Azt mondom nektek

J

ákóbot Isten vezeti, megmutatja a helyet, ahol letelepedhet (1Móz 35,1-29). Jó látni az Úr vezetését, és azt, hogy Jákób már figyel rá. Eddigi élete alatt megtanulta a leckét, a legjobb Istenre hallgatni. Mi megtanultuk-e? Gyakran kérdezgetjük, miért vannak próbák az életünkben, a válasz: mert nem tanultuk meg a leckét. Halljuk ugyan Isten akaratát, de nem cselekszünk aszerint. Valahogy a sok igehallgatás nyomán sem tanuljuk meg, hogy Istenre érdemes hallgatni.

Bételben kell oltárt készítenie, ez a hely emlékezteti Isten megjelenésére, ígéretére. Az oltár kifejezi Isten kegyelmét és Jákób háláját. Emlékeztet az oltár: azért tart itt a pátriárka, mert Isten könyörült rajta, és vele ment. Vagyis az élete alakulását nem magának, hanem egyedül Istennek köszönheti. Jákób emberi természet alapján cselekedett, és mindent elrontott általa. Azért lehet Bételben, mert az Úr könyörült rajta.

Jákób felismeri, hogy bálványok vannak háza népe között. A bálványokat pedig el kell távolítani. Most jutott el erre a felismerésre Jákób, nem lehet Isten mellett más Isten. Mindent ki kell takarítani az életünkből. Nem lehet kétfelé sántikálni, és nincs is rá szükség. Az idegen istenek nem istenek, az ördög megtévesztésének eszközei. Egyedül az élő Isten tud cselekedni, és Ő az, Aki az embernek jót akar. Ördög kihasználja az ember félelmét és bizonytalanságát, ezért hamis hitet kínál neki. Mert az ördögnek nem számít, ha az emberek vallásosak és hisznek, csak ne az élő Istenben, mindenek Teremtőjében és az Ő Fiában, Jézusban higgyenek. Minden hit veszélytelen az ördögre nézve, egyedül csak a Krisztusba vetett hit jelent veszélyt a gonoszra. Miért? Mert Jézus a kereszten legyőzte őt, és ha ezt tudjuk, akkor mi is győztes életet élhetünk. Aki tudja, hogy Jézus a győztes, az Vele kijön a rabságból, és a gonosz ellen harcol.

Vessétek el az idegen isteneket, tisztítsátok meg magatokat - és azután keljünk fel, és menjünk oltárt építeni. Csak azután, amikor minden bálványt, minden idegen istent elvetettek maguktól. Tisztátalan szívvel és kézzel nem lehet oltárt építeni. Az idegen istenekről készült bármilyen ábrázolás nem lehet dísz. Ki kell dobni. Elcsendesedve nézzük meg, vannak-e bálványok a szívünkben, az életünkben? Van-e valami, amit el kellene távolítanom, de nem tudom megtenni? Akkor ahhoz még rögzül a szívem, de az Úr meg tudja tenni, Ő meg tud tisztítani.

Isten megerősíti, hogy már nem Jákób, hanem Izráel Izsák fia. Többé ne nevezzenek Jákóbnak, ne, mert már nem Izráel vagy. Megváltoztál, más lettél. Isten munkája ez, és vállald. Ne neveztesd magad Jákóbnak, mond meg, megváltozott a neved, Isten harcosa vagy immár. Ne szégyelld a megváltozott életet, hanem vállald! Vállaljuk az új életünket, tegyünk róla bizonyságot. Merjük elmondani, hogy Isten cselekedett bennünk. És ha ezt elmondjuk, cselekedni fog általunk.

Jó arra figyelni, amit az Úr Jézus mond nekünk, mert az eligazít (Mt 12,31-37). Szava valóban lámpás, és akkor is világít és utat mutat, amikor nagy sötétség vesz körül. Ez a lápás a következő kijelentés: „Azt mondom azért nektek!” Tehát mindig arra figyeljünk, amit Ő mond. Ez eligazít, erőt és bátorságot ad. Azt mondom nektek, hogy minden  bűn megbocsáttatik. Milyen jó, ha ez mindig előttünk van, mert az ördög megtéveszt, és azt üzeni, a te bűneidre nincs bocsánat. Amit tettél, azt nem lehet megbocsátani. Gyakran csavar ezen egyet a gonosz, és úgy tárja elénk, amit a másik elkövetett ellened, azt nem lehet megbocsátani. Az Úr pedig így szól: minden bűn megbocsáttatik. Nincs olyan bűn, amire ne lenne az Úrnál bocsánat. Egy dolog kell hozzá, a bűnbánat. Az Ő vére minden bűnre megoldás, rajta nem fog ki semmi. Mindentől megtisztít. A bűnbocsánat akadálya csak én lehetek. Akkor, ha nem látom, hogy bűnös vagyok, vagy azt mondom magamnak, Isten megbocsát ugyan, de ezt már nem. Van, amikor az akadály, hogy mi nem akarunk a másiknak és magunknak sem megbocsátani. Tegyük ezt le, és engedjük, hogy az Úr szava legyen ezekben a helyzetekben is az iránytű. Engedjünk az igének, és cselekedjünk úgy, amint mondja.

Az Úr elmondja, hogy mégiscsak van egy bűn, ami nem bocsáttatik meg, mégpedig a Szentlélek káromlása. Nem ellentmondás ez az előzőekkel szemben? Nem! Miért? Mert a Szentlélek elleni káromlás azt jelenti, hogy elutasítom Jézust. Tudatosan nemet mondok Rá, mint Megváltómra. És mivel Jézus Krisztus érdeméért van a kegyelem, bűneink bocsánata, ebből következik, hogy ha elutasítjuk Őt, elutasítjuk a megbocsátást is. Jézus nélkül nincs bűnbocsánat. Ő fizette ki az adósságom, Ő rendezte el a kereszten. Így, ha Őreá nemet mondok, mint a farizeusok is tették, Isten kegyelmét, a bűn elengedését taszítom el magamtól. Aki a kegyelmi határozatot elutasítja, azon nem lehet segíteni. Isten segítsége a Jézusban küldött kegyelem.

Gyakran mondogatjuk, nem lehet tudni, ki az Úr gyermeke, és ki nem. Nem ítélhetjük azt meg. Az Úr ellenben rámutat: minden ítélkezés nélkül látható az. Miről? A gyümölcsről. Arról, ahogyan élünk. Ha jóvá lett a fa, jó gyümölcsöt fog teremni. Aki átadta az életét őszintén az Úr Jézusnak, és eltemette a bűnt és a régi életét, mint Jákób a bálványokat, az meg fog látszani. Annak az élete már az igéhez fog igazodni. Akinek az élete ugyanazt termi, mint a világ, az még nem az Övé. Jézus határozottan mondja: gyümölcséről lehet megismerni a fát. Ebből azt is megtudhatom, hogy a saját életemet is a gyümölcséről ismerhetem meg. Ha az ige világossága alá helyezem, kitűnik, milyen a gyümölcs.

Mindezt alátámasztja a beszédünk és az egész életünk. Mert arról beszélünk, ami bennünk van. Akiben az Úr él, az Róla fog beszélni. Annak az embernek biblikus tartalom jön ki a szívéből. Megvizsgálhatjuk, miről szoktunk beszélni. Milyen tartalom jön elő belőlünk? Mert ami betölt, az jelenik meg a beszédünkben. A beszédünk elárulja, kihez tartozunk, ki a fontos nekünk.

 

 

 

Aki értem megnyíltál

 

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a

bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

 

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna köny-

nyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

 

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván,

bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

 

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem

mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

 

 

Isten áldásával.