Lánc nélkül

M

ár a 100. Zsoltárt olvassuk és benne az Úr előtti ujjongásra kapunk felszólítást. Hát lehet most ujjongani, tud az örülni, aki lénye mélyéig átélte azt, ami a Golgotán történt? Hát most örülhetnek, ujjonghatnak a tanítványok, amikor Mesterüket megölték és a sírban van. Amikor egy számunkra kedves személy haláláról értesülünk nagyon távol áll tőlünk az ujjongás, szívünket a fájdalom szorongatja, gyakran a temetés után alig tudunk elszakadni a sírtól, nem bírjuk feldolgozni a fájdalmat elfogadni a veszteséget. Hát most ujjongjunk? Nem arról van szó, hogy ne lássuk meg felelősségünket, mert azt meg kell látni, de aki bűnbánattal járul a kereszt alá, az átéli bűnei bocsánatát. A bűnbocsánat pedig mérhetetlen nagy örömmel tölti be a szívünket.

 Amikor a zsoltárossal ujjongunk, akkor nem Jézus halála felett örvendünk, mert ha látjuk, amit az ember nagypénteken tett, akkor egész lényünkből zokogni kel. Zokogni, mert Isten egyszülött Fiát megöltük. De amikor túlnézünk, az emberen meglátjuk Isten munkáját, felismerjük, hogy ami a kereszten végbement az nem pusztán az ember tette, hanem a szent, élő Isten váltság munkája ez, ami által minket a kárhozatból mentett meg.  A kereszten Jézus az én számlámat fizette ki, adósságomat törölte el. Ez pedig azt jelenti, hogy szabad vagyok, kegyelmet kaptam, adósságom elengedve, új életet kezdhetek. A kereszten Jézus „Magára vette szennyes ruhámat, Így békíté meg Istent, Atyámat, Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat,” Ujjongásunk tehát ebből fakad, leomlott a teher a kereszt alatt, és én mehetek boldogan, az Ő útján.

A bűn teher alól felszabadult ember most már az Úrnak szolgál, de ez nem kényszer, hanem önkéntes szolgálat, hiszen belső öröm táplálja. A gadarai Jézussal akart menni gyógyulása után, hiszen Ő vette le róla a légió rabigáját. Fekete István mondja el Tüskevár című regényében, hogy a harapós kutya sem veszélyes már arra az emberre, aki leoldotta róla a láncot, mert nem felejti el, ki adta vissza a szabadságát. Így az az ember is, aki átélte a gonosz, a bűn hatalma alól való szabadulást nem felejtheti el, kinek köszönheti a szabad életet. Köszönetünket Neki szentelt élettel, szolgálattal fejezhetjük ki.

A zsoltáros határozottan leírja, hogy jó az Úr, örökké tart szeretete. A húsvéti ünnepkör tartalma mutatja be számunkra igazán Isten jóságát és szeretetét. A kereszten kész volt a megfeszítőinek is megbocsátani. Utána megy az Őt elhagyóknak, és keresi a tagadó Pétert is. Így jön utánunk és keres bennünket is. Akkor is ha elhagytuk, ha már régen nem kerestük Őt, nem fordultunk Hozzá, most újra várja, hogy elinduljunk Felé. Szerető megbocsátással vár.

Folytatja Pál apostol a Római levélben a bűntől való megszabadulás következményeit (Rm 6,18-23). Aki megszabadult a bűntől az Jézus uralma alá kerül. Most már Őhozzá tartozunk, de Ő nem zsarnok ezért szólít fel az apostol arra, hogy adjuk át tagjainkat az igazság szolgálatára.

Átadni valamit azt jelenti, hogy amit a másiknak átadok, a fölött többé nem én rendelkezem, hanem az, akinek átadtam. Így nekem kell mindennap az Úr rendelkezésére bocsátani magamat, hogy Ő használhassa egész lényemet a szolgálatában, életek mentésére. Talán nehéznek tartjuk önmagunkat, tehát egész testünket, minden tagunkat az Úr rendelkezésére bocsátani, de tekintsük meg. hogy mit adott a bűn? A bűn szolgálata elvette szabadságunkat, kivetkőztetett emberi formánkból, teljesen átalakított, talán még mi sem ismerünk önmagunkra.  A vége pedig a halál, sokszor idő előtti halál.

Ezzel szemben az Úr Jézus a neki való szolgálatban szent élettel ajándékoz meg. Olyanná formál, amit soha nem is gondoltunk. Isten akarata szerinti élettel ajándékoz meg, képesekké válunk az Ige szerint élni, olyan belső tulajdonságokban részesülünk, amikre mindig vágytunk, de soha nem értük el. Képesek leszünk megbocsátani és felejteni, szeretni, segíteni, szívünkből öröm árad. A vége pedig ennek az életnek örök életbe torkollik, vagyis az Istenben való életnek nincs vége.  Isten gyermekeinek élete nem ér véget.

Jézus, Te égi, szép

Jézus, Te égi, szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant e föld ölén.

Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom, ragyogj felém!

Az élet száz veszély - én lelkem mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered,

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled.

Töröld le könnyedet, Jézus szeret.

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el Mesterem tetszésedet,

Alázattal tele, hadd merüljek bele,

Hisz idegenbe’ jár itt gyermeked.

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

Isten áldásával.