Immánuel: Isten terve

ákób az ígéret földjén lakik a gyermekeivel, juhokat tartanak, és a fiúk legeltetik őket (1Móz 37,1-36). Isten kiválasztja azt, aki az áldást hordozza, akin keresztül majd megmenti őket. Isten előttük jár, tudja, mi fog következni, és ennek megfelelően cselekszik. Mindig megtartja ígéretét, most ennek megfelelően alakítja az eseményeket. Isten tudja, milyen időszak következik, nem éri váratlanul az éhínség, és erre felkészül. Jákób még nem sejt semmit, mi gyakran nem tudjuk, miért is úgy alakulnak dolgaink, de Isten az övéi előtt jár, és készíti a megmenekülés útját. Az Úr kiválasztja Józsefet az áldáshordozásra és a megmentés eszközévé. József rossz természete ellenére is az, aki figyel Istenre, érzékeny az üzenetére. József fogékony Istenre és az Ő dolgaira. Fogékony vagyok az Úr üzenetére? Van bennem érdeklődés Isten dolgai iránt? Hosszú az út, mire eljut oda, hogy megmenti az övéit, és ezen az úton Isten átformálja őt. Még nem alkalmas a feladatra, sok minden van benne, amit az Úrnak le kell faragni. Isten azonban jó szobrász, senkivel nem vall kudarcot, tervét senki nem tudja keresztülhúzni.

Józsefet mi nem tartanánk megfelelő eszköznek, elkényeztetett kedvenc, aki vissza is él ezzel a helyzettel, besúgja testvéreit apjuknak. De az Úr kézbe veszi őt, álomban felkészíti az előtte álló feladatokra. Isten megmutatja Józsefnek, hogy terve van vele. Ezek az álmok azt jelzik, hogy terve van Istennek Józseffel. Ezt kell meglátnia. Nem az a lényeg, hogy király lesz vagy más hatalmas személyiség, hanem az, hogy Isten kiválasztotta, és ezt kell meglátni, és erre kell felkészülni. Mindezzel nekünk is üzen az Úr: terve van velünk. Igei üzeneteken keresztül juttatja el hozzánk, de vajon ezt látjuk-e? Vagy mi is úgy vagyunk, mint József és családja, hogy csak egyéni boldogulást, vágyaink megvalósítását látjuk benne? József és a testvérei is azonnal királyt, hatalmat, rajtuk uralkodó méltóságot láttak. Pedig ezek által nekik is üzen az Úr. Józseffel terve van, de mindez értük történik, az ő megmaradásukért. Nem önző vágyak beteljesedéséről szólnak ezek az álmok. Nem József karrierjét vetíti előre, amiért neki is mindent meg kell tenni. Isten munkája indul el az érdekükben. Isten elhívása mindig a másik megmentéséért történik.

A testvérek József nagyravágyásaként értelmezik az álmokat, talán el sem kellett volna őket azonnal mondani. Valószínűleg maga József is úgy élte meg, leszek én valaki, és akkor megfizetek a gyűlöletetekért. Emberi indulatokat látunk, de az Úr ezeket is felhasználja népe megmentése érdekben. Az álmok ismertetése után még jobban meggyűlölik Józsefet. A testvérek nem értik Isten üzenetét, nem úgy látják, hogy Isten tervez valamit. Mivel nem látják ezt, nem is készülnek rá, hanem Józsefet akarják eltávolítani. Isten felkészíti övéit mindarra, ami előttük áll, de meglátják-e ezt, és felkészülésnek tekintik-e? Aki figyel az Úrra, felismeri Isten tervét, és ha engedelmesen követjük az Urat, áldássá leszünk.

Józsefet olyan utakon vezeti Isten, amire nem számít, felhasználja a testvérei gyűlöletét, és a mélységeket is. Azonban semmi sem akadályozhatja meg Őt abban, hogy népét megmentse. Józsefet előreküldi az Úr Egyiptomba. Mindez nem menti fel a testvéreket, nem lehet Istenre hárítani mindent. Isten így akarta, azért ment ezeken keresztül József. Istennek nincs szüksége a mi beavatkozásainkra. Tervét célhoz viszi anélkül, hogy mi abba beleavatkoznánk. Amikor mi reagálunk, inkább nehezítjük a dolgokat. A testvérek is azt tették, hiszen eredetileg Józsefet meg akarták ölni. Isten azonban megoltalmazta őt, és elindította Egyiptom felé.

Mire gondolhatott József, amikor mindezt átélte? Bizonyára az volt benne, vége az álmoknak. Nem leszek én király, nem fognak a testvéreim meghajolni előttem, még jó, ha túlélem az egészet. Nem Józsefen, és nem a testvérein múlnak a dolgok, hanem Istenen. Elég, ha ragaszkodunk Isten kijelentéséhez, és nem a jelenlegi helyzetre tekintünk. Aki lefelé néz, az elcsügged. József azonban nem magára, az állapotára nézett, hanem Istenre. Tekintsünk ma is az Úrra. Lássuk meg az Ő vezetését, és ne engedjük, hogy bármi eltántorítson az Úr Jézus követésétől. Ne engedjük, hogy a csüggedés vegyen erőt rajtunk, és feladjuk Isten ígéreteit. Bízzunk Benne rendületlenül, körülményeink és lehetőségeink ellenére. Amit megígért az Úr, azt véghez is viszi.

Jézus kimegy a házból, és most kiderül, ki tartozik Hozzá (Mt 13,1-9). Az, aki utánamegy, aki hallgatni akarja Őt. Akik összegyűlnek körülötte, kifejezik, hogy Jézussal akarnak lenni, mert ez mindennél jobb. Jézus Isten országát közvetíti a számukra. Sokan akarnak gyógyulni, de az Úr most tanítja őket. Formálja gondolkodásukat, hiszen él bennük valamilyen kép Isten országáról és a hozzá való viszonyról. Jézus ezt a képet igazítja Isten akaratához, feltárja az ország lényegét, működésének módját és elveit. Azért is beszél példázatokban, hogy ezzel is rávezesse őket a gondolkodásra. Az érti meg, aki igazán meg akarja érteni, és tesz is érte. A példázaton el kell gondolkodni, kérdezni az Urat, és akkor megértjük az üzenetet.

Ennek a példázatnak az anyaga mindenki előtt ismert volt, talán épp akkor is dolgoztak a földön. A magvető hintette a magot, és Jézus rámutat. Nézzétek, a magvető hinti a magot. Azt is tudnunk kell, hogy nem földművelési tanácsot ad, nem a jövő mezőgazdászait képezi ki, hanem Isten országa polgáraihoz és munkásaihoz szól.

Amikor Jézust hallgatjuk, az igére figyelünk, magvetés történik. Isten országának üzenetét hintik felénk. A talaj pedig a szívünk. Tulajdonképpen az ige sorsát jeleníti meg az Úr. Azt kell mondanunk, nehéz sorsa van Isten szavának. Sok ellenség veszi körül. Mondhatnánk, minden ellene dolgozik. Azért fárad minden, hogy ne legyen termés.

Azonban a magvető rendületlenül munkálkodik. Mindezek tudatában sem adja fel. A cél a termés. Nem is a mennyiség a lényeg, csak legyen termés. És ehhez vetni kell. A gonosz ezt akarja megakadályozni. El akar tántorítani a vetéstől. Belesugallja a szívünkbe: nincs értelme vetni, pocsékolás. De a magvető nem figyel erre, megtapasztalta, hogy a termésre csak akkor van esély, ha vet. Ne a nehézségekre figyeljünk, hanem legyen a szemünk előtt: ha aratni akarunk, vetni kell.

Van, amikor a vetést nem tudja a sátán megakadályozni, azonban igyekszik elérni, hogy ne nőjön fel, és ne hozzon termést. Sokféle támadást indít a mag ellen. Gyakran észre sem vesszük ezt, mert a mag belehull a földbe, talán ki is kel, és mi megnyugodunk, milyen jó, elindult az új élet. Ekkor lép akcióba az ellenség. Megnyilvánul a gaz, a kő és az útfél hatása. Vagyis az élet különféle történései akadályozzák a mag fejlődését. Azonban, ha mindezt az Úr elé visszük, ha látom, hogy bizony, gazos és köves a szívem, Ő meg tudja azt tisztítani. Látnunk kell, hogy az Úr kegyelmére van szükségünk a növekedéshez is. Ő veti el a magot, és Ő ad növekedést. Ő oltalmaz meg az ellenség munkájától. Aki meghallja az igét, és befogadja azt, és mélyre engedi a szívében, és nem figyel a világ hatására, teremni fog.

TUDOM, AZ ÚRNAK TERVE VAN VELEM

Tudom, az Úrnak terve van velem! /2x