Távol vagy közel van a szívem?

J

ákób elhatározta, hogy Egyiptomba megy, elhatározását tett követte, és elindult (1Móz 46,1-34). Nem volt már fiatal, de megértette, hogy ha látni akarja Józsefet, és ha az áldást is tovább akarják vinni, most Egyiptomba kell menni. Nem volt ez könnyű döntés, hiszen Ábrahám is lement Egyiptomba egy éhínség alkalmával, és az nem bizonyult Isten akaratának. Jákób látja, nincs más, menni kell, de azért szeretne bizonyosságot. Szeretné biztosra tudni, hogy nem csak a fia utáni vágy viszi előre, hanem valóban ez Isten akarata.

Elindul, de megáll Beérsebában, az oltárnál, és áldozatokat mutat be. Jákób most már nem kapkod, hanem meggyőződik Isten akarata felől, tudni akarja, hogy helyesen cselekszik-e, amikor Egyiptomba költözik. Tanuljuk meg ezt a bizonyosságra való törekvést Jákóbtól. Ne elégedjünk meg a körülmények támogatásával, hanem keressük az Úr akaratát. Jákób az oltárnál keresi, mi pedig odamehetünk az igéhez, és kérhetjük a megerősítést. Csak akkor menjünk tovább, ha bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten akarata, amit tenni szándékozunk.

Isten szól éjjeli látomásban Jókóbhoz, aki hallja az Urat, és rendelkezésére áll. Itt vagyok, felelte. Ez is útmutatás, amikor Isten szól, nem mondhatunk mást: Itt vagyok. Isten szava parancs, olyan, mint amikor a parancsnok szól, és a katona válaszolja, jelen. Itt vagyok, és várom a parancsot. Így állok az Úr elé? Várom a parancsát, és azt kész vagyok megcselekedni?

Isten megerősíti, hogy Ő akarja, hogy Egyiptomba menjen Jákób. Ne félj lemenni Egyiptomba, és Istennek ez a bátorítása jelzi: Jákób félt. Volt benne félelem, de ezt odavitte Isten elé. Amikor nem vagyunk bizonyosak abban, hogy meg kell-e tennünk, amit tervezünk, vagy amit az élet lehetőségként elénk hoz, vigyük az Úr elé. Isten válaszolt Jákóbnak, és válaszol nekünk is. A keresőnek ígéri, hogy találni fog. Aki az Ő akaratát keresi, meg is találja azt.

Isten azt üzeni, hogy Ő is lemegy Jákóbbal Egyiptomba, és ez az ígéret magabiztossá teszi. Isten jelenléte elveszi félelmét. Arra is ígéretet kap, hogy majd vissza is hozza utódait az Úr. Egyiptomban sem hagyja őket magukra.

Annyira nem hagyja népét magára, hogy előttük jár, és elkészíti a legjobb helyet a számukra. Isten teljes mértékben gondoskodik övéiről. Nemcsak megmenti, hanem a legjobb földre telepíti le őket. Olyan földre viszi őket az Úr, ahol nyugodtan élhetnek. Mivel juhpásztorok, az egyiptomiak távol tartják magukat tőlük. Ez segíti őket a megerősödésben. Mire eljön a nehéz időszak, már erős és nagy nép lesznek. Az Úr mindig csodálatosan munkálkodik. Mi nem mindig látjuk a történések lényegét, de ha figyelünk rá, és bízunk Benne, akkor jól alakul az életünk. Jákób Isten szavára figyelt, azt tette, amit az Úr mondott neki, és ezt nem bánta. A legjobb döntés Istenre hallgatni, akkor is, ha még nem értem, miért kell azt tenni, amit kijelentett nekem.

Az előző szakaszban láttuk, hogy Jézus tanítványai leborultak Előtte, és megvallották: Bizony, Isten Fia vagy (15,1-9)! Ezt megelőzte az Úr Jézus hatalmas cselekedete, megmentette a süllyedő Pétert, majd beszállt a hajóba, és elállt a szél. Mindezt átélve meggyőződött a tizenkettő arról, hogy Jézus valóban Isten Fia. Ezt nem megtanulták, hanem megtapasztalták. Így azután, amit mondtak, az személyes bizonyságtétel volt.

A tenger lecsendesedése sok embert megszólított, sokaknak Jézusról beszélt.  Rámutatott, hogy Jézus Úr a hullámok és viharok felett. Amikor ezt emberek megértették, arra jutottak, hogy találkozniuk kell Jézussal, mert akkor Ő Úr betegségeik, nyomorúságaik felett is. Ők nem csupán látványosságot akartak látni, hanem gyógyulni akartak Általa. Így jöhetünk mi is, gyógyulni és szabadulni vágyással. Azért hirdettetik az evangélium, hogy általa találkozzunk Jézussal. Jöjjünk Hozzá minden nyomorúságunkkal, mert Ő meg tudja tenni azt, amivel mi nem boldogulunk. Akik megérintették Őt, mindnyájan meggyógyultak, és ez a gyógyulás bizonyságtétel volt. Ez Jézusról beszélt, és aki meggyógyult, annak ki kellett mondani, hogy Ő a Megváltó. Nem tudjuk, hogy mindenki kimondta-e ezt, és elkezdte-e követni Őt, vagy megelégedett a gyógyulással. Bizony, gyakran csak a testi problémáktól akarunk szabadulni, és nem akarjuk Őt. Ő azonban egész életünk Ura akar lenni. Nemcsak a testünket, egész lényünket meggyógyítja a bűntől, egy új életre.

Sok mindenkit megszólít az Úr Jézus élete. Rengeteg emberben reménység támad, és keresi Őt. De kik keresik? A betegek, bűnösök, azok, akinek problémáik vannak. Úgy látják, segítségre van szükségük. Jönnek írástudók és farizeusok is, de ők nem úgy érkeznek, mint akik segítséget várnak. Nem Isten Fiát keresik, ők számon kérni jönnek Jézust. Miért nem alkalmazkodik az ő törvényeikhez, előírásaikhoz? Milyen szívvel jövök az Úrhoz? Valóban Őt keresem? Őreá szomjazik a szívem? Vagy esetleg én is csak a szabályokat igyekszem betartani, és másoktól számon kérni? Jézus élő kapcsolatot akar.

Urunk rámutat arra, hogy az emberi hagyományok miatt Isten parancsát szegik meg. Saját hagyományaik fontosabbak lettek Isten akaratánál. Hogyan állunk ezzel mi? Nem jellemző ránk is, hogy saját hagyományaink betartására törekszünk, és ha valaki nem tesz eleget ezeknek, azt megjegyezzük? Úgy gondoljuk, ha a hagyományok be vannak tartva, minden rendben van. Elég, ha megkereszteljük a gyermekeket, esetleg konfirmáltatjuk őket, templomban kötünk házasságot, de élő kapcsolatra már nem törekszünk Istennel.

Urunk rámutat: nem elég, Istennek nem elég, ha csak a szánkkal tiszteljük, vagyis elmondjuk, hagyományainkat megtartjuk. Isten a szívünket akarja. Azt szeretné, ha a szívünk kerülne Hozzá közel. Szívünkkel Hozzá tartozni azt jelenti, hogy most már fontos nekem Isten törvénye. Arra törekszem, hogy akarata szerint éljek. Nem az a hangsúlyos, mit várnak el az emberek tőlem, hanem arra figyelek, mit mond Isten. 

Kezdjük el szívünkkel tisztelni az Urat, vagyis teljes szívünkből keressük Őt. Ha megtaláltuk és megismertük az Ő kegyelmét, szeretni is fogjuk. A szívünkkel való tisztelet az Iránta való szeretetet jelenti. Úgy szeretem, ahogyan a nagy parancsolatban megfogalmazza: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mt 22,37-39)?

 

 

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

 

1.  

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.  

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.  

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

 

 

Isten áldásával.