Megbízatás

É

zsaiás rámutat Izráel népe alapproblémájára (65,1-12), a mindennapi élet során nem fordulnak Istenhez. Az életükkel kapcsolatos kérdéseket nem Neki teszik fel, ám mégis Őt okolják, ha nem válaszol, nem segít. Nehéz annak válaszolni, aki nem kérdez és lehetetlen segíteni azon, aki nem kér tőlünk segítséget. Tehát az a probléma, hogy a kor népszerű és sokak által elfogadott megoldásait alkalmazzák ők is. Nem Istent, hanem a bálványokat a jósokat keresik fel. Már nem Isten gondoskodására bízzák magukat, amint a nép is átélte a pusztáiban, hogy Isten mindennap adott számukra mannát. Vagy ahogyan Illés tapasztalta a nagy szárazság idején, amikor odament ahová Isten küldte, ott volt víz is meg kenyér is.

Izráel fiai azonban a szerencsétől várták életük jobbra fordulását. Ma is sokan a szerencse modern formáitól, szerencsejátékok, fogadások, várják a gyors meggazdagodást. Isten azonban az általa kijelölt helyünkön, a tőle kapott munka végzése által adja áldását. Isten népe szeme előtt nem a gyors meggazdagodás lebeg, hanem a szolgálat, az Isten országának építése.

Isten kitárta feléjük kezét, de mégsem ragadták meg ezt a türelmes, szerető, és segítő végtagot. Inkább más irányba fordultak, így volt ez Jézus idejében is, ezért siratta Jeruzsálemet: „hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok” (Lk 13,34)! Jézus azért jött, hogy összegyűjtse őket, azért hagyta el az Atya világát, hogy minket kézen fogjon és Isten országa útjára állítson. Fájdalmasan állapítja meg az Úr, hogy a zsidók azonban ezt nem akarták. Ők nem kisgyermekek, őket nem kell irányítani, vezetni, ők nagyon jól tudják, hogyan kell élni, őket ne oktassa senki. Mennyire nem változott azóta semmi, és mi is pont úgy viselkedünk, mint akkor a zsidók.

Pedig, akik komolyan vették a Jézusban felkínált lehetőséget és Hozzáfordultak segítségért csodákat éltek át. Gondoljunk a kapernaumi századosra, aki beteg szolgája érdekében fordult Hozzá. amikor megvallotta Előtte, hitét, megtapasztalta, hogy Jézus egyetlen szavában helyreállító erő van. Aki ma is hittel fordul Hozzá, megtapasztalja, hogy az Úr kegyelmében részesíti. Ő nem megy el senki mellett könyörtelenül, hanem kész mindig a segítségre. Meglátja a mélyben levőt, erősíti a hitében gyengét, könyörül az elbukotton.

Pál kiemeli (Rm 3,1-7), hogy Izráel népe különleges ajándékot kapott Istentől, mégpedig az Ő Igéinek lehet a hordozója. Nagy felelősség ez, Isten az Igét, azt a szót, amely által a világot is teremtette, ránk bízza. Isten az Ő mai gyermekeire is rábízta Igéit, ami azt jelenti, hogy nekünk kell ebbe a világba belejuttatni. Az Igét a Szentírás gyakran vetőmaghoz hasonlítja, a termés érdekében jó és megfelelően elkészített talajba kell juttatni. tavasszal, amikor megjön a jó idő, mindenki igyekszik a kertbe és elülteti a vetőmagokat.  Így kellene természetesnek lenni az ige hirdetésének minden tanítvány számára. Ha nem hintjük a magot, ne várjuk, hogy új életek legyenek, ne várjunk pozitív változást sem. Mert igazi és tartós változást csakis az Úr tud véghezvinni a mi emberi természetünkben, és ezt Igéje által végzi.

Azért is kell hirdetnünk az evangéliumot, mert sokan nem is gondolják, hogy Isten haragja alatt van az életük. Nem feltételezik, hogy a szerető Isten kiöntené a haragját. Isten a bűnöst szereti, a bűnt azonban megítéli. Hirdetni kell, hogy az ítéletünket és a harag kiöntését az Úr Jézus magára vállalta a kereszten. Így, aki hozzá fordul hit által, és bűnbánattal, megtapasztalja, hogy Isten megbocsát neki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kegyelemmel vissza lehet élni, hanem alázatos életre serkent. Tudva, hogy ki fizette meg az életem árát. Így az újjászületett ember, már nem akar a bűn útján járni, mert az Úr útja jobb. Azonban, ha elesik, már nem örül neki, a bűn már nem dicsőség, hanem mélységes fájdalom. Fáj, hogy megbántottam Uramat, hogy vétkeztem ellene.

Aki hozzám fordul

Aki hozzám fordul, azt ki nem vetem,

Így ígérte Jézus neked, és nekem.

Látod, sok a bűnöd, nem bírod tovább,

Jöjj az Úrhoz, számít rád.

refr.:

Megbocsátja minden bűnödet,

Békességet ad a szívednek.

Veled marad mindig, hogyha akarod,

Félelemre nincs okod.

Volt-e már barátod, aki így szeret?

Meghalt, hogy tenéked adjon életet.

Végtelen kegyelmet, és üdvöt kínál,

Jézus Krisztus téged vár.

Megbocsátja...

El ne fordulj tőle, mert késő lehet,

Nem lesz, aki kérje bűnös szívedet.

Jöjj csak bátran hozzá, van még kegyelem,

Szeretete végtelen.

Megbocsátja...

Isten áldásával.