösztönöz. A keresztség szimbolizálja az Ő halálába való eltemettetést, tehát a régi életem meghalt és Krisztussal el lett temetve. Jézus feltámadásával pedig a Benne hívő is egy új életre támadt fel. A régi megsemmisült, ahhoz már nincs közünk, de elkezdődik egy új életforma, amiben napról-napra növekedünk.  Egy régi történet szerint az ébredés idején egy addig részeges ember, hitre jutott és megtért. Amikor az alkalomról hazaért kiment a kertjébe, ásott egy gödröt, majd belehordta mindazt, ami a régi életéhez kötődött, pálinkásüveg, cigaretta, és mindaz, ami korábban kedves volt a testi ember számára. Miután végzett, betemette a gödröt, keresztet állított, ráírta a nevét és az életkorát. Ezzel szimbolikusan is lezárta a régi életét, kifejezte, hogy azaz ember, aki eddig volt, meghalt, mostantól egy új ember él tovább, Jézus Krisztus által. Ezt a múlt lezárást a régi élettel való gyökeres szakítást nekünk is meg kell tenni. Akkor lesz áldás az életünkön, ha mi is halottnak tekintjük régi személyünket.

Pál azt is kifejti, hogy aki újjászületett ember, már nem akar készakarva pocsolyába lépni. Aki megtisztul, nem szennyezi be magát szándékosan, hanem őrzi tisztaságát. Ha az élet útján mégis beszennyeződik fehér ruhája, az már nem jelent örömet, már nem csibészségként éli meg, hanem fáj neki, és igyekszik az Úrnál ismét megtisztulni.

Szólsz hozzám, Istenem

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6.       Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.