Jézus igája

J

ákób a Lábánnal való találkozás után tovább megy útján, de még mindig félelem van a szívében (1Móz 32,1-22). Fél az Ézsauval való találkozástól. Még mindig terheli a múlt. A le nem tett terhek, a meg nem bánt bűnök nyomasztják Jákób vállait. Úgy gondolta, ezek a terhek már nem léteznek, az idő eltörölte őket. De most szembe kell néznie velük, és önmagával. Azonban Isten elébe jön, szembejöttek vele Isten angyalai, és ez jelzés. Gyere bátran, itt vagyok, veled vagyok, amint mondtam. Bírod az ígéreteket, senki nem veheti ezt el tőled. Jó látni, hogy az Úr elénk jön, bátorít, erőt ad a továbbmenetelhez. Isten tábora ez, az Úr oltalma vele van, Isten segítségére hagyatkozva térhet haza. Isten Krisztusban jön felénk, ne félj, veled vagyok, és megmentelek. Ahogyan Jákób, mi is sok problémával, a gonosz különféle támadásaival nézünk szembe. Az ige üzeni: ne féljünk, az Úr oltalma bizonyos.

Isten angyalainak a megjelenése azt is üzeni: Velem jössz szembe, velem kell találkoznod, és ezt nem kerülheted el. Csak rajtam keresztül, az életed rendezése által mehetsz tovább Kánaán földjére. Nem segítenek a bálványok sem. Hiába hozta el Ráhel apja bálványait, a belső félelmet nem oldhatják fel. Csakis az élő Isten tud ezekből megszabadítani. Csakis az Úr Jézussal való áldott találkozás, a vér tisztító ereje által szabadulhatunk meg bűneink súlyától és félelmeinktől.

Azonban olyan nehezen értjük meg Isten szándékait, bűnös szívünk nem akar megalázkodni, nem akar bűnbánatot tartani. Nem akarja Jákób sem Isten útját járni. Saját elképzelése szerint tervezi meg az Ézsauval való találkozást. Követeket küld a bátyjához, de az üzenet nem tartalmaz bocsánatkérést. A válasz nem tűnik kedvezőnek. Nem jött be, amivel Rebeka küldte el a fiát, majd elfelejti Ézsau, ami történt. Hát nem felejtette el. Az ember régi természetében ott van a bosszúállás. Ézsau sem változott meg, mert ő sem találkozott Istennel, nem tette a kezébe az életét. Nagyon jól megmutatja Jákób és Ézsau története, hogyan is alakulnak a dolgok, ha nem borulunk Isten elé, és nem kérünk bocsánatot. Isten nélkül a harag és a gyűlölet él a szívünkben. A régi ember a bosszúra vár, és ezt az idő múlása sem szünteti meg. Egyetlen megoldás a kegyelem megtapasztalása.

Jákób még nem tart itt. Mindent kitalál, és annyira fél, hogy csak magát látja, a saját életét kívánja menteni. Odavan a bátorsága is. Nem mer élre állni, hanem elbújik, és a családját állítja az élre. Igaz, már eljut Jákób az imádkozásig, de ebben sincs bűnbánat. Jó, hogy tudja, hogy Istenhez lehet menekülni, félelme odaviszi, de még nem Őt keresi. Még csak megúszni akarja ezt az egészet. Kapaszkodik az ígéretbe, de nem akarja látni a maga részét. Még nem mondja ki, Uram, bocsáss meg, mert minden miattam van. Mi se igazán szoktuk látni saját bűneinket, felelősségünket. Pedig mi már olvassuk az igét, ismerjük Isten kegyelmét. Nem elég csak az Úrhoz menekülni, hivatkozni ígéreteire, bűnbánatra is szükség van.

Urunk rámutatott, hogy Ő, a bűnösök barátja, az életeket mentő Isten Fia sem kellett (Mt 11,20-30). Szomorú ez, mert az, Aki ment, Aki gyógyít, nem kell. Ha beletekintünk a történelembe, azt látjuk, nem kell a krisztusi út. Inkább az emberi megoldásokhoz ragaszkodunk, amelyek a legtöbbször gyűlöletre, bosszúra, erőszakra alapulnak. Mennyi nyomorúság fakadt abból, hogy nem az Úr Jézust követjük, és nem a szava szerint cselekszünk. Beszédünkkel keresztyénnek mondjuk magunkat, de tetteink még sem erről vallanak. Nem akarunk Jézus nyomában járni. Már a kortársainak is a szemére vetette, hogy nem tértek meg, pedig a tettei által meg kellett volna látni, hogy Ő a Krisztus, és az Ő követése az egyetlen helyes út. Sok csoda történt Jézus munkássága által, és még sem tértek meg. Tehát a csodák sem jelentenek semmit önmagukban. Ha nem személyes életünkre keressük a megoldást, ha nem Istent akarjuk megismerni, a csoda sem győz meg. A csodák célja, hogy Krisztushoz vigyenek. Azért történnek, hogy meglássuk: az Úr kegyelmére, bűnbocsánatára van szükségünk. A bűnbocsánatot pedig egy új, Neki engedelmeskedő, hitben növekvő életnek kell követnie.

Urunk arról beszél, hogy még Sodoma is megtért volna, meg a pogányként elkönyvelt Tírusz és Szidón is, ha ők is átélhetik az Úr Jézusnak azokat a tetteit, amelyeket kortársai megtapasztaltak. Az elmúlt évtizedekben mennyi lehetőséget kaptunk az Úrtól. Mennyi igét hallottunk, és hányszor tapasztaltuk kegyelmes tetteit, de megváltozott az életünk? Keressük Őt, és dicsőítjük nagy kegyelmét? Hangzatos nyilatkozatok vannak keresztyén népről, országról, de a mindennapok másról beszélnek. Nem tekintély számunkra a Biblia, az életünkben már csak nyomokban található Isten igéjének a jelenléte. Erkölcsi normáink sem Isten szavához igazodnak. Nagyon kevés ember vágyakozik Isten jelenlétébe, nem igazán szomjazzuk már Isten igéjének igazságát.

Azt mondjuk, Istenben hiszünk, de Istent csak az ismerheti meg, akinek a Fiú kijelenti Őt. Jézust kell megismernünk, mert Isten Benne válik megismerhetővé. Jézus nélkül nincs Élet, nincs üdvösség. Olyan jó, hogy még mindig hívogat magához az Úr. Személyesen hív. Nem mehetünk kollektíve Hozzá. Mindenkinek magának kell a hívást meghallani és elindulni. Hogyan jöhetek? Amint vagyok. Bűneimmel, terheimmel együtt. Azért hív, hogy a világba belefáradt életünket tegyük a kezébe. A nagyon vágyott megnyugvást és békességet Ő adja meg. Terheinket tegyük le a kereszt tövébe. Ne cipeljük tovább, mert Ő azért jött, hogy azokat magára vegye. De nekünk kell letenni őket, és a helyükre az igáját vehetjük fel. Mi ez az iga? A Jézus szerinti életforma. Nem arról van szó, hogy Jézus leveszi rólunk a gondok terheit, azért, hogy azután úgy élhessünk, ahogyan akarunk. Azért szabadít fel, hogy Isten akarata szerint éljünk, a Szentlélek által.

 

 

Amint vagyok, sok bűn alatt

 

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

 

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

 

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

 

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

 

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

 

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

 

 

Isten áldásával.