Ő mindenre elég

J

ákób, mielőtt távozik ebből a világból, magához hívatja a fiait, és elbúcsúzik tőlük (1Móz 49,1-33). Ez a búcsúzás azonban más, mint amit általában látunk. Nem könnyek között búcsúznak, itt nincs reménytelenség. Jákób tudja, honnan jött és hová tart. A búcsú áldásosztást jelent. Úgy megy el a világból, hogy áldást ad fiainak. Áldást hagy hátra. Mindegyik fiát megáldja, mindegyiknek ad abból, amit maga is kapott. Ez az áldás Istentől van, és kijelenti, hogy a jövőben is lesz terve velük az Úrnak.  Isten munkája nem csak addig tart, amíg Jákób közöttük van. Elhívásuk egy életre szól. Az áldásban benne foglaltatik, ahogyan majd alakul az életük. Istennek terve van velük, az Ő népe ők, és Róla fognak bizonyságot tenni. Arra hívattak el, hogy áldást örököljenek, és ezt majd belevigyék a világba. Jákób fiai transzparensek lesznek, Istenről beszél majd az életük. Aki figyeli majd őket, meglátja Isten hatalmas tetteit. Az egyház, a hívők serege is Istent láttatja, aki találkozik ezzel a néppel, az Úr munkájával szembesül. Azért vagyunk a világban, hogy mindenki számára látható legyen Isten jelenléte. Mindenki jelzést kapjon az élő Istenről. De vajon látják-e Őt általunk, és magasztalják-e az Ő nevét?

Születési sorrendben áldja meg őket Jákób, de az áldáshordozó sorrend más lesz. Júda kerül az első helyre, őt választja az Úr, mert akik elsők voltak, nem maradhatnak ott. Az elsőkből lesznek az utolsók és az utolsókból az elsők, mondja majd az Úr Jézus Krisztus. Mivel Rúben vétkezett, és nem tartott igazi bűnbánatot, nem lehet az első. Csak az viheti az áldást, akinek az élete Isten kegyelme által megváltozik. Rúben az erő és a tehetség zsengéje, azonban ezeket nem helyezte az Úr kezébe. Az erő és a tehetség is rossz irányba fordulhat, ha nem az Úr alakítja őket. Hány tehetséges élet hullott már a porba, mert Isten kimaradt az életéből. A tehetség sem elég önmagában, minden Istennel való kapcsolatunkon keresztül kerülhet a helyére. A tehetség is Isten országában bontakozik ki jól.

Júda kapja a vezéri pálcát, ő kerül az első helyre. Belőle születik a Megváltó, aki Júda oroszlánja lesz majd. Ez az oroszlán a bűn ellen harcol. Ettől nem kell félnünk, mert nem ellenünkre tör, hanem az érdekünkben cselekszik. Júda oroszlánja legyőzi a kereszten a bűnt, és aki bűnbánattal érkezik, azt felszabadítja egy új és győztes életre. Jézus Krisztussal győztes életet élhetünk. Úgy állhatunk a dolgoknak, hogy van győzelem. Nem kell megijednünk a gonosz semmiféle formájától, mert hit által tapodhatunk az ellenség minden erején. A hit azt jelenti, hogy nem magamra, hanem Istenre építek. Ezt pedig a legnehezebb helyzetekben is az igébe való kapaszkodással viszem végbe. Arra állok, amit Isten kijelentett, amit magam is már megtapasztaltam. Tudom, kicsoda Ő, és a próbákban sem felejtem el. Láttam, amint az Úr lecsendesítette a vihart, megszabadította a gadarait, és a hit azt mondja, bízzak, mert Ő ma is ugyanaz. Ma is meg tudja mindezeket tenni. Fenyegethet a világ, a bűn, a betegség, Jézus ma is hatalmasabb náluk.

Szabadításodra várok, Uram! Ez a mindennapi imánk, Őreá kell, hogy várjunk, mert Ő a Szabadító. Ezzel az ige utat mutat, nem én akarok mindent azonnal elrendezni, hanem várok az Úrra. Megvárom, amíg megmutatja az utat, megnyitja az eddig zárt ajtókat. Pál apostol életében is láthatjuk, amint keresi az Úr által nyitott kaput. Figyel, és csak akkor indul, amikor bizonyos, hogy Isten nyitotta meg az ajtót.

Az Úr Jézus ismét egy hegyre megy fel, keresi az Atyával való közösséget (Mt 15,29-39). Csendben hangolódik Istenre. De benne van az is, hogy próba elé állítja az embereket. Aki igazán vágyakozik Vele lenni, annak fel kell mennie a hegyre. És ez nem könnyű. Ki az, aki vállalja a hegymászást is? Mit vállalok azért, hogy Jézussal legyek? Le tudok-e mondani kényelemről, megszokott dolgokról, csak azért, hogy halljam Őt? Jézus leül, és várja, hogy odamenjenek Hozzá. Nem mindig Ő jön utánunk, van, amikor vár ránk. Ne várjon hiába, tegyünk félre mindent, és keressük Őt.

Nagy sokaság érkezik Hozzá, de nem egyedül jönnek. Ezek nem nézők, nem csodát várnak, hanem olyan emberek, akik Isten Fiával akarnak találkozni. Jönnek, és hozzák betegségeiket, hozzák a betegeiket. Jönnek, mert hiszik, hogy Jézusnak van hatalma minden probléma fölött. Úgy jönnek, hogy várnak is valamit. Várják, hogy Jézus által megváltozzon az életük. Betegséggel, bűnnel, különféle terhekkel jönnek, de ezek nélkül akarnak majd visszamenni. Mi mit várunk Jézustól? Várjuk-e, hogy történjen bennünk és velünk valami egy-egy istentisztelet alkalmával? Megszoktuk már, hogy jelen vagyunk, csak hallgatunk, de nem várunk. A legtöbben úgy mennek ki az istentisztelet helyéről, hogy nem történt semmi. A világ nem látja, hogy változás állt be. Gyakran nem lehet észrevenni, hogy keresztyének, Jézus tanítványai is vannak a világban.

A betegeiket Jézus lába elé helyezték, vigyük mi is az Úr elé betegeinket, és mindazokat, akik még a bűn igájában vannak. Azért tették le az Úr lábai elé, mert hitték, hogy meg fogja őket gyógyítani, szabadítani. Hozzuk hittel, imádságban mindazokat, akik még nem az Övéi, akik még nem ismerik Isten kegyelmét. Ne egyedül jöjjünk, hozzunk mást, ha másképp nem tudjuk, imádság által. 

Ezek az emberek napokig Jézussal voltak. Nem csupán néhány percet szántak Rá. Nem siettek a munkájukhoz, a tévéhez, internethez, mert Jézussal lenni a legjobb. Jézus mellett a helyén van az életünk. Jézusban Isten országának áldását tapasztaljuk.

Vannak helyzetek amik ismétlődnek, de a tanítványok nem növekednek. Mintha mi is gyakran így lennénk. Ugyanolyan tehetetlenek és tanácstalanok vagyunk, mintha nem éltünk volna már át hasonlót. A tanítványok úgy tesznek, mintha nem látták volna az ötezer ember megvendégelését. Úgy tűnik, nem tartották az ismétlést lehetségesnek. Ismét emberi síkon gondolkodnak, és nem jut eszükbe az Úr. Már hozni kellett volna azt, ami van, és mondani, Urunk, ennyi van, de Rád bízzuk, mert hisszük, hogy a kezedben megszaporodik. De nem ezt látjuk.

Meg kell tanulnunk, hogy a csoda maga Jézus. És ha Ő jelen van, akkor nem élhetünk és cselekedhetünk úgy, mint a világ. Nem dönthetünk úgy, mintha magunkban lennénk. Soha ne feledjük, hogy a tanítványokkal mindig jelen van az Úr. És ha Ő jelen van, akkor nincs kudarc, nincs éhezés, nincs vereség. Nélküle csak kudarc és vereség van, mert Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. De Ő mindent megtehet, Ő mindenre elég.

 

 

Szenvedésben engedelmes

 

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

 

 

Isten áldásával.