E |
prófétai szavak (Ézs 61,1-11) elhangzása után néhány századdal később Názáret zsinagógájában feláll egy ács és hangosan olvassa ezeket az ézsaiási (61,1-2 ) verseket. Miután befejezte az olvasást így szólt: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára” (Lk 4,21). Több száz év múlva Isten elküldte azt, Aki majd betölti ezeket a szavakat, Aki majd komolyan veszi és eszerint fog élni. Az Úr Jézus ismerte fel ezekben az igékben küldetését, szolgálata tartalmát. Ezáltal számunkra is üzeni, hogy a Bibliaolvasás nem felesleges elfoglaltság. Benne mi is megláthatjuk azt, amiért a földre születtünk, felismerhetjük mi életünk igazi tartalma. Jézus a felismerést megelőzőleg a pusztában böjtöléssel egybekötött tusakodást tartott, ezalatt az Úrra való hangolódás alatt ismerte fel az Atya akaratát, látta meg földi élete célját. Ha mi is meg akarjuk ismerni életünk célját, szükséges csendes imádságban az Úr jelenlétébe helyezkedni. Rá kell szánni az időt, mert Isten nem kapkodja el a dolgokat. Jézus negyven napot szánt egyfolytában istenre, az imádságra, elmélkedésre, keresésre. A negyvennapos időráfordítás eredménye lett a másokhoz odaforduló, szolgáló, önmagát szétosztogató élet. Amennyi időt Jézusra fordítunk, olyan mélységekre jutunk az Ő és önmagunk megismerésében. Minél többet vagyunk Vele annál nagyobb az esély, hogy jól látjuk életünk célját, tartalmát és feladatainkat.
Az Úr ma is jó hírt hoz számunkra, ez pedig a gyógyulás, a szabadulás lehetőségének, az Úr kegyelme esztendejének a híre. Most még a kegyelmi idő korszakát éljük, amelyben Urunk kínálja segítségét a szabaduláshoz, és az új élethez. Nem kell magunknak küszködnünk szenvedélyeinkkel és rossz szokásainkkal, mert Ő felszabadít hatalmuk alól, másrészt igéje által tanácsol a szabadult élet útján. Mert nemcsak magunkat nem tudjuk megszabadítani, de a jó úton sem vagyunk képesek járni. Szükségünk van útmutatásra és ezt az Úr vállalja, mint jó Pásztor jár előttünk és kitapossa számunkra az utat.
Figyeljük meg és örvendezzünk azon, hogy az Úr a bűneset nyomán megjelent fájdalom, gyász helyett ezek nélküli örvendező és szabad életet ad. A bűn a gonosz mindentől megfoszt, mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örökélet a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Megjelenik ebben a fejezetben a bűntől való megtisztulás és az üdvösség fölötti öröm. A próféta úgy látja, hogy nem állhat az Úr elé úgy, ahogy van, mert szennyes az élete. Isten elé azonban semmilyen tisztátalan nem juthat. Mi nem vagyunk képesek megtisztítani az életünket, és itt jön az Úr segítségünkre. Saját köpenyét teríti ránk, Jézus igazsága ez a palást, ami beborítja rút szívünket. Ha Ő betakar, Isten Jézus lényét látja és úgy már elébe állhatunk. Ez a motívum többször előjön az újszövetségben. A nagy vacsora alkalmával a megjelenteknek a király által elkészített menyegzői ruhát kell magukra ölteni, csak abban vehetnek részt a menyegzőn. A tékozló fiút is új ruhába öltöztetik, és ez szimbolizálja az elrontott élet, a bűnös múlt megbocsátását. Ezt a ruhát kínálja most nekünk is Urunk. Elébünk fut és így szól, vedd fel Fiam lényét, öltsd magadra az új embert.
Pál apostol hangsúlyozza, mivel az emberek az Isten által készített rendből kiléptek a maguk útján járva rendetlenné váltak. Az ember makacsul ragaszkodik az Isten nélküli élethez, tagadja a Mindenhatónak a létét is, ennek ellenére, vagy pont ezért bálványok garmadával veszi körül magát. Istent kitette a szívéből, de a helye nem maradhat üresen, hanem valamivel be kell azt tölteni. Így fordul elő, hogy még az ateisták többsége is tele van babonával, hiedelmekkel. A lényünkbe bele van építve az Isten utáni vágy, ha eszünkkel tiltakozunk ellene, az üresség mégis beszippant valami hamis istent, mert nélküle nem tud élni.
Azt olvassuk, Isten kiszolgáltatta őket, ez nem azt jelenti, hogy Isten azt akarta, mintegy bosszúból, hogy mindenféle nyomorúság zúduljon ránk, hanem engedte, hogy elmenjünk otthonról. Ő nem kényszerít, nem muszáj szeretetet kíván, hanem önként és hálából fakadó szeretetet és szolgálatot vár.
Mért félig
Mért félig Tied a szívem az életem,
Mért félig, miért csak félig.
Hiszen egészen Teneked adtam
Maradék nélkül teljes magam.
Most, íme mégis visszaragadtam,
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!
Mért félig, kerülöm el a bűn ajtaját,
Mért félig, miért csak félig.
Sajnálom én is, hogy megtagadtam
Sokszor Neved és szégyelltelek.
Nem jó így nékem megosztva élnem!
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!
Mért félig, követem az utat, hol Te jársz,
Mért félig, miért csak félig.
Magam is látom, nem az az élet,
Ami betölti napjaimat,
Idegen tűzben égek el, érzem,
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!
Nem félig állt a kereszted a Golgotán.
Nem félig, nem is csak félig,
Vállaltad értem, teljes egészen
Bűneim súlyát, ítéletét,
Mit adok érte oda cserébe;
Hűtlen az éjem, nappalom, könyörülj rajtam, Jézusom!
Isten áldásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése