Fenyítés

A

 személyes tapasztalat bizonyságtétele csendül ki a ma olvasott zsoltárból  (94,12-23), bár ez a vallomás meglepő számunkra, mert nem valami nagyszerű áldás, a szabadítás átélése után tartja magát boldognak, hanem fenyítés után. Bizony ezt olvasva ki kell mondani mai világunk mennyire el van deformálódva, nem akar fenyítést. Pedig a biblikus értelemben vett fenyítés azt a célt szolgálja, mint a szőlő vagy a fák metszése. Egyetlen szőlőtulajdonost sem tartunk kegyetlennek, amiért fájdalmat okoz a tőkének a metszéssel, mert tudjuk ezzel a művelettel a tőkét teszi termőbbé. A szentíró még tisztában van ezzel, így boldog, amikor Isten fenyíti, mert ez azt jelenti számára, hogy törődik vele, nem mindegy Neki, hogy miképpen alakul az élete.

A zsoltáros vallomásával azt is kifejti, hogy a fenyítés, vagy a Kecskeméthy fordítás szerint a fegyelmezés szükséges. Szükséges, mert a bűn, jelen van az életünkben és rossz irányba befolyásol, eltérít Isten akaratától. A fegyelmezéssel, sok esetben a fenyítéssel, az Úr visszatéríti életünket a keskeny útra. Amikor az Úr fenyítést alkalmaz velünk szemben, öröm töltheti be a szívünket, mert ez azt jelenti, hogy még mindig fontosak vagyunk Neki, még mindig törődik velünk. Tehát ne akkor zúgolódjunk, keseregjünk, amikor megtapasztaljuk a fenyítést, hanem akkor, ha úgy látjuk Isten nem fegyelmez, már nem fenyít, mert akkor levette rólunk törődő kezét. Ennél nagyobb tragédia pedig nem érhet senkit. Amíg Isten nevel, formál, boldogok lehetünk és fogadjuk hálás szívvel ezt a törődést.

Isten törődését az Igén keresztül tapasztalhatjuk meg. Általa tanít meg felismerni a helyes utat, a jó döntést. Tehát Igéjén keresztül megelőzést végez az Úr, hiszen aki idejében meg tanul Isten akarata szerint tájékozódni ebben a világban, sok nyomorúságtól, nehéz helyzettől megmenekülhet. Aki számára már Isten szava az iránytű az élet fontos állomásainál, az jó esélyt kap arra, hogy el tudja kerülni a csapdákat. Így jó döntéseket lesz képes meghozni, akár házasságkötésről, akár pályaválasztásról, munkahelyről, szolgálatról legyen szó.  Miért? Mert nem a csalárd szív, hanem Isten szava vezeti, amely „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” (Zsolt 119,105). Aki ennek a fényében jár, nem téved el.

A 17. versben megfogalmazott vallomás megragadott, mennyire őszintén ismeri el, hogy azért van még életben, mert Isten segítette meg. Nem a saját ügyességének, képességének, vagy képzettségének tulajdonítja a megmaradást, az előbbre jutást, hanem egyedül Istennek. Vajon mi felismerjük-e azokat a helyzeteket az életünkben, amelyekben Isten kegyelme őrzött meg? Ki tudjuk-e mondani, köszönöm Uram, hogy abban a balesetben megőriztél, a múltkori súlyos betegségből meggyógyítottál?

Mennyi áldott megtapasztalásról tesz vallomást a szerző, az élet terhei alatt való roskadozása idején átélte az Úr támogatását, aggodalmak idején pedig a vigasztalását. Mindezt azért írja le, hogy ezekben a helyzetekben mi is menjünk az Úrhoz. Menjünk úgy, amint vagyunk sok bűn alatt, mert ahogyan a zsoltáros megtapasztalta Isten hatalmát a lehúzó erők idején, úgy tapasztalhatjuk meg mi is.

A Római levél mai szakaszában (5,6-11) Pál apostol elmondja, hogy Krisztust a legmegfelelőbb időben küldte Isten a világunkba, amikor a legjobban Rá volt utalva az emberiség. A legmegfelelőbb időben halt meg értünk az Úr a kereszten. Akkor, amikor a legelesettebbek voltunk, amikor a legkilátástalanabb helyzetbe kerültünk. Gondoljunk a jobb oldali latorra, mennyire úgy gondolhatta, hogy Jézus halálára az volt a legmegfelelőbb pillanat, hiszen így még Ő is átélhette a kegyelmet. Ő is megtudhatta, hogy Jézus halála érette, miatta és helyette ment végbe. Isten segítsége mindig időben érkezik. Bár mi is meglátnánk mindezt és arra késztetne, hogy szenteljük Neki életünket.

Pál milyen alázattal sorolja magát is az istentelenek közé, annak ellenére, hogy vallásos ember, zsidó rabbi volt. De mindezek Krisztus nélkül semmit sem értek. Isten igazi ismerete, és Jézus Krisztus nélkül élt. Mennyire hálás, hogy egy ilyen emberért egy istentelenért is képes volt meghalni az Úr.  Isten csodája ez, hogy egy ilyen emberért, mint én, kész volt Fiát halálra adni, mert azt akarta, hogy én éljek. Milyen sokba is került Neki az én életem. Mindezért legyen Neki hála, hála, hála.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1.                  Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.
2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.
3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.
4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.