|
E |
nnek a fejezetnek az első versét olvasva az a benyomásunk támad, hogy oda vannak az álmok, amelyeket József látott (1Móz 39,1-23). Vége a fényes karriernek, mert rabszolgának lenni idegen országban nem nagy karrier. Emberileg szemlélve valóban vége a szépreményű életnek, nem felfelé ível József sorsa, hanem lefelé zuhan. Olyat olvasunk: eladták és megvette. Úgy bánnak az eddig kedvenc fiúval, mint egy árucikkel, egy tárggyal, amit adnak és vesznek. Lehet-e még más az élete, megvalósulnak-e az álmok? Visz-e még innen felfelé út?
Az ige arról tesz bizonyságot: igen, visz. Miért és hogyan? Azért, mert az Úr Józseffel volt. Így azután azt is megértjük, hogy Isten által visz majd felfelé az út! Az Úr Mózessel volt Egyiptomban, a rabszolgaságban is, ez arra mutat, hogy valóban terve van az Úrnak vele. József nem véletlenül került Egyiptomba, és lett rabszolga. Isten a részleteket is megtervezte. Azért került Potifár házába, mert az Úr vele volt. Tehát mindez nem szerencsétlen véletlenek sorozata, hanem az Úr tervének a megvalósulása. Az ige arra is rávilágít, hogy az álmok nem József álmai voltak. Nem belőle fakadtak, és nem az ő nagyratörő vágyait jelenítették meg. Egész életútja Isten tervéről beszél.
József valóban áldáshordozó, mert nemcsak otthon, a családja körében, az ígéret földjén Isten gyermeke. Idegenben, ellenséges területen, abban az országban is az, ahová nem is akart menni. Nem József tervezte meg az egyiptomi utazást, hanem az élő Isten. Mennyire más ez, mint amikor mi tervezünk. Amikor mi megyünk valahová, minden rólunk, a pihenésünkről, kényelmünkről szól. Itt József az Úr eszköze, és Potifár is megtapasztalja Isten áldását. József nem mondja, Potifár rabszolgatartó, más néphez tartozik, meg nem is önszántamból vagyok itt, nem leszek áldás. Jól áll a dolgokhoz József, és Isten megáldja. Nem a külső helyzetre figyel, nem keseredik el, hanem felismeri: velem van az Úr. Ez nagyon fontos, minden élethelyzetben keressem az Urat, mert ha Övé az életem, Ő velem van. Nézzek túl a láthatókon, és vegyem észre Megváltómat. Kérjük, hogy mindig, a nehéz helyzetekben is meglássuk az Ő arcát.
Mondhatnánk, ez ám a szerencsés élet, mindent jól tesz, Isten megáldja általa Potifárt, és mindennek ellenére börtönbe kerül. Nagy szerencse, mondanánk, rabszolga lesz, majd még lejjebb kerül, és börtönbe jut. Van-e még innen felfelé út? Lehet-e még reménykedni? Mit tennénk József helyében? Kiábrándulnánk? Kétségbeesnénk, és megtagadnánk Istent? Elmenne az élettől is kedvünk, és feladnánk? Nincs értelme tovább így élni, az ember csak jót tesz, hű Istenhez és az igéjéhez, és ez a vége? Mi értelme még hinni? Hányszor megkísért a gonosz ilyen gondolatokkal. Ezért hiszel és jársz gyülekezetbe? Lám, semmivel sem jobb az életed, téged sem kerül el a baj, sőt, igaztalanul jutottál ebbe a helyzetbe.
Azonban Józsefnél nem látunk semmi ilyet. Nincs benne keserűség, mert menet közben is tapasztalja, hogy az Úr vele van. A börtönben is jelez Isten, ne félj, én itt vagyok veled! Bárhová juthatsz, én veled vagyok. Amíg teszed, amit rád bíztam, amíg Isten gyermekeként élsz, veled vagyok. Ne félj, mindez benne van a tervemben, nem véletlenül történik ez sem. A látszat ellenére vele van az Úr!
Azt is jó szívünkbe rejteni, hogy aki az Urat követi, annak sem nyílegyenesen vezet az útja. Van, amikor nem a jobból a még jobb felé tart az életünk, hanem a jóból a rosszba, majd onnan a még rosszabba. Ilyenkor se a körülményre, hanem az Úrra figyeljünk. Bízzunk Bene, és vegyük komolyan, hogy Ő itt is jelen van. József az Úrral élte meg a börtönben való tartózkodást is. Amikor felvirradt az első napja, Istennel kezdte, és arra figyelt, mit tehet itt azért, hogy az Úr nevét megismerjék. József a börtönben is az Úr eszköze. Bárhol vagyok, az Úr Jézus tanítványa és eszköze vagyok.
Az Úr Jézus a példázatotokkal, így a mostanival is fontos dolgokat mond el nekünk (Mt 13,24-30). Határozottan leszögezi, hogy Isten jó magot vet a földjébe. Ő jót tesz, a rossz nem Tőle származik. Tud róla, de nem Ő akarja a rosszat. A föld az Övé, és Ő ebbe jó magot vet. Azt akarja, hogy a jó terjedjen és növekedjen. A teremtéskor is minden jó volt. Csak jó dolgok voltak a földön. Amit Isten a földre adott, az jó volt, és áldást jelentett. Semmi nem veszélyeztette az ember életét. Amit Ő ad, az nem jelent veszélyt, abban élet van és kiteljesedés.
A mag az ige, az Ő szava, és ez minőség. Szava által teremtett mindent, és ami létrejött, az minőség volt. Semmi selejt nem került a világ színpadára. Az is lényeges üzenet, hogy Isten a szava, az igéje által munkálkodik. Az ige az Ő vetőmagja, általa formálja a világ arculatát. Isten nem fegyverekkel, hadsereggel, nem kultúrával és tudománnyal, hanem igéje által viszi végbe az emberben a legnagyobb változást. Az igazi változás mindig az ige nyomán, és csak ott megy végbe, ahol szól az ige. A változáshoz vetni kell. Sok mindent elérhet az ember, de igazi változás csak akkor történik, ha vetjük az igét.
Az ige rámutat: van ellenség, ő rosszat akar és tesz. Igyekszik elrontani, amit Isten jónak teremtett. Ravaszul tevékenykedik, mert nem látszik meg azonnal, hogy a búza között ott a konkoly is. Amikor látszik, már nem lehet eltávolítani. Itt a világban a rossz, és sátánnak is megvannak az eszközei, akik által a gonoszt terjeszti a világban. A konkoly, ami rossz, ami tönkretesz, ami azt akarja, hogy elvesszünk, a gonosztól származik.
Azt is megláthatjuk, hogy nem a gonosz eltávolítása, hanem a jó mag elvetése a feladatunk. Isten nem a kiszaggatást, hanem az ige hirdetését bízta ránk. Vessük a magot, mert az ige képes megváltoztatni a közeget. Minél nagyobb a sötétség, annál több fényre van szükség. Konkoly mindenütt van, így együtt élünk vele, de ha az Úrhoz hűek maradunk, sok csodát élhetünk meg. Olyan csodát, ami Pál apostolban is végbement, ellenségből tanítvánnyá lett, az Úr munkája által.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése