Az Úr keres

J

ákób nem engedte el azonnal Benjámint, nem merte Istenre bízni őt (1Móz 43,1-34). Nem ismerte fel, hogy olyan próba ez, mint volt Ábrahám életében, amikor Izsákot kellett elengednie. Az Úr megpróbálja, mindent odaadunk-e Neki? Mindent el tudunk-e engedni, vagy van, amihez túlságosan ragaszkodunk és visszatartjuk? Jákób most csak magát látta, nem figyelt Istenre, és nem épített az ígéreteire. Mindig az igére álljunk, arra, amit kijelentett egy adott élethelyzetről, az övéiről, vagy amit személyesen kaptunk. Ha Jákób felidézi, hogy őt és családját Isten kiválasztotta, nagy néppé teszi, akkor nem fél elengedni Benjámint. Akkor hit által látni fogja, hogy Isten cselekszik értük. Hányszor elveszítjük ezt a világos látást, ezért elcsüggedünk, és nem merünk lépni. Isten azt akarja, hogy mindig tisztán lássuk akaratát, és bízzunk Benne.

Jákób valószínűleg arra gondolt, hamarosan elmúlik a krízishelyzet. Véget ér az éhezés időszaka, és újra beindul az élet. Minden a rendes kerékvágásba kerül. Simeont is szabadon engedik, és Benjámint se kell elengednie Egyiptomba. Azonban az éhség elhatalmasodott. Meg kell jegyeznünk, hogy Jákób nem tudott arról, amit Isten Józsefnek kijelentett. Előtte nem volt ismeretes a kétszer hét esztendő. Ezért úgy vélte, rövidesen véget ér ez az egész. De nem így történt, nem enyhült, hanem súlyosbodott a válság.

Azt is meg kell ebben látnunk, hogy a nyomorúság súlyosbodását is felhasználja érdekünkben az Úr. Ha nem mozdulunk, nem tesszük, amit Ő akar, súlyosbodik a helyzet. Amikor nem javul, hanem egyre romlik a megélhetés, Jákób dönt, és kész elengedni fiát. Isten meg akarja menteni Jákóbot az éhhaláltól, elküldte Józsefet, általa van tartalék élelem, de Jákóbnak kell elmenni Egyiptomba. Meg kell érteni, hogy most lehet menni. Ez az éhség ítélet is, amelynek a célja, hogy a többi nép is Istenhez forduljon. Ezek az élethelyzetek rádöbbentenek: a bálványaink nem segítenek. Sem a tudomány, sem a pénz nem képes megállítani, sem az éhséget, sem egy járvány elterjedését. Ilyenkor nyitottabbakká válnak az emberek Isten felé. Lesznek, akik Hozzá kiáltanak, és elismerik Őt Uruknak. Mindennel az a célja Istennek, hogy az ember megismerje Őt, meglássa iránta való szeretetét, és Hozzá térjen.

Amikor megérkeznek, ismét félnek, és ott szembesülnek azzal, amire már gondolniuk kellett volna, hogy Isten, az ő atyáik Istene, cselekedett. Ő gondoskodik róluk. Olyan embertől hallják ezt, akitől nem várják. Van, amikor Isten így billenti helyre gondolkodásunkat. Valaki hálát ad. Valaki Istenre mutat. Pánik helyett bízhatunk Megváltónkban. A történések nem véletlenül mennek végbe, hanem az Úr cselekszik népe érdekében. Meg tud tartani ott is, ahol nem gondolnánk, és képes gondoskodni rólunk.

Isten csodálatos, még Heródest is keresi (Mt 14,1-12). Ahogyan az apját is kereste az Úr, és adott neki jelzést a Megváltóról, úgy ő is értesül Jézusról. Eljut hozzá a hír, és neki már csak meg kell látni a lehetőséget. Jelzés is van ebben, rá kell döbbennie arra, hogy Isten ismeri őt, tudja, mit tett, de még ezt rendezheti. Még odaborulhat a Megváltó elé. Isten minket is keres, ad lehetőséget az életváltozásra. Megmutatja a hozzá vezető utat. Ez az út az Úr Jézus Krisztus.

Haródes lefejeztette Keresztelő Jánost, mert rámutatott, hogy Isten előtt nem áll meg a párkapcsolata. Amit ő jónak tart, amit a környezete is elfogad, azt Isten nem fogadja el. Arra az Úr azt üzeni, ne élj vele együtt. Bizony, ez kényes terület, erről nem hogy Heródes, de Jézus tanítványai sem szeretnek beszélni. A férfi és a nő kapcsolatát, a házasságot sokan a világ mai normáihoz igazítják. Ahogy Heródes, úgy ma is sokan együtt élnek, azonban azt látni kell, hogy Isten nem igazodik a világhoz. A próféta feje ma sincs biztonságban, ha erről a témáról beszél, ha ragaszkodik Isten akaratához.

Heródes úgy gondolkodott, el kell távolítani azt, aki Isten szavát közvetíti. Ha így tesz, akkor minden rendben lesz. Ha megsértődünk a lelkészre, és nem megyünk többet istentiszteletre, minden rendben. Azonban Isten látja a valóságot, Őt  nem lehet lerázni. Ha megölik Jánost, akkor nemhogy megoldódik a dolog, hanem még inkább romlik a helyzet. Mert a nem vállalt és rendezett bűn újabb bűnök felé sodor. A gonosz elhiteti, hogy a bűnt egy másik bűnnel lehet rendezni. Azonban csak egy rendezési mód van, a bűnbánat. Nincs más, mint Jézus érdeméért bocsánatot kérni, és aki ezt megteszi, kegyelemben részesül. A bűn eltöröltetik.

Annyira nincs rendben a dolog, hogy amikor Heródes hall Jézusról, eszébe jut János. Úgy véli, ő támadt fel, és talán egy bosszútól tart. Heródes nem látja meg Isten jelzését, azért hall Jézusról, mert Őáltala szabadulhat meg bűnei múltjától. Jézus gyógyítja a lelki sebeket is. Azonban ő nem megy Hozzá. Nem keresi fel Jézust.

Heródes a vágyai megélésért mindent odaad. Isten prófétáját is megöleti, csakhogy megszerezze, amire vágyik, elérje, amit akar. Hány ember adja oda Isten akaratát, igéjét, a Vele való kapcsolatot a test vágyainak kiélésért cserébe.

Amikor Heródes szembesül azzal, hogy János fejét kérik tőle, nem meri vállalni korábbi esküjének a megszegését. Mit fognak szólni a vendégei, a barátai. Azonban nem az a lényeges, hanem az, hogy mit szól Isten. Tudnia kell, hogy Isten előtt az élet érték, és inkább Istennek kell engedelmeskedni. Még volt lehetőség vállalni Isten akaratát, nagy bizonyságtétel is lett volna. De Heródes az embereknek akart megfelelni, a hatalom, a pénz erősebb volt, mint Isten utáni vágya.

Vállaljuk Isten akaratát mások előtt is. Merjünk változtatni, mondjuk ki, hogy korábban úgy láttuk, de most már tudjuk, hogy az a szándék nem helyes, Isten azt nem támogatja. Ha így teszünk, az bizonyságétellé vélik.

 

 

AZ ÚR VAN ITT

 

 

Az Úr van itt, a te Istened,

Ő vár rád, Ő vár rád!

Az Úr van itt, a te Istened,

Ő vár rád, Ő vár rád,

Hogy elmondja, mennyire szeret:

A legdrágábbat adta érted,

Az Ő Fiát, aki most is él,

Uralkodik mindörökké!

 

Isten áldásával