Ne féljetek!

J

ózsef születése után Jákób eszmél, rádöbben: nem itt a helye, és haza akar menni az ígéret földjére (1Móz 30,25-43). Az Istentől kapott ország vonzza őt. Egy darabig elvagyunk a világban, úgy tűnik, minden rendben van, beilleszkedtünk, megtaláltuk a számításunkat, de egy idő után kiderül, hogy valami hiányzik. A világ nem tudta betölteni az űrt, és nem képes elnyomni az Isten utáni vágyat. Ott van bennünk, és jelez. Csak mi hagyhatjuk figyelmen kívül, de mindig jelezni fog. Isten országa vonzza szívünket. Rádöbbenünk, hogy nem a világban, a bűnben a helyünk, és hogy nem jó Isten nélkül.

Jákób nemcsak tapasztalja az ország vonzását, hanem kifejezi, hogy haza akar menni. Elmondja ezt Lábánnak, és kéri, hogy bocsássa el. Nem elég meglátni, hogy Isten országába Krisztus kegyelme vonz, el is kell vágyódni a régiből, el kell indulni haza. Jákób haza vágyódik. Hová vágyódom? Isten országa vonz, Krisztust keresem, vagy még mindig a világban járok? Még mindig az a fontos, vagy már az Úr után vágyakozom?

Lábán sejti, hogy Jákóbon Isten áldása van, és érte lett áldott ő is. Azonban nem kezdi el keresni Jákób Istenét. Őt csak az anyagi áldás érdekli. Sokan csak Isten áldását akarják, de nem magát az Urat. Csak Tőle valamit, elsősorban anyagi áldást várnak az emberek. Talán még azt is, hogy tegye rendbe dolgaikat, hozza ki őket a válságból, de Ő maga, áldott kegyelme nem kell. Pedig Istenre van szükségünk, a Vele való élő kapcsolatra. Arra, hogy odacsatlakozzunk Urunk mellé, és ne magunkban járjuk az élet útját.

Jákób is bizonyságot tesz arról, hogy Isten Lábánt az ő lába nyomán áldotta meg. Ezzel a mi Urunkra, az Úr Jézusra mutat rá. Övéi előtt jár az Úr, mi pedig az Ő lábnyomát követhetjük. Minden áldás ezekből a lábnyomokból fakad. Jézust követve juthatunk életre. Ne térjünk el tőlük. Ne a nehézségi szintre tekintsünk, mert nehéz, persze, hogy az, hisz keskeny út ez, és kevesen járnak rajta. De az a lényeg, hogy Ő megy előttünk. Soha ne másokra figyeljünk, jönnek-e velünk. Ne azt nézzük, hányan vándorolnak ezen az úton. Mert mindez nem lényeges. Azonban a számok gyakran megtévesztenek, mi szeretjük, ha vannak számok. Szeretjük, ha az igét hallgató gyülekezet minél nagyobb létszámú. Azonban a tartalom a lényeg. Az, hogy az Úr nyomában haladjunk. Jézus nem vezet statisztikát, nem ad évi jelentést az evangelizációk, az istentiszteletek létszámáról, hanem azt figyeli, hányan járnak a lábnyomán. Az Úr Jézus számára az a fontos, hogy Őt keressük. Aki követi, az legyen kapcsolatban Vele. Figyeljünk Rá, hallgassunk a hangjára, és vállaljuk Őt akkor is, ha a nyomok szenvedésen mennek keresztül.

Jákób azonban nem még mindig nem bízik teljesen az Úrban. Nem Tőle várja az áldást, a gondoskodást, hanem magáért akar tenni. Még mindig ő szerez magának. Tehát a hosszú idegenben való tartózkodás sem változtatta meg. A levegőváltozás, a körülményváltás önmagában nem hoz az emberben változást. Jákób nem lett más ember, a lényeg, az alapbeállítás megmaradt. Még mindig ő szerzi meg, amit kinézett. Még mindig nem keresi az Urat, és nem Tőle kéri el azt, amire szüksége van. Isten a velünkszületett alapbeállítást, alaptermészetünket akarja igéje és Szentlelke által megváltoztatni. Ezért mondja az Úr, hogy szükség nekünk újonnan születni, mert enélkül nem láthatjuk meg Isten országát. A régi természet nem lehet Isten országának részese. Sokan gondolják, hogy a régi ember is bemehet Isten országába. Elég formailag beletartozni a gyülekezetbe, a többi nem számít. Azonban Pál elmondja, hogy akik a test cselekedeteit követik, azok nem öröklik Isten országát. Bizony, ezek kemény szavak, és oda kell állnunk az Úr elé, kérni, hogy adjon új életet. Végezze el, hogy a Lélek éljen bennünk, és teremje meg a gyümölcsét. Ha ez nem történik meg, a legnagyobb csalódás ér minket. Kimaradunk Isten országából. Pedig Urunk beszélt arról, hogy lesznek, akik kimaradnak, pedig azt gondolták, bent vannak. Most keressük Őt, igyekezzünk megismerni Őt, és szolgálni. Urunk nagy hangsúlyt fektet a tanítványok életére.

Tovább tanítja az Úr Jézus az övéit, rámutat: nem mindenütt fogadják őket örömmel (Mt 10,29-42). Lesznek, akik meg akarják ölni őket, ha hűségesek lesznek Őhozzá. És ha megvallják, hogy Ő a Krisztus, sokszor gyűlölettel fognak erre válaszolni. Miért? Mert az emberek saját Krisztust, azaz megmentőt akarnak. Olyan Krisztus kell nekik, aki azt teszi, amit ők akarnak, aki teljesíti kéréseiket. Pont úgy, mint amikor az Úr Jézus eljött a világba, földi királyt vártak. Ha arról teszünk bizonyságot, hogy nem kell várni a Megmentőt, mert már eljött, és a názáreti Jézus az, sokan ellenségesen fogadják majd. De Urunk felkészít, és elmondja, ne féljünk tőlük, csak a testet ölhetik meg, de a lelket, az életet nem. Azonban ez nehéz dió, mert pontosan a testünket tartjuk mindennél többre. Úgy óvjuk, védjük, mintha a test lenne az élet. Pedig a test csak egy törékeny cserépedény, ami hordozza az életet.

Ne féljetek, mondja az Úr, mert Istennek, az Atyának a tanítványok élete drága, és számon tartja őket. Jó olvasni ezt a felszólítást, ne félj - mert mindig félünk. Azonban az Úr azért mondja, hogy szűnjünk meg félni. Ne a félelmeinkre, hanem az Úr Jézusra nézzünk. Lássuk Őt mindenekfelett valónak, ismerjük fel, hogy valóban a kezében van az életünk. És ha ott van, akkor nincs miért félnünk.

Egy dologra kell figyelnünk, hogy mindig vállaljuk Őt. Ne tartsunk semmit fontosabbnak Nála. Van, amikor döntés elé kerülünk, ne engedjük, hogy bármi is befolyásoljon, és elszakítson Tőle. Még a családi kapcsolatainknak se engedjük, hogy Jézus elé kerüljenek. Mert megtartani, életet adni csak Ő tud. Hányan maradnak el az Úr mellől gyermekeik, unokáik vagy a férjük, feleségük miatt. Isten azonban nem azért adja a családi kapcsolatokat, hogy ezek Tőle elválasszanak, hanem azért, hogy Őhozzá segítsenek ezek is.

 

 

 

Emeljük Jézushoz szemünk

 

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

 

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

 

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

 

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

 

 

Isten áldásával.