| E |
gy arám hadseregparancsnok életét láthatjuk mostani Igénkben (2Kir 5,1-19). Ez az ember nagyon sikeres volt és nagy népszerűségnek örvendett hazájában. Isten cselekedett általa, megszabadította Arámot. Ebből megláthatjuk, hogy a Biblia mindig hirdeti, Istennek az egész világ, minden ember feletti hatalmát Ő senkiről nem mond le. Keresi a nem zsidó népeket és embereket is. Viszont ez a sikeres ember elmulasztotta a hálát. Mindazt, amit elért önmagának tulajdonította. Nem kereste Izráel Istenét és nem adott neki dicsőséget, úgy gondolta, minden érte van. Mennyire mai ez a Naamán, hiszen korunk embere szintén magának tulajdonítja eredményeit, és nem ad dicsőséget az Úrnak.
Azonban a felépített karrier milyen könnyen összedőlhet. A sikeres emberből, hamar elfeledett ember válhat. Elég néhány foltnak megjelenni a testén, elég egy orvosi eredmény, és minden megváltozik. Az ember élete törékeny, a siker illékony. Aki tegnap fent volt az holnap már a mélybe zuhanhat.
De Isten nem mond le Naamánról, sőt a betegségen keresztül közelíti meg és formálja át a szívét. Az eddig magaslatokban járó hadseregparancsnok megtanul leszállni, elindul az alázatosság útján. Naamán rádöbben, hogy ő tehetetlen, nem tudja megállítani a bajt, de keresi a szabadulás lehetőségét. Az Úr pedig ebben elébe megy.
Még mit sem tud a jövőről Naamán, amikor Isten elküld egy kisleányt Izráel földjéről Arámba. Természetesen nem önként megy nyári munkára, hanem tragikus keretek közt. Az idegen, ellenséges hadvezér elrabolja szeretteitől, idegenbe kerül. Ám ez a kislány viszi a szívében ellensége, elrablója földjére, és családjába az Urat. Ez a kislány nem egyedül, hanem Istennel érkezik. Naamán azt gondolja, ő cselekszik, ő foszt ki egy települést, arat diadalt Izráel felett. Úgy véli, ő visz ajándékot felesége számára, és még nem is sejti, hogy ebben a leányban Isten fogja őt megajándékozni. Mi van a mi szívünkben? Hirtelen életváltozás, vagy körülmény változás esetén, mit tapasztalnak a körülöttünk levők? Harag vagy békesség, Isten jelenléte árad rajtunk keresztül?
A kislány meghallja gazdája családjának problémáját, és kész segíteni neki. Vajon mi hogyan gondolkodnánk hasonló esetben? Isten büntetése a lepra, azért mert engem rabszolgasorba taszított. Úgy kell neki, megérdemli. A kislány szívében azonban nincs helye a bosszúnak, ő segíteni akar, imádkozik és tesz ellenségéért.
Ez a gyermek ismeri Istent, ismeri az Úr prófétáját is. Otthonában is kapcsolatot ápolt az Úrral, sőt bizonyára látta, hogy nehéz helyzetekben szülei is a prófétához fordulnak. Hiszi, hogy érdemes Naamánnak Izráelbe utazni, mert ott meg fog gyógyulni. Az is figyelemreméltó, hogy ez a lány ismeri istent. Nem szűkkeblű, hanem tisztában van azzal, hogy ennek az idegennek, az ellenséges katonának is ad gyógyulást, és új életet az Úr.
Naamán még messze van a hittől, Isten igazi ismeretétől, de keresi a gyógyulást. Most még politikai eszközök használ fel. Szinte kerülő úton megy, de mindezek ellenére odajut a prófétához. Isten a kerülőutat is felhasználja. Végül odaér Elizeushoz, de itt akadályba ütközik. Kiderül, hogy ez az akadály benne van, és úgy nevezik, gőg. Nem alázattal jön, gyógyíthatatlan betegségével, nem leborul Isten szolgája és így az Úr előtt, hanem meg van a saját elképzelése. Amikor Elizeus, nem úgy fogadja, ahogy szeretné, hanem elmondja, mit kell tennie, megsértődik. Én azt gondoltam, és ez az akadály. Nem úgy jön, hogy Istenre bízom magam, és elfogadom útmutatását, hanem ő akarja megmondani, miként gyógyítson Isten. Diktál a beteg, írja az orvos, de Istennél ez nem működik.
A szolgáin keresztül formálja szívét az Úr, és végül Naamán leszáll a szekérről, és beleereszkedik a folyóba. Eltűnik a gőg a szívéből, eltűnik a felsőbbrendűség érzése, és végre annak látja magát, aki. Nyomorult, segítségre szoruló, bűnös ember. Amíg hadseregparancsnoknak, valakinek látja magát, nincs esélye. A gyógyuláshoz le kell szállni a szekérről. A mi életünkben is csak akkor jön a változás, ha leszállunk a trónról, és az Úr elé bűnbánó szívvel állunk. Isten jelenlétében, csak kegyelemre szorulónak érezhetem magam.
Alázat, leszállás, és engedelmesség kellett a gyógyuláshoz. Mihelyst megtette, amit Elizeus mondott, meggyógyult. De nemcsak a teste, hanem a lelke is gyógyulást nyert. Rádöbbent, hogy nem a víz gyógyította meg, hanem Izráel Istene. Hiszen a Jordánban semmi különleges nem volt. Gyógyulása Izráel Istenétől jött. Az Úr megajándékozta, gyógyult, új élettel.
Ez által fölismeri, és meg vallja, hogy nincs máshol Isten, csak Izráelben. Ez volt Isten célja. Naamán meghódolása. Ehhez azonban a betegség eszközére volt szükség.
Betegség idején mindig keressük, mit akar Isten elvégezni általa életünkben. A baj és a nyomurúság is eszköz az Úr kezében, és azért adja, hogy általa eljussunk hitre, és neve dicsőítésére. Betegségünk is érte van.
Mózes meggondolatlansága, a saját gondolatára való hallgatása negyven éves félre tételt, és formálódást hozott a számára. Negyven esztendőre volt szükség, amíg Mózes eljutott oda, hogy ő már nem akar semmit tenni, nincs már saját gondolata. Ekkor azonban kiderül, hogy Istennek terve van vele. Amikor feladjuk saját terveinket, Isten kézbe vesz, hogy megvalósítsa a sajátját, általunk.
Az Úr utána megy és megjelenik neki. Mózes ámulattal, és alázattal omlik az Úr elé. Már nincs elképzelése, nem mondja, mit kell tenni a népért, hanem várja, mit mond Isten, várja, hogy Ő tegyen valamit. Mózes leborul az Úr előtt, ezért nem fog kiborulni.
Nem Mózesnek kell a szabadítás módját kigondolni, Isten elkészítette tervét, Mózesnek csak végre kell hajtani, Isten akaratát. Az Úr a szabadító. Mózes korábban azt gondolta, csak ő törődik a zsidók sorsával és kiderült, Isten figyel népére. Meghallotta sóhajtozásukat, látta azt a szenvedést, amiben éltek. Így látja a mi életünket is az Úr, ezért nincs helye félelemnek és aggodalomnak a szívünkben. A zsidók még nem tudnak semmiről. Még mindig rabszolgaként dolgoznak, de Isten készíti már a szabadítás útját, készíti már a szabadítót.
Így van ez a mi életünkben is, talán most is sóhajtozunk az élet terhei miatt. Küzdelmet vívunk a kísértésekkel, és úgy látjuk, nincs változás, nem hallgattatik meg imádságunk, akkor gondoljunk arra, hogy Isten már készíti a szabadulás útját. Úgy ahogyan Pál is írja: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Kor 10,13). Az Úr Jézus Krisztust küldte el szabadítóként az Atya. Neve, Jézus „mert ő szabadítja meg népét bűneiből” (Mt 1,21).
HOZZÁ KIÁLTS
1. Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.
Hozzám, ha minden elhagyott!
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,
Hozzám kiálts, Urad vagyok.
2. Hozzá kiálts sietve, mert az ellen
Tőrbe kerít, tőrbe kerít!
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
Mért küzdenél magad a Sátán ellen?
Hozzá kiálts, Ő megsegít.
3. Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!
Szerelme, lásd, szerelme, lásd,
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
Örökséget szánt néked menny honában,
Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!
4. Csupán az Úr tehet szabaddá téged
A bűn alól, a bűn alól.
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,
Hozzá kiálts, Ő hallja jól!
5. Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,
Őt megtaláld, Őt megtaláld.
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Megismered dicsőségét, kegyelmét,
Csak Őt imádd, csak Őt imádd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése