Nyitva az ajtó

M

egtörtént a nagy találkozás, az Úr megkereste Jákóbot, és legyőzte régi természetét (1Móz 33,1-34,31). És, hogy mindez valóban így történt, és hogy Jákóbban változás ment végbe, azt a mostani események alátámasztják. Mert az Úrral történt minden igazi találkozás megtérést, változást hoz. Ahol nincs szemmel látható változás, ott még igazán nem ment végbe Isten munkája. Az Úr munkája nyomán végbement új teremtés meglátszik. Amikor Isten munkába vesz, olyan az, mint amikor a földbe elvetik a magot, az is meglátszik. Eljön az idő, amikor az új növény megmutatkozik, mindenki láthatja, hogy volt vetés. Előbb alig-alig látható a sarj, de egyre növekszik, és így egyre jobban egyértelművé válik, hogy itt megindult az új élet.

Ezt figyelhetjük meg Jákób életében. Apró jelek mutatják, hogy más ember lett belőle. Másképp látja már a dolgokat, és másképpen oldja meg a problémákat. Eddig ő volt a sor végén, mindenkit előre küldött, mert féltette az életét. Most már bátran az élre áll. Nincs már benne félelem, de miért is lenne. Találkozott az élő Istennel, megtapasztalta Őt, és tudja, hogy ennek az Istennek a kezében van az élete.

Most már meghajol Jákób, mégpedig hétszer. Ez a teljes bűnbánat kifejeződése. Már nem magas lóról közelíti meg Ézsaút, hanem alázattal, bűnbánattal. Nem úgy megy, mintha ő lenne az áldozat, és neki semmi köze sem lenne a kialakult helyzethez. Elismeri, hogy vétkezett a testvére ellen.

Azt is meg kell látnunk, hogy Isten Ézsaúban is munkálkodott, kimondja: Van nekem elég. Elismeri, hogy Isten megáldotta őt. Nem szenved hiányt, annak ellenére sem, így nincs követelése Jákóbbal szemben. Ezért nem akarja elfogadni az ajándékot. Jó, amikor ki tudjuk mondani, van nekem elég. Megelégszem vele, és nem kell a másiké. Nem kell több, mert ez is bőven elég. Meg kell vallanunk: elég ritka az ilyen megelégedés.

A folytatásban az is világossá válik, hogy Jákób ugyan új emberré lett, de a gyermekei még nem. Nekik maguknak is meg kell vívni a nagy tusát. Amíg ez nem történik meg, addig régi természetük uralkodik bennük. Ezt látjuk a sikemiekkel szemben elkövetett gonosz tettükben. Nagyon megrendítő történet, mert saját életünkben is tapasztaljuk az őket mozgató rugókat. Mik ezek? Jákób fiai a sikemiektől, a pogányoktól várják el, hogy Isten akarata szerint cselekedjenek. Amikor nem így történik, akkor ítéletet mondanak. És mindezt álnok módon teszik. Közben észre sem veszik, hogy ők számon kérik Sikemtől azt, amiről nem tudja, hogy az Isten parancsa. De ők, akik már ismerik az élő Istent, készek a bosszúra, a gyilkolásra. Hányszor előfordul velünk is, hogy a nem hívőktől várunk keresztyén életet, és közben mi magunk sem mindig élünk Isten igéje szerint. Engedjük, hogy az Úr megtisztítson a képmutatástól, és valóban az ige ragyogjon előttünk.

Az Úr Jézus bement a zsinagógába, és ott van egy sorvadt kezű ember, és Ő ezt meglátja, és meggyógyítja (Mt 12,9-30). Annak ellenére, hogy tulajdonképpen ez az ember és ez a helyzet csapda. Nem erre figyel, hanem mindig a beteget, a segítségre szorulót látja. Ezzel szemben a farizeusok csak csoportjuk szabályait látják. Ők nem veszik észre, hogy beteg a világ, az ember. Betegségére egyetlen orvosság van, Jézus. Isten jól látja a problémát, és azért küldte el a Fiút, mert meg akarja menteni a világot és benne az embert. Elküldte hát az orvosságot, és aki ezt meglátja és hittel elfogadja, az meggyógyul. Annak az élete rendbe jön, mert a kegyelem rendbe hozza őt. Minden ember számára Jézus az egyedüli orvosság.

Isten számára az ember érték, a legnagyobb érték. Semmit sem lehet hozzá hasonlítani. A bűnös, beteg ember is érték. Még van számára segítség. Még a felszínre lehet hozni a kincset, a krisztusi életformát. De erre csak Jézus képes. Azonban Ő nem erővel végzi ezt a tevékenységet, nem ragad meg, mint egy márványtömböt, és farag, ha akarom, ha nem. Szükség van az én beleegyezésemre. Meg kell látnom, hogy nincs más lehetőségem, és ki kell mondanom: Uram, könyörülj rajtam. De legalábbis Elé kell állnom.

A sorvadt kezű ember engedelmeskedik. Kinyújtja a kezét. Nem kezd el okoskodni, úgy sem megy ez nekem, hiszen évek óta használhatatlan a karom. Enged, és megkapja az erőt, ami képessé teszi erre a mozdulatra. Engedelmeskedik, és közben az Úr elvégzi a munkát. Ha nem engedelmeskedik Jézus szavának, továbbra is béna marad. Mindig akkor engedelmeskedjünk, amikor az Úr szól. Ha nem tesszük, amit mond, minden marad változatlan. Akkor magunk fogjuk tovább vonszolni magunkat. Jézussal viszont gyógyult és bizonyságtevő életet kezdhetünk. Soha ne feledjük, Ő nem töri el a megrepedt nádszálat, nem mondja, nincs értelme tovább élni. Jézus kezében a gyönge, beteg vagy sérült élet is érték. Jézussal Isten követei lehetünk. Jézusról betegen is bizonyságot tehetünk.

Gondoljam végig, Vele vagyok-e? Mert ha nem, eltékozlom az életem. Úgy járok, mint a tékozló fiú, nem volt otthon, nem volt az Atyával, és mindent eltékozolt. Azért van oly sok problémánk, mert nem Vele éljük az életünket. Nélküle azonban nem tudunk Isten akarata szerint élni. Jézus nélkül eltékozoljuk az életünket, mert nem arra használjuk, amire kaptuk. Mert Jézus nélkül a világ életmódját követjük, kincsek gyűjtésére adjuk fejünket. Amikor az Úr ránk talál, ezen változtat. Kiszabadít a gonosz fogságából. Mert a világ fogollyá tesz, és egy idő után hiába látjuk meg ezt, saját erőből képtelenek vagyunk megszabadulni. De Isten elküldte az erős fegyverest, Ő legyőzte sátánt, a fogvatartónkat, és így szabadok lehetünk. Kérjük az Ő segítségét, és Vele lépjünk ki a börtönből a szabad életbe.

 

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

 

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

 

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

 

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.