A lényeg

T

egnapi szakaszunkban Isten megígérte népének, hogy nem hagyja el őket. Megszabadítja őket és részt vesz életükben, mindennapjaikban. Teljesen Rábízhatják magukat és a mai versek szerint (Ézs 63,1-14), az őket körülvevő népektől sem kell tartaniuk. „Van erőm a szabadításhoz” jelenti ki az Úr, a kétkedők felé. Elszomorító, hogy akadnak olyanok, akik úgy gondolják, Izráel megszabadítása lehetetlen feladat, mert a népek gyűrűjével senki, még Istenük sem tud megbirkózni. Hányszor gondoljuk mi is azt, hogy problémáink Isten erejét és lehetőségeit is meghaladják? Legyen mindig szemünk előtt az Ige: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” A kérdésre zengjen szívünkben egy gyermek ének: Az Istenem nagy, erős, hatalmas, számára nincs lehetetlen.

Tovább haladva a nép bizalmát és bátorságát, Isten múltbeli tetteinek a felelevenítésével erősíti. Visszatekintve ismerjük fel életünkben az Úr hűségét és látjuk meg jótéteményeit, amelyekkel elhalmozott, de akkor ezt nem vettük észre. Gyakran csak utólag válik nyilvánvalóvá mennyi jót tett velünk Urunk. Menet közben nem így látjuk, sokszor csak arra figyelünk, ami még nincs, és így elhomályosul az, amit megkaptunk, ami már a miénk. Így járt Izráel népe is, a pusztában elfogyott a víz és a kenyér ez által a szabadság veszített értékéből, már nem ragyogott fényesen, mert a hiányra tekintettek. Elfelejtették, hogy az Úr szabadítása mindennél többet ér, és Aki megszabadít a bűn hatalmából, az a kenyérkérdést, a mindennapi ügyeinket is meg tudja oldani. Mindig töretlenül bízzunk Urunkban.

A sok hitetlenség és kételkedés ellenére, Isten továbbra is népének tartja őket. Csodálatos, hogy a sok bosszantás ellenére sem tagadja meg őket, hanem vállalja és tovább hordozza, támogatja gyermekeit.

A római levélben (2,11-16) Pál hangsúlyozza, hogy Istennél nincs személyválogatás. Mindenki életét igazságosan ítéli meg. Ami pedig ebből számomra fontos, hogy a saját életem megítélésével kell foglalkoznom és nem a másikéval. A farizeusok is ott tévedtek, hogy mások életét tették mérlegre, mások hibáival voltak elfoglalva, de saját életükkel nem foglalkoztak. Leragadtak a külsőségeknél, pedig az Úr számára az a lényeg, hogy cselekedjük akaratát. Nem azt számolgatja, hányszor jelentünk meg a templomban, vettünk úrvacsorát, hanem azt nézi védjük-e az életet, mások tulajdonát, a házasságokat, meg békülünk-e ellenfelünkkel az úton, megbocsátunk-e, ahogyan Ő is megbocsátott nekünk. Elvárja, hogy az aranyszabály, valóban zsinórmértéke legyen életünknek: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták” (Mt 7,12).

Isten igazságos ítél, mégpedig most még evangéliuma szerint. Ez azt jelenti, hogy az evangélium a mérce, hozzá mérhetjük magunkat. Aki beletekint az ige tükrébe és annak látja magát, akinek az Ige mutatja, úgy ahogyan Péter is tette (Lk 5,8), átélhetjük Isten megbocsátó szeretetét. Megtapasztalhatjuk, hogy nem küld el, hanem inkább tanítványává fogad és emberhalásszá formálja életünket.

Mindezt azért, mert Jézus Krisztus magára vette ítéletünket a kereszten. Elhordozta a büntetésem, kifizette adós levelünket, így válhatunk szabadokká. Az eltitkolt, a gondolatok mélyén megfogant bűnökre is Nála van megoldás. Kegyelme, nem csak a látható, a mindenki előtt nyilvánvaló dolgokra terjed ki, hanem a környezet előtt láthatatlan bűnöket is kitisztítja. Előtte nem maradhat semmi titokban. Gyakran becsapjuk magunkat, amikor úgy gondoljuk, ha senki nem lát, akkor valóban titokban is vannak dolgaink. Isten tekintete elől semmit nem lehet elrejteni. Ez által ránevelődünk a nyílt és becsületes, átlátható életre. Az Ige arra ösztönöz, hogy mindig úgy éljünk és végezzük dolgainkat, mintha az Úr Jézus fizikailag is mellettünk lenne, szelíd szemével ránk tekintene. A tanítvány úgy él, hogy élete nyitott könyv az Úr előtt, úgy végzi mindennapi munkáját, mintha az egész világ látná, azok is, akik fontosak a számára és így nem akar szégyent vallani. Urunk könyörüljön rajtunk, hogy soha ne valljunk szégyent.

Szelíd szemed

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Jól látja minden bűnömet.
Személyemet ne vesse meg
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tekintsen rám, ha roskadok,
Adjon békét, bocsánatot
Szelíd szemed, Úr Jézus

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tudom, hogy vádat is emel,
Vétkeztem én, ítéljen el
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Szelíd szemed, Úr Jézus
Elítél, bár lásd, én megint
Csak várom, hogy majd rám tekint
Szelíd szemed, Úr Jézus.

Isten áldásával.