|
E |
gyiptomban egyre nehezebb Isten népének a helyzete (2Móz 2,1-25). A fáraó kegyetlen parancsot adott ki, minden újszülött fiút vessenek a Nílusba. Kegyetlen és nem Istentől való parancs ez, mert Ő mindig az életet védelmezi. Azt várja el az embertől is, hogy az életet óvja és védje. Semmi nem lehet az életnél fontosabb. De a fáraó nem ismeri Istent, így csak a maga szempontjait tartja szem előtt.
Ez a nehéz időszak Izráel fiai számára próba, vajon mit tesznek? Engedelmeskednek mindenben a parancsnak? Lesz-e, aki Istenre tekint, és inkább Neki engedelmeskedik, és vállalja az életet, a gyermeket, a fáraó parancsával szemben is? Egy Lévi nemzetségéből származó férfi nem fél a jövőtől, nem mondja, így nincs értelme családot alapítani. Istenre tekintve vállalja a házasságot, majd együtt vállalják a gyermekáldást is. Mondhatnák, ilyen körülmények közt nincs értelme gyermeket szülni, de nem mondják. Bíznak Istenben, és tudják, hogy az Ő akarata a család, a gyermekek születése.
Fiú született, akinek azonnal veszélyben forgott az élete, a fáraó nem akarja, hogy éljen, de Isten igen. És már itt látjuk, hogy Isten akarata az erősebb, elrejtik a gyermeket, és három hónapig nevelik. Szülei bátran cselekszenek, mert az Úrra figyelnek, Neki engedelmeskednek. Amikor pedig már tovább nem rejtegethetik, Istenre bízzák. Az a kis kosár az Isten tenyerére kerül, és ott biztonságban van. Látszólag a folyó sodorja, azonban a folyón is Isten kezében van a gyermek. Ez a kéz erős, és megcselekszi, amit akar. Istennek terve van ezzel a gyermekkel, és a fáraó akarata ellenére megőrzi Őt.
Mózes születése, a veszély, ami körülvette, az Úr Jézusra mutat előre. Őt is a születése után meg akarja ölni Heródes, azonban Isten értünk küldte a földre. Hatalmas terv megvalósítására érkezett, és nem ölhetik meg. Az ember megmentése volt a tét, és az Úr ezt végbevitte. Isten munkáját sátán nem akadályozhatja meg. Itt is a megmentés a cél, és ezért sátán azonnal akcióba lendül. Ő nem megmenteni, hanem elpusztítani akarja Isten népét. Mindig készen áll, hogy pusztítson a gonosz.
Azonban Isten nagyszerű életmentő és szervező. A fáraó leánya a legjobbkor megy a folyóhoz, ez nem véletlen, hanem isteni időzítés. Arról meg nem is beszélve, hogy Isten népének leendő szabadítóját az a fáraó neveli majd fel, aki parancsot adott a fiúgyermekek megölésére. Istennek van humora. Isten nagyobb a fáraóknál.
Mózes a fáraó udvarában is megmarad zsidónak, tudja, hová tartozik. Azonban nem vár Isten időpontjára és szabadítására. Maga akar cselekedni, és ezt indulatból teszi. Azonban Isten nem erőszak által végzi a szabadítást. Mózesnek nem kell ölni ahhoz, hogy megszabadíthassa Isten népét. Isten majd maga nyitja meg a szabadulás kapuját, csodák és jelek által.
Azonban ezt még meg kell tanulnia. A Jetró pap családjában eltöltött négy évtized alatt az Egyiptomban tanult módszerek elhalványodnak, kitisztulnak belőle. Ebben az időben látja majd meg, hogy Isten más módszerekkel munkálkodik. Akkor lesz majd alkalmas, amikor magát nem tartja annak. Isten teszi őt alkalmassá. A régi beidegződéseket, szokásokat az Úr kitisztítja az életünkből, és így válunk alkalmas eszközzé. Isten országában nemes harc folyik, és ehhez más fegyverek állnak a rendelkezésünkre. Nem kard és dárda, nem is lő- és robbanó eszközök, hanem az ige és az imádság. Ma is ezekkel vívhatjuk meg a harcot. Isten harcosai az imádság és az ige bajnokai.
Amikor Péter megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az Úr azonnal rámutat: milyen út vár a Krisztusra (Mt 16,21-23). Nem diadalút ez, hanem a szenvedés, a kereszt útja. A tanítványok fel vannak töltve, eljött a Krisztus, és Jézus az, akkor most már trónra fog lépni, uralkodni fog. Jézus azonban nem egy ország fölött akart hatalmat szerezni, hanem az életek fölött. Ezt a hatalmát a megmentésünkre használta fel. Ő ma is a bűn hatalma alól szabadít fel, egy új, Neki engedelmeskedő életre.
Ez a szenvedés nem véletlen, hanem ennek meg kell történnie. Kereszt nélkül nincs üdvösség. Mert valakinek a bűn büntetését el kell hordoznia. És az Úr Jézus azért jött, hogy ezt megtegye. Ő elhordozta a bűneinket, és aki hisz Őbenne, az szabad. Úgy élhetek, mint Isten országának szabad polgára. Itt már nem a gonosz erők uralkodnak felettem, és nem is a félelem, hanem Isten kegyelme. Aki az Úrhoz tartozik, aki szereti Őt, az nem fél, mert nincs hely a szívében a félelem számára. Minden helyet az Úr tölt be.
Péter félrevonta Jézust, és megfeddte, mert szerinte ez nem történhet meg Vele. Péter szerint a Krisztus nem halhat meg. Ez mutatja, hogy nem igazán értette meg az Urat, emberien gondolkodott a Krisztusról. Mi hogyan gondolkodunk Róla? Belefér a szenvedés a Krisztus követésébe?
Hányszor mi is jobban tudjuk, mint az Úr, és kijelentjük: ez nem történhet meg. Jézus azonban helyreigazít. Rámutat, ott rontjuk el a dolgokat, amikor emberek szerint gondolkodunk, amikor az ő dolgaikra, érdekeikre koncentrálunk. Jézus tanítványa már megváltozott gondolkodással bír, és Isten dolgaira koncentrál. Nekünk az kell, hogy fontos legyen, mi Isten akarata.
Milyen jó!
Milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Jézus áldott szava oly gyógyító,
Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,
milyen jó, milyen jó, milyen jó!
Szabadít, szabadít, szabadít!
Többé bűn-bilincs engem nem szorít,
Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,
Szabadít, szabadít, szabadít!
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Ez a krisztusi új testvériség,
Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,
Milyen szép, milyen szép, milyen szép!
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,
Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,
Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Vele járni és győzni: ez a cél,
Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,
Jézus él, Jézus él, Jézus él!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése