Bűnösök Barátja

N

agyon jó látni, hogy az Úr oltalmazza Jákóbot. Szíve ugyan még távol van, most is menekül, de Isten az ígéretéhez híven cselekszik (1Móz 31,22-54). Jákób még nem tart ott, ahol tartania kellene, de az életváltozás felé halad. Minden eseményt erre használ fel az Úr. Megláttatja Isten, hogy az elmúlt húsz esztendő minden eredménye, és az, hogy még él, Isten ajándéka. Nem azért jutott el oda, ahol van, mert annyira kiváló, hanem az Ábrahámnak adott ígéretért. Isten az ígéret szerint cselekszik, vele van, megáldja és megoltalmazza őt. Jákóbot Isten indította el a hazavezető úton.

Lássuk meg mi, hogy az eredményeink, de maga az életünk is Isten kegyelmének ajándéka. Az Ő nagy kegyelme, hogy még nincs végünk, hogy élünk. Mindez azért, hogy megismerjük Őt. Ne gondoljuk, hogy kiválóbbak, igazabbak vagyunk másoknál. Azért tart még a kegyelmi idő, hogy teljes szívvel Őt imádjuk, és Neki szolgáljunk. Az éveket szolgálatra, lélekmentésre kapjuk.

Lábán haraggal van tele, bosszút akar állni, de Isten megoltalmazza az áldáshordozót. Jákób nem is tud róla, hogy az Úr előtte jár. Nem tudja, hogy Isten lép közbe. Az Úr mindig cselekszik, menti, oltalmazza gyermekeit. Előbb szeretett minket, még nem is tudtunk Róla, de Ő már odaadta értünk a Fiút. Mindezt azért, mert szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk.

Mindenkinek látnia kell, hogy Isten mindenek felett Úr. Ő nincs területekhez kötve, és bárhol be tud avatkozni. Lábánnak is látnia kell, hogy Jákób Isten oltalma alatt áll. Jákób Istene hatalmasabb az ő bálványainál. Aki Őhozzá tartozik, aki átadta az életét, az nem fél. Igaz, amit Dávid később megfogalmaz: Velem van az Úr, nem félek, ember mit mit árthat nekem. És ez akkor is igaz, ha még ezt Jákób nem tudja, és inkább a félelem munkálkodik benne. Azonban, aki már teljesen az Ő útján jár, az félelem nélkül haladhat előre. Mert valóban úgy van, ember mit árthat az övéinek. A testet megölhetik, mondta az Úr Jézus, de a lelket nem.

Isten menti meg Ráhelt is, hisz Jákób elhamarkodottan mondja, akinél megtalálja Lábán a házibálványt, az ne éljen. Hányszor elhamarkodottan hozunk ítéletet vagy mondunk ki dolgokat. Isten kegyelme, hogy megőriz a következményektől. Lábán haragjától is az Úr mentette meg Jákób családját. Az is látható, hogy még mindig nem szabadultak meg a bálványok hatalma alól. A hamis istenek, hiedelmek, bibliátlan szokások beleivódnak a szívbe. Ezért kell teljes mértékben az Úrhoz fordulni. Nem elég félszívvel keresni Őt, teljes szívünket Neki kell adni. Mert csak Ő tud megszabadítani a bálványimádástól. A mai bálványok még inkább hozzánk nőnek. Aki megismeri az Úr Jézust, és követi, annak az Úr ad oltalmat. Annak az Úr neve a biztonság.

Ki a boldog? Aki nem botránkozik meg az Úr Jézusban. Ki nem botránkozik meg? Az, aki az elképzeléseit, vágyait Őhozzá igazítja. János azért csalódott, mert ezt nem tette meg. Nem engedte el a Messiásról alkotott elképzeléseit, nem engedte, hogy Jézus úgy legyen Messiás, ahogy Ő akar. Engedem, hogy az Úr a saját terve és akarata szerint mentsen meg, és munkálkodjon? Engedjük, hogy a saját akaratához igazítson minket az Úr? Azért is imádkozunk, legyen meg a Te akaratod, de mindig engedjük, hogy megvalósuljon? Hányszor a saját akaratunkat akarjuk érvényre juttatni. Azonban nekünk az a jó, ha Isten akarata válik uralkodóvá. Mi az Ő akarata? Országának eljövetele, megvalósulása a földi életben. És ezt a megvalósítást a tanítványok által végzi.

Jézus beszél a tanítványoknak Jánosról. Elmondja, hogy teljes mértékben Isten akaratának szentelte magát. Egész életvitele hirdette az üzenetet. Nem magára koncentrált, nem a teste igényeit szolgálta ki, hanem a test vágyait is befogta az Úrnak való szolgálatba. Nem a kényelmes élet vezette, hanem az Úrért kész volt megtagadni önmagát. Mennyire mutat az életvitelem is az Úrra? Látható-e  a mindennapjainkban Isten üzenete? Kiről beszél az életünk?

Jánost prófétánál is nagyobbnak mondja az Úr Jézus. Kicsoda ő? Útkészítő. A Megváltó előtt készítette az utat. Az emberek figyelmét felhívta: eljött a Krisztus. Íme, az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűnét. Jézust Bárányként állította az emberek elé. Aki ezt a hírt hittel fogadta, az elindult Jézushoz. Te elindultál már? Jánost azért küldte Isten, hogy az embereket ne érje váratlanul a Fiú érkezése. Ne mondhassa senki, nem tudtam Róla. Isten gondoskodott hírnökről.

János azonban akármilyen nagy szolgálatot végzett is, ószövetségi ember volt. Nem követte Jézust, így, aki hisz az Úr Jézusban, mint Isten Fiában, testben megjelent Krisztusban, az nagyobb Jánosnál. Aki hirdeti az evangéliumot, az nagyobb Jánosnál. Hiszen a legnagyobb hír: van kegyelem, Jézus kifizette az adósságot, és vére eltörli a bűneinket. Mindez hit által lehet a miénk. Jézus életet hozott a földre. Legyőzte a gonoszt, és ebből a győzelemből élhetünk mi is, napról napra.

Az Úr rámutat: azért van fülünk, hogy meghalljuk vele Isten üzenetét. Majd megértsük, és aszerint cselekedjünk. János szólt, de nem hallották meg a szavát, és nem aszerint cselekedtek. De én meghallom-e, amit Isten nekem mond? Esetleg én is úgy vagyok, mint Jézus kortársai, soha nem azt csinálják, amit kellene? Nem az ige szerint cselekszünk. Jézus azért jött, hogy a bűnösök barátja legyen. De ez nem azt jelenti, hogy a bűnt pártolja, és élhetünk nyugodtan benne. A bűnösök barátja azt jelenti, hogy szereti a bűnös embert, és azért jött, hogy kimentsen a bűnből, és új életbe állítson. Az Úr Jézus keresi a bűnös, elveszett embert. Utánamegy és megszólítja, mint Mátét is a vámszedőasztal mellett. Csak ennyit mond: Kövess engem, de ebben benne van minden. Ez a szó kimozdítja őt, és Máté új emberré, Isten ajándékává lesz. Így keres minket is az Úr, életre akar kimozdítani a halálból. Mert amíg Nélküle élünk, a halálban vagyunk. Az Élet Ő! És Őt nem helyettesíthetjük semmivel. Ha Krisztus hiányzik, üres az életünk. Nem pótolja Őt a látvány, a sok cselekedet, de a szolgálat sem. Életet csak a Krisztusba vetett hit által nyerünk. Ne félj, ha bűnös vagy, Ő a Barátod, szeret és vár. Indulj el Felé, mert Nála megszabadulsz, Ő megtisztít, krisztusi emberré tesz.

 

 

CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

 

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

 

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

 

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

 

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

 

Isten áldásával.